2020, december 3, csütörtök.
custom_html_banner1

Hirdetés

Ha egy krónikás elmegy

Elment egy kollégánk. Időnap előtt, túlontúl korán. Lelki szemeink előtt feltűnő kedves arcán még az ártatlanság mosolya, fülünkben még egy-egy találó megjegyzése, levelesládánkban néhány régi levele, amely leginkább arról szól, mit írt rólunk… Mert rólunk írt kitartóan, nyolc éven keresztül. Igazi kultúrkrónikása volt Csíknak. Nem volt szerző, akit ne kérdezett volna, nem mutattak be olyan könyvet, amelyről ne írt volna, nem tartott olyan bemutatót a néptáncegyüttes, nem nyitott meg olyan kiállítást a múzeum, nem rendeztek olyan koncertet, amelyeket ne harangozott volna be, vagy ne tudósított volna az eseményről. Jó esetben megköszöntük a méltatást, a népszerűsítést, a munkát, sokszor kritizáltuk, gyakran kommenteltük, nagy néha talán gratuláltunk is neki, de soha nem írtunk róla. A krónikásoknak rendszerint ez a sorsuk. Jelen vannak, kérdeznek, rögzítenek, megörökítenek, közzétesznek, a jelennek és az utókornak dolgoznak, amíg hagyják őket. De megesik, hogy ritkulnak az oldalak, azt mondják fentről, hogy nincs igény kultúrára (miközben egyre több a kultúracsináló), s az egykori kultúrmunkásnak, kultúrkrónikásnak váltania kell, elölről kezdeni, beilleszkedni, új utakat, új szellemi feladatokat találni…. Így cselekedett Szőcs Lóránt is, aki öt évig volt a Hargita Megyei Kulturális Központ dolgozója, 2006 és 2014 között volt a Csíki Hírlap és a Székelyhon újságírója, majd 2015-ben a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának munkatársa lett. Utolsó, általam ismert tanulmánya a vloggolásról mint szakmai kommunikációs lehetőségről szólt. Számba vett, bemutatott, vizsgált vloggereket, megint csak írt másokról, és ennek köszönhetően, egy jó évvel ezelőtt vele is készült egy szakmai interjú. Most pedig írunk róla. Köszönjük, hogy élt, írt, jegyzetelt. Köszönjük, hogy mosolygott. Isten vele!

Daczó Katalin

Kapcsolódó cikkek:

14,239RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb