Hátrányos helyzetből a munkaerőpiacra

A Támogatott Foglalkoztatás Központ a Szentlélek u. 27. szám alatt. Nyitva tartás hétfőn, szerdán és pénteken 9–13 óra között​
149

A júliusban megnyílt csíkszeredai Támogatott Foglalkoztatás Központ célja, hogy a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő fiataloknak segítsenek a munkahelykeresésben. Olyan fiataloknak, akiknek nemcsak a múltbeli elutasításokkal vagy a sérülésükből adódó hátrányokkal kell megbirkózniuk, hanem felnőttként is számtalan előítélettel találkoznak. Számukra a támogatott foglalkoztatás egy esély arra, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak, ahol a munkájukat elismerik, a vállalkozók pedig az állami támogatásokon túl megbízható, pontos munkaerőt kaphatnak a program által.

A Támogatott Foglalkoztatás Központ a Szentlélek u. 27. szám alatt. Nyitva tartás hétfőn, szerdán és pénteken 9–13 óra között​
A Támogatott Foglalkoztatás Központ a Szentlélek u. 27. szám alatt. Nyitva tartás hétfőn, szerdán és pénteken 9–13 óra között​

A gyermekvédelmi hálózatból kikerülő fiatalok számára Hargita megyében 2013-ig nem működött olyan állami fenntartású központ, ahol az önálló életre való felkészülésüket segítették volna. Csupán a civilszervezetek, mint a székelykeresztúri Do­mus Alapítvány, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete vagy a székelyudvarhelyi Lia Wolter Alapítvány foglalkozott, és foglalkozik ilyen jellegű tevékenységgel. A csíkszentmártoni központ három háza 12 férőhelyes, és azok a fiatalok közül, akik kezdetben bekerültek, már csak ketten vannak a központban, tízen munkát kaptak, saját életet kezdtek két év leforgása alatt, és az a két fiatal is dolgozik, akik még ott laknak – tudtuk meg János Klára nevelőtől. Köztük volt, akinek a nevelők segítettek, volt, aki saját szakállára ment el munkát keresni, volt, aki egyetemet végzett vagy aki külföldön kapott munkát, minden történet más – részletezte.

Megérzem, amikor nem tudnak elfogadni
A 22 éves Kósa Valéria az 1–8. osztályt a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolában végezte, mivel ebben az időszakban ott volt elhelyezve egy családnál, majd a Szent Anna Elhelyező Központba került, és szakiskolában folytatta tanulmányait. Ezt követően beiratkozott estibe, mert úgy érzi, képes arra, hogy leérettségizzen, de épp néhány hete derült ki, hogy az osztályuk létszáma nem elegendő, ezért az idei tanévtől már nem indul. Kósa Valéria elképzelhetőnek tartja, hogy Szentegyházán fejezheti be tanulmányait.
De közben folyamatosan próbált elhelyezkedni és munkát találni. Többek között az csíkszeredai Oltul Szövetkezet varrodájában próbálkozott, ahol fel is vették, kezdetben a munkafolyamat végén szálazni kellett. Ott még viszonylag könnyű volt a munka, ketten végezték, de néhány hónap elteltével áttették a középső munkafázisba, ahol a többiek mind tapasztaltabbak voltak, és az újonc nem tudta tartani velük a lépést. – Egyfolytában noszogattak a többiek, akiknek több tapasztalatuk volt, és miattam maradtak le. Megértem, hogy noszogattak, de úgy érzem, lehetőséget sem adtak, hogy még egyszer megpróbáljam. Megértettem, hogy nem hátráltathatok mást – idézte fel első munkavállalásának történetét Kósa Valéria. Hozzátette: – Ahogy megtudták, hogy gyerekotthonos vagyok, már nem úgy álltak hozzám, nem törődtek velem. Volt olyan, aki egy konfliktus során azt kérdezte, hogy anyád nem tanított meg, hogyan kell viselkedni. Én az ilyesmire felháborodok, visszaszóltam, a főnöknő leszidott, és el kellett jönnöm – vallotta be.
– Megérzem, és megértem, hogy vannak, akik nem tudnak elfogadni, de mi sem tehetünk róla, mi legalább megpróbáljuk, és alkalmazkodunk mindenkihez. Persze rosszul esik, amikor nem fogadnak be egy munkahelyen. Tudom, hogy lesznek máshol is konfliktusok, de menni kell tovább, és szeretném, ha nem utasítanának vissza, hanem több türelmet tanúsítanának – tette hozzá.
Amikor megnyílt a Támogatott Foglalkoztatás Központ Csíkszeredában, jelentkezett. Kezdetben összeállították az iratcsomóját, képességfelmérő teszteket töltöttek ki, és sokat beszélgettek a központ munkatársával, Incze Zsuzsával arról, hogy mit is szeretne dolgozni. Valéria elmondta, kalauz szeretne lenni, de azt is belátja, hogy lehet, Csíkszeredában kevés esélye van erre, egyelőre könnyebben megszerezhető munkahelyeket, például konyhai kisegítői munkát céloztak meg.
A projekt során kitöltötték az önéletrajzát, amelyet már több helyre el is juttatott, és jelenleg azt tanulják, hogyan kell egy állásinterjún viselkedni. Valéria úgy gondolja, hogy dadusként vagy bébiszitterként szeretne elhelyezkedni, így most ilyen képzést keresnek, amelyet elvégezhetne. Kifejtette, gyerekek között nőtt fel, és elég magabiztos ahhoz, hogy gyerekekkel foglalkozzon. A gyermekvédelmi rendszerben sokféle példát látott, jót és rosszat egyaránt, figyelte a felnőtteket, ahogy nevelték őket, és már akkor levonta a következtéseket, hogy melyek a jó módszerek, és bízik abban, hogy sikerülhet.

