Hamisságok

Csizma a konyhaasztalon 43.

71

A hamisság nem más, mint látszat, valaminek az álarca, az igazinak az elfedése, vagy még inkább helyettesítése. A megtévesztéssel valamilyen eredetinek az illúzióját próbálják megteremteni, a főzésben nyilvánvalóan az állagát és az ízét utánozni, leginkább akkor, amikor a valódi alapanyag hozzáférhetetlen, vagy éppen túl drága és nem futja rá a konyhapénzből. Amikor a citrom hiánycikk volt a kereskedelemben, egy gyermekszáj-vicc bukkant fel: „Anyu, mivel lehet pótolni a citrom sót? Hát citrommal!” A konyha hemzseg az ügyességből, de sokszor keserű kényszerűségből születő pótételektől. A hamis gulyásból éppen csak a hús hiányzik, de amióta vegetáriánusnak keresztelték, megigazult, akárcsak a hamis sertésvese velővel, ami főtt karfiol tojással, vagy a panírozott hamis borjúhús, ami pöfeteggomba. A hamis húsleves tökmagból készül, a hamis gesztenyepüré főtt szemes paszulyból, a hamis ikra grízből, vagyis búzadarából stb. Ezek a szegény asszony vízzel főz vidámság ételei. Ügyefogyott vagy kétségbeesett konyhatündér neki se fogjon ilyeneket készíteni, mert csak a könnyeivel tudja majd megsózni. „Mondd, mit érlel annak a sorsa, / ki maga él, maga keres; / levesének nincs sava-borsa, / hitelt nem ád a fűszeres…” – kérdi versében József Attila. Fölvethetjük, vajon ez eredeti, valóságos emberi sorsábrázolás, átélt szegénység, igazi költészet? Lelke rajta, ki tartja valódinak és ki hamisnak, sajnos vannak irodalomtörténészek, akik a kortárs kordivat szerint ezt mindössze költői szerepjátszásnak ítélik meg. Miközben hamis márkajegy díszeleg nem egy költőn, esszéírón, csak úgy, mint a kávéfőzőn, a bioterméken, a ruhán, a táskán és még megannyi emberen és dolgon, de végül is kinek árt, ironizálhatunk, ha a pótszer betölti a nekiszánt feladatot. A hamis és igazi között néha nincs is szakadék, csak egy vékony, átlátszó hazugságfal. Kedves Olvasóm! Téged érdekel az, amikor az ember a saját, vagy a mások lelkére tetovál igazinak látszó, de hamis márkajegyet? Amikor az őszinte szóról a megmondó emberek bíráskodnak közéletben, irodalomban, művészetben? Előnyben a lélek-képhamisítók! Na, de miféle lehet az igaz költő védjegye?! „S mondd, mit érlel annak a sorsa, / ki költő s fél és így dalol; / felesége a padlót mossa / s ő másolás után lohol; / neve, ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé / s élete, ha van élte még egy, /a proletár utókoré?!” Az 1990-es évek elején, amikor széltében-hosszában sokan azt hitték, hogy egy csapásra örökbe fogadják a népboldogító kapitalizmust, a „proletár utókor” finoman fogalmazva is divatjamúlt lett. Az újmódi a diadalmas életpályákról, a mesés meggazdagodásokról locsog-fecseg, sikertörténetekről zengedez, és a szegénység is „megfelelő” márkajegyet kapott: önhiba. Nem akarok a társadalomtudományokba belekontárkodni, odaégett rántással behabarni az árvalevest. Ugye, hogy máris visszatértem az ideológiamentes konyhába? Nézegetem a csizmát a konyhaasztalon, mi való bele mindebből. Kóstolgatom a hamis leveseket és egyéb hamis jelzővel ellátott ételeket, nem becsmérelem, nem ezeket öntöm a csizmába, hanem kizárólag a róluk terjesztett hazugságot, azt, hogy hamisak volnának. A nevük hazugság, nem pedig a lényegük. Az a hamisság, ha a panírozott pöfeteggombát borjúhúsnak hívjuk, s ha már elneveztük, elvárjuk tőle, hogy olyan is legyen. Dehogy nevezik hamisnak, de sejtésem szerint átverés íze van Budapesten a „valódi székely kürtős kalácsnak” éppen úgy, mint Csíkszeredában a „valódi olasz pizzának”. Nem tudható, hogy ezekben a „valódi” mennyire hamis, vajon kegyes hazugság, olyan, amilyent általában megbocsáthatónak tartanak: ó, ez csak egy reklámfogás. Jut eszembe, hogy a valódi olaszoknak kedvenc itala volt réges-régen a rózsabor. Ez úgy készült, hogy cérnaszálra felfűzött rózsaszirmokat merítettek a nemes borba és benne hagyták bizonyos ideig. A hamis rózsabor a szegények körében volt ismert: a hitvány lőrét vagy a silány mustot javították a rózsa ízével, illatával. Bárha a szavak is ilyen füzérbe kötött rózsaszirmok lehetnének!

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek