Halni szép csendben, szélcsendben!

167

Ha valaki, akkor én szeretek aludni. Mindig is hétalvó voltam, az egyetemen sosem jártam be a reggeli kurzusokra, mert egyszerűen nem engedelmeskedett a testem, ha kilenc óra előtt akartam felkelni. Ha valamilyen különleges holdállás vagy fenyegető vizsga miatt mégis sikerült az ébredés, egész nap egy kifacsart citromhoz hasonlítottam, és úgy kóvályogtam, hogy azon se csodálkoztam volna, ha rohammentővel kapok beutalót az elvonóra.
Az ilyen napokon rendszerint estére ébredtem fel, és mire lement a nap készen álltam a maraton lefutására, és három szakdolgozat leadására is. Teljesen felborult a rendszerem, ha nem pihenhettem ki magam, és értelemszerűen megduplázódtak az agymenéseim, amikhez csak a legközelebbi barátaimnak volt türelme.
De azért mindig volt egy szint. Ha nem is tört elő belőlem a szuperszonikus, konvertáljuk át a fáradtságot a világ megmentésébe állapot, az emberi jóérzés azért megmaradt bennem. Nem is olyan rég szembesültem azzal, hogy vannak, akik még nálam is rosszabbul viselik, ha nem alhatják ki magukat, és nem is tudom, hogy érzem magam ezzel kapcsolatban.
Történt ugyanis, hogy igen különös panaszlevelet kapott a magyarországi mentőszolgálat augusztus elején, amikor egy hetvenkét éves asszony fejezte ki felháborodását. Az ügy röviden: a nyugalmazott könyvtáros váratlanul arra ébredt, hogy egy szirénázó mentőautó fordul be a társasház udvarára, és a kiérkező rohammentősök nem lábujjhegyen szaladtak az emeletre életet menteni.
A kiborult asszony kivizsgálást követelt a következő megjegyzéssel: „Tanítsák meg nekik olyan csendben végezni a munkájukat, ahogyan azt egy kórházban teszik!” A Mentőszolgálat tájékoztatása szerint a nyugdíjas asszony szomszédjához siettek azon az éjszakán, mivel az illető életveszélyes állapotban volt.
A mentősök akciója sikeres volt, ugyanis megmentették a beteg életét, aki igen rossz pillanatban merészelt haldokolni. Igazából annyi hajmeresztő dolog történik a világban, hogy lassan már semmin nem lepődök meg, de azért vannak kivételes esetek. Tanulság: meghalni csak szép csendben, szélcsendben szabad, ellenkező esetben valakit megzavarhatunk, és mind tudjuk, hogy nincs fontosabb a megérdemelt pihenésnél.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.