Hanyatt

49

Évek óta járok kardiológiai ambulanciára, Budapestre. A főorvos úr igen alaposan megvizsgál, közöttünk mintaszerű beteg-orvos kapcsolat jött létre. Hálám kifejezéséül már régebben megajándékoztam két nyelvművelő kötetemmel. Megjegyzéseiből az derült ki, hogy örömet szereztem neki ezekkel a kiadványokkal.
Legutóbb azt kérte, hogy a vizsgálat elvégzéséhez feküdjem hanyatt, majd megkérdezte, hogy jó szónak tartom-e a hanyatt, illetve a hanyatt fekvés szószerkezetet. Kicsit meglepődtem kérdésén, ugyanis én semmi furcsaságot vagy magyartalanságot nem érzek velük kapcsolatban. Még mielőtt válaszoltam volna, megjegyezte, hogy vannak olyan betegei, akik nem tudják, hogy mit jelent a hanyatt fekvés. Ezután kifejtettem, hogy mind a szó, mind a szószerkezet hibátlan, nem lehet semmi kifogásunk használata ellen. Meglep azonban, hogy vannak, akik nem ismerik azok jelentését. Lássuk hát, mit jelent a hanyatt határozószó. Az értelmező kéziszótár így határozza meg: háton, illetve hátára . Aki tehát hanyatt fekszik, az a hátán, illetve a hátára fekszik. A szóvégi t eredetileg a hol? kérdésre felelő helyhatározó ragja volt. Ez a rag van az alatt, felett. előtt, mögött névutóinkban, illetve néhány helynevünkben. Például: Győrött, Kaposvárott, Kolozsvárott (Kolozsvárt), Pécsett Vácott. A t raggal később más határozókat is kifejezett nyelvünk. Ma már ezek is régiesek vagy tájnyelviek Az erdélyi nyelvjárás például a nagyon, erősen fokhatározót így fejezi ki: erőst. Íme egy példa: erőst örvendek. Petőfi István öcsémhez című versében mód-, illetve állapothatározói szerepben találkozunk a t ragos alakkal. Íme: „Agg napjait a fáradástul én / Mily édes-örömest felmenteném.” A János vitézben pedig ezt olvassuk: „Tudod Jancsi szivem örömest kimennék / Ha a mosással oly igen nem sietnék;”.
No de térjünk vissza a hanyatt szóra! A Zaicz Gábor főszerkesztésével 2006-ban megjelent Etimológiai szótár szerint „Ősi finnugor kori szótő megszilárdult ragos alakja.” Első írásbeli előfordulása 1493-ból való. Természetesen a szótő ma már nem használatos, csupán kikövetkeztethető a rokon nyelvi szavakkal való összevetés alapján. Ezt a különböző hangmegfelelések igazolják. A szótár a vogul, az osztják és a mordvin nyelvek szavait mutatja be, amelyeknek ugyanaz a jelentésük, mint a magyarban (hanyatt, háton, hátra).
A hanyatt szó szerepel a kötőjelesen írandó hanyatt-homlok összetétel előtagjaként is. Ez a szó értelmező kéziszótárunkban két jelentésben fordul elő. Az első jelentés: „Estében forogva, bukfencezve.” Ennek használata ritka. A második jelentés: „Eszeveszett gyorsasággal (és fejetlenül) = menekül.”
A hanyatt szavunk gyakoriságát a szótár az ötfokú skálán 3-sal, hanyatt-homlokét 4-essel jelöli. Tehát közepes vagy annál valamivel gyengébb helyet foglal el a Magyar Nemzeti Szövegtár 150 millió szóanyagában.

Dóra Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.