Hely-telenül

92

Zakatolnak a vonatok, döcögnek az autóbuszok, suhannak a személygépkocsik hazafelé. Hozzák az elszármazottakat, a távollevőket, az ideiglenesen kint dolgozókat a sírokhoz. Az árvácskás sírokhoz, a lebetonozott hantokhoz. Sokan jönnek vonattal, de még többen is jönnének, ha lenne vonat, s rajta hely, mert sok előnye van a vonatos utazásnak, pláne, ha az kényelmes. Csakhogy nem az. A Koronán utazók megpróbáltatásairól egyenesen novellákat lehetne írni, duplán eladott helyjegyes történetről biztosan mindenki hallott az ismerősei körében, s az is előfordult már, hogy első osztályú jegyet adtak el, csak éppen első osztályú kocsit nem indított az üzemeltető… Legutóbb a héten szerzett újabb esküdt ellenségeket a Korona. Kedden délután ugyanis a világító közönség már Budapesten csaknem teljesen megtöltötte a három vagonból álló szerelvényt, csakhogy alig indultak el, az egyetlen fülkés vagonban akadozni kezdett a világítás, majd a fűtés is. Az utasok ígéretet kaptak, hogy Szolnokon megjavítják, de végül a MÁV másként intézkedett: egyszerűen kivette a vagont, és a nagyhírű nemzetközi gyorsvonat összesen két kocsival kattogott tovább: egy fekvő- és egy ülővagonnal. Az utóbbiba természetesen áthurcolkodott és bezsúfolódott a Pestről indult teljes utazótársaság, ekkor még a közös sorsra jutottak összetartásával szorítva helyet egymásnak. Az igazi kálvária csak Nagyvárad után kezdődött, amikor az egyetemisták és Biharban élő székelyek is felszálltak az egyetlen használható ülőkocsiba, amely természetesen nem ürült meg Kolozsváron, hanem újabb felszállókkal tömítődött. Ültek, álltak, feküdtek szó szerint egymás hegyén-hátán az emberek, a kezdeti összetartás is át-átcsapott zsummogásba, bűnbakkeresésbe, és mindenki talált szidnivalót: az egyik vasúttársaságot, a másik vasúttársaságot, vagy a cigányasszonyt, aki túl hosszan foglalta le a budit, s túl elégedett arccal jött ki onnan – hát „biztos cigarettázott”. Közben pedig csattogott tovább a szerelvény, s jövögettek vele kolozsvári egyetemisták és pesti munkavállalók, két ország két vasúttársaságának és politikusi tehetetlenségének áldozatai. Jöttek a sírokhoz a hazanézők, az egyik félnek sem kellők, akiknek a kedvét minden áron el akarták venni az utazástól, s zsibbadt tagokkal lekászálódtak Székelyföldön.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.