Mindennap mosolyogva
De a Szent Anna Elhelyező Központ lakói között olyan is van, aki már három éve stabilan megállja helyét a munkahelyén: a 23 éves Viola napi négy órában szálaz egyik közeli varrodában. Úgy érzi, a kollégái szeretik, segítőkészen állnak hozzá, és mindennap pontosan, mosolyogva megy munkába.
Annak idején a nevelők segítettek munkát találni: néhány éve az intézmény vezetője, Antal Daszkel Ildikó egy projekt keretében végzett egy felmérést, hogy a csíkszeredai cégek alkalmaznak-e sérült fiatalokat, és egyáltalán tudnak-e arról, milyen kedvezményekben részesülnek sérültek alkalmazása esetén. Akkor kiderült, hogy kevés cég alkalmaz sérülteket az adókedvezményért, sokkal inkább csak olyan sérültek dolgoztak a városban, akik az adott munkahelyen bekövetkezett munkabaleset után maradtak. Így kerültek kapcsolatba a varroda tulajdonosával, és ajánlották Violát, aki korábban varró szakon végzett a szakiskolában. Kezdetben könnyebb munkákat adtak neki, takarított, sablonokkal rajzolt az anyagra, és kiderült, hogy nagyon szép, pontos munkát végez, annyira felpártolták, hogy egyszer sem ment haza sírva vagy megsértődve. Azóta kiegyensúlyozott, jobban érzi magát, és fizetést kap, amit beoszt, igazából csak piperecikkeket vásárol, ajándékokat a barátjának és annak családjának – mondta az intézmény vezetője.
Bár a múlt hétfőn Csíkszeredai Szociális Szolgáltatási Központnak keresztelt egykori Szent Anna Elhelyező Központ lakói jelenleg többnyire iskolás gyerekek, de ahogy végeznek, folyamatosan nyilvántartásba lesznek véve a júliusban megnyílt Támogatott Foglalkoztatás Központban – mondta Antal Daszkel Ildikó, aki pozitívumnak tartja, hogy van egy ilyen iroda, amely kitapossa az utat, amely folyamatosan tartja a cégekkel a kapcsolatot, s ezáltal várhatóan a cégek is nyitottabbak lesznek. Hozzátette, korábban a munkába álló fiatalok mellett a szülő helyettesítőjeként az elhelyező központ vezetősége állt ki a konfliktusok esetén, most ezért is jó, hogy az asszisztencia mellett történik az alkalmazásuk. Voltak nehéz helyzetek – emlékezett vissza –, amikor egy fiatal három nap vagy az első fizetését követően otthagyta a munkahelyét. Ilyenkor a vezetőség mindig próbálta meggyőzni a munkaadót, hogy adjanak még esélyt, de a nagyobb problémát az jelentette, hogy ezzel a viselkedéssel bizalmatlanság alakult ki a munkaadóban a többi fiatallal szemben is.

