Hazatértek a bukovinai székelyek

Madéfalva ad otthont a 29. Bukovinai Székely Néprajzi Tábornak

1 915

A hazatérés és az újra egymásra találás élményét nyújtja a 29. Bukovinai Székely Néprajzi Tábor a résztvevői számára, amelynek most először Madéfalva ad otthont július 14–22. között – közölte lapunkkal Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke. Ott­jártunkkor éppen előadásokon vettek részt a tábor lakói.

Előadás a madéfalvi vérengzést követően kirajzott székelyekről. Múltidézés Fotó: László F. Csaba

Illés Tibor kérdésünkre elmondta: eddig javarészt Ma­gyarországon tartották a táborokat, idén azonban Madé­fal­va befogadta őket. Így nem csupán a magyarországi tagegyesületek, hanem a külhoniak előtt is megnyílt a kapu. Azaz meg tudták a hívni az al-dunai bukovinai székelyeket, illetve Erdélyből a marosludasiakat is. A 46 tagegyesület közül egyébként 11 a külhoni egyesületek száma. Hozzáfűzte: természetesen jelen vannak a találkozón a madéfalviak is, hiszen a bukovinai székelység itt született. A madéfalvi veszedelem után sok időt töltöttek Moldvában is a bukovinai székelyek, ezért az itt élő, valamint a „gyimesi testvéreiket” is meghívták a táborba.

A mesét nem lehet csak tájszólással mondani
Kérdésünkre, hogy minek köszönhető, hogy al-dunai székelyek őrizték meg a legtisztábban régi tájszólásukat, elmondta: az 1800-as években a földek már nem tudták eltartani a bukovinai székelyeket, ezért több úgynevezett „kirajzásuk” is volt. Így jutottak el az Al-Dunára is, ahol meglehetősen elszigetelt területre kerültek, ezért a nyelvük ennek is köszönhetően őrzi a lehető legtisztább formában a székely tájszólást.
– Nálunk, a Tolna megyei Bony­hádon a szüleinknél még megtalálható volt, de a fiatalabbaknál már nem annyira érződik. Ezért keresünk olyan lehetőségeket, mint a mesemondó verseny, mert a meséinket nem lehet másképp elmondani, csak ezzel a székely tájszólással – tette hozzá.
A táborban ugyanakkor a régi énekeket is igyekeznek átadni a fiataloknak. A mesékben és az énekekben továbbra is a régi nyelvezetet használják. Nemcsak az énekeket, hanem a táncokat is gyakorolják. Tanulják a bukovinai székely táncrendet, a moldvaiak, az al-dunaiak, a gyimesiek mind megmutatják, hogy miként élik meg közös kultúrájukat – részletezte a tábor programját Illés Tibor.

Tudomány és identitásőrzés
A tábor hivatalos programajánlója szerint az azonosságok és különbözőségek kutatását szolgálja a tábor. Arra keresik a választ, hogy 1764, a madéfalvi veszedelem óta milyen változások következtek be a különböző területekre került székelyek életmódjában, táncaiban, zenéjében, népdalaiban, nyelvében és öltözetében. Kérdésünkre Illés Tibor ugyanakkor elmondta: nehéz különválasztani a tudományos munkát az identitás megőrzésétől. A résztvevők között van, aki tudományos igényességgel törekszik a Moldvában felellethető értékeket bemutatni, ugyanakkor az al-dunaiak a mindennapokban, egyszerű emberként megélt hagyományaikat mutatják be.
– Egymást erősítjük abban, hogy a bukovinai székely kultúra gyönyörű, amelyet meg kell menteni és át kell adni a fiataloknak – mondta.
Hozzáfűzte: a Bethlen Gábor Alap támogatásával, illetve a ma­défalvi önkormányzat segítségének köszönhetően tudták megszervezni a találkozót.
Csibi József, Madéfalva polgármestere ugyanakkor lapunknak elmondta: 2014-ben, a madé­falvi veszedelem 250. emlékévében talált újra egymásra Ma­dé­fal­va és a bukovinai székelyek közössége. Azóta nagyon jó viszonyt ápolnak, így ennek szinte egyenes következményeként adhat otthon a csíkszéki település a néprajzi tábornak.
– Jó érzés, hogy madéfalviként segíthetjük, hozzájárulhatunk a tevékenységükhöz – jelentette ki a polgármester.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.