Helló, tanci!

2 410

Ne tessék rám haragudni, amiért ezt a megszólítást választottam, de úgy éreztem, személyiségéhez ez áll a legközelebb. Amúgy is elég közvetlen a kapcsolatunk, nap mint nap találkozunk a suliban.
Szóval, úgy döntöttem, hogy ma nem megyek suliba. Noha a családi kupaktanács ezt három az egy ellenében leszavazta, a döntés a vétójog okán mégis az enyém volt. Az a helyzet, hogy allergiás vagyok. Az iskolára. Kiráz a hideg, főleg reggel, amikor átlépem a suli küszöbét, csak a szünetek alatt érzem remekül magam. Belebetegedtem. Habár otthon biztatnak, hogy ne adjam fel, harcoljak, mert az élet ugye egy harc, én mégis belefáradtam. Főleg abba a sok összevisszaságba, amivel a suliban tömik a koponyámat.
Tessék elképzelni, hogy négy nyelvet tanulunk. A magyarral még elboldogulok, de a többi olyan, mintha kínaiul tanítanának. Nem értem. Ahogy azt sem, miért kiabál folyamatosan az orosztanár. A múltkor repülésről beszélt, a szemléltetőeszköz pedig a füzetem volt. Ahogy a hetedik emeleti ablakból lerepült a füzet, az valami csoda volt, kár, hogy a landolás nem sikerült tökéletesen: a tengerbe – azaz egy pocsolyába – zuhant a Tupoljev. A földrajzot szeretem, csak azt nem értettem meg, miért ordít a tanár, amikor a térképen Drobeta Turnu Severin helyett Turnu Măgurelet mutattam meg neki. Hát tehetek én arról, hogy így van a tankönyvben? Én vagyok az idióta, vagy az, aki a tankönyvet rosszul állította össze? A biológiáról sem nyitnék vitát, mert a tankönyvben nem derül ki világosan, hogy 150 méter, vagy 150 kilométer vérere van egy embernek. Ugyanis abban mindkettő szerepel… Apukám azt mondja, ha velem tanul, újra átéli a középiskolai éveit. Ő ugyanis a középiskolában tanulta azt, amit én most az általánosban tanulok. Csak én nem lógok annyit, mint ő.
Elfáradtam. Tegnap suliba menet úgy néztem ki, mintha egy tevét és egy vemhes kengurut kereszteztek volna: hátamon a tanszerekkel megrakott táska, a nyakamban pedig az úszáshoz szükséges dolgok. Szerencsére nagy volt a csomagom, mert hanem elfújt volna a szél. Szóval ma ne tessék várni engem a suliban, a tejkvótámat átruházom Izidorra, a kiflirészemet pedig el lehet dobni, mert azt amúgy is képtelenség megenni. Jelen értesítőmet igazolásnak szántam.

Kopacz Gyula

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.