Előny a munkaadóknak
A projektet megelőzően öt szakember Grazban vett részt egy képzésen, ahol megismerkedtek a támogatott foglalkoztatás módszertanával, amelyet az apró részletekig kidolgoztak attól kezdve, hogy milyen típusú sérülteket milyen munkakörbe lehet alkalmazni, azon át, hogy a cégeket hogyan lehet meggyőzni arról, hogy előnyös számukra az akadályozottsággal élők alkalmazása, egészen addig, hogy a fiatalokat hogyan tudják megtanítani a munka elvégzéséhez szükséges készségekre – tudtuk meg Incze Zsuzsannától, a csíkszeredai központ munkatársától. Kiderült, a cégek nemcsak adókedvezményben részesülnek ilyen esetben, hanem hogyha meghatározott időre, három évre kötnek szerződést sérült fiatallal, az állam biztosítja számukra az első évben az alapfizetésüket. A projekt keretében szakképzett pszichológus méri fel a jelentkező munkahelyi kompetenciáit, ennek tükrében keresnek neki megfelelő képzést. Incze Zsuzsától megtudtuk, sok jelentkező venne részt bébiszitter, kerámia képzésen, de nagy az érdeklődés a „divatos szakmák”, például a műkörömépítés és a fodrászat iránt is. Ezzel párhuzamosan felkészítik az állásinterjúra, és személyiségfejlesztésben is részt vehetnek, hiszen attól, hogy leszűkült az életterük és sok negatív megerősítést kaptak életük során, zártabbá váltak, sokkal többet szoronganak.
Romániában még nem megszokott, hogy a sérült emberek is dolgozzanak, sokkal inkább az az elfogadott, hogy az állam által biztosított segélyekből kell megélniük, és az az előítélet, hogy ők csak ennyire képesek. A gyermekvédelemben felnövők esetében pedig úgy alakították ki a rendszert, hogy 18 éves korukig szinte mindenük megvan, utána viszont lakás és jövőkép nélkül kerülnek ki a „semmi közepére”, és csak előítéletekkel és az ebből fakadó elutasítással találkoznak – vázolta a problémákat Incze Zsuzsanna. Pedig ha megfelelően motiválják őket, akkor kiderül, hogy annak köszönhetően, hogy életük során többször áthelyezték őket, nagyon talpraesettek, gyorsan alkalmazkodnak és tanulnak meg dolgokat, és valahogyan mindig megtalálják a hangot a közösséggel.
Incze Zsuzsanna hangsúlyozta, egyetlen cégre sem akarnak rátukmálni akadályozottsággal élő munkaerőt, sokkal fontosabb az, hogy felismerjék, a sérültek olyan lehetséges munkaerőtípus, akiket nagyon jól lehet használni, hiszen ha megfelelően vannak a munkakeretek meghatározva, akkor az egyik legmegbízhatóbb munkaerőnek számítanak, és ahová bekerül egy fogyatékkal élő személy, ott a közösség megváltozik, toleránsabb, türelmesebb lesz. (x)

[box type=”shadow” ]A Fiatalok a Jövőért – Támogatott Foglalkoztatás című projektet az EGT Alapok 2009–2014 finanszírozza a Román Szociális Fejlesztési Alap (FRDS) által adminisztrált a RO10 – CORAI Program pénzügyi támogatásával (www.eeagrants.ro, www.granturi-corai.ro).[/box]

Háromszéki Eszter

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.