Hallgatni arany…?

79

Kezünkben egy nyilatkozat: „Bizonyos források révén szeptember elején kiszivárgott az Adótörvénykönyv ama módosítási projektje, amely révén el akarták érni, hogy a szociális biztonsági rendszer finanszírozásának teljes felelősségét átruházzák a munkáltatóról az alkalmazottra. Szerencsére elégséges volt a közfelháborodás ahhoz, hogy lemondjanak erről a román munkavállalókra sértő döntésről”. Aki azt hinné, hogy az elmúlt hetek, hónapok során hangzott el a parlamenti ellenzéki pártok valamelyik jeles személyisége vagy valamelyik érdekképviselet vezetőjének a szájából, az nagyot téved. Jó egy évvel ezelőtt, pontosabban 2016. november 1-jén mondta ezt a képviselőház akkori elnöke, a szociáldemokrata párt honatyája, Florin Iordache (aki egyébként a Grindeanu-kormány idején az igazságügyi miniszteri funkciót is betöltötte, de alig két hónap múltán botrányos körülmények között lemondásra kényszerült, jelenleg pedig a képviselőház alelnöke, s ugyanakkor annak a parlamenti különbizottságnak az elnöke is, amelyre hárul az igazságügyi reformra vonatkozó jogszabálytervezetnek a véglegesítése). Abban az időpontban került sor az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) kongresszusára, s ott szólalt fel meghívotti minőségében Florin Iordache. Amúgy a Cioloș-kormánynak valóban volt ilyen projektje, illetve szándéka, s arról éppenséggel az Országos Szakszervezeti Tömb vezetői szereztek valamilyen úton-módon tudomást, és kirobbantottak egy botrányt. A dolgok olyannyira elfajultak, hogy a kezdeményező, Gabriel Biriş neves szakjogász, a pénzügyminisztérium akkori államtitkára végül is lemondásra kényszerült. Eltelt egy év, s íme, a kormánypárttá avanzsált szociáldemokraták (együtt csatlósukkal, az ALDE-val) szemrebbenés nélkül és a jelek szerint Biriş nyomdokaiba lépve előhozakodtak a társadalombiztosítási hozzájárulások rendszerének reformálásával, és november 8-án sebtében el is fogadtak egy nagy vitát és ellenérzést kiváltó sürgősségi kormányrendeletet, a 2017/79-est, amely révén a szóban forgó „átruházás” beépült az Adótörvénykönyv szövegébe. Amiért előhozakodtunk a fentebbi idézettel, annak megvan a maga oka: a jelenlegi kormány a jelek szerint még csak emlékeztetni sem kíván arra, hogy egy évvel ezelőtt a Cioloș-kormánynak volt egy ilyen jellegű törvénymódosító szándéka, és még kevésbé arra, amit egyik „jeles személyiségük” hangoztatott pont egy évvel ezelőtt. Nos, a dolgok ilyenszerű alakulása miatt okkal állíthatjuk, hogy van amikor „hallgatni arany”, annál is inkább, amikor előkerül egy „nagyotmondás”, akkor kényelmetlen lehet az azzal való szembesülés. Igaz, ez nem nagyon vonatkoztatható a képviselőház jelenlegi alelnökére, mert ő már ott tart, hogy önmagával is párhuzamba került.
Sajnos a politikai csatározásban, a parlamenti vitákban tanúi lehetünk az elvtelen konfliktusoknak, a meggondolatlan, sértő, sőt megalázó kijelentéseknek is. E tekintetben a hosszú évek során amolyan fáklyavivőnek bizonyult az egykori szenátor, a két évvel ezelőtt elhunyt Corneliu Vadim Tudor. Vannak olyanok, akik, ha félénken is, de megpróbálnak a nyomdokaiba lépni, és olyan szóhasználattal élni, amely nem lehet(ne) méltó egy honatyához. Nem a nyelvhelyességre gondolunk, hanem a nyelvjárásra. Ez utóbbi igen „színesnek” bizonyult az elmúlt napokban az igazságügyi reformmal kapcsolatos parlamenti viták során. Volt ott lehülyézés, letolvajozás, lemarházás, a múlt felemlegetése, anyára való „utalás” stb. stb. Mindenkit felülmúlt azonban a kormánypárt egyik nagytapasztalatú jogász szenátora, Şerban Nicolae, aki valamilyen okból kifolyólag egyre idegesebbnek mutatkozik, ellentmondást nem tűrő hangon beszél honatyatársaival, lekicsinylően kezelve nagy többségüket. Nos, a szenátor úr személyes vitába keveredve az USR egyik képviselő asszonyával, Cosette Chichirăuval, nyomdafestéket nemigen tűrő szavakat intézett a képviselőhöz. A vitát pedig azzal zárta, hogy neki van egy olyan képe, amelyben a vitapartnere igen kényes pozícióban leledzik (azt a pozíciót tételesen megemlítette, de eltekintenénk szavainak a szó szerinti idézésétől). „Mértéktartóbbnak”, szerényebbnek bizonyult a vita során Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, amikor az utcai tüntetések során bekövetkezett incidensek kapcsán felidézte az 1990-es esztendei bányászjárást (az összehasonlítás kedvéért). Az egykori színész honatya ezzel a „fellépésével” nemigen aratott osztatlan sikert, sőt egyesek „le is hurrogták”, köztük lévén maga az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is.
A szóban forgó, már-már parttalannak tűnő parlamenti vita egyik hangadója, illetve főszereplője a különleges bizottság alelnöke, Steluța Cătiniciu, az ALDE képviselője. Arról, amiről leginkább kellene az ő esetében beszélni, az az, amit ő maga is, valamint párttársai is ugyancsak elhallgatnak: a parlamentben úgymond rendkívüli körülmények között jutott be, és ahelyett, hogy lemondott volna mandátumáról, az igazságszolgáltatás reformálásának és demokratizálásának az élharcosa szerepében tetszeleg. Miről is van szó: annak idején a feddhetetlenségi ügynökség (ANI) összeférhetetlenséget állapított meg rá vonatkozóan 2013 decemberében, a Kolozsvári Ítélőtábla az ügynökségnek adott igazat, majd 2015 novemberében a Legfelső Semmítőszék elutasította a felfolyamodást. A törvény értelmében egy ilyen esetben az érintett személy az ANI-jelentés véglegessé válásának időpontjától hároméves periódus során nem tölthet be közméltósági tisztséget. Ha nem csalódunk, a parlamenti választások 2016 novemberében zajlottak le.

Hecser Zoltán

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.