Ha aggódsz miattam, imádkozz értem – ezt megteszem érted is!

75

Isten mindannyiunkban ott él, és valóban mi vagyunk azok, akik ennek a kapcsolatnak a megélését épp segítjük vagy épp akadályozzuk. Fiatalkorban az ember egyáltalán nem sejti, hogyan fog kezelni egy problémát. Csak azt tudja, hogy számtalan elvárás nehezedik rá, amelyeknek nehéz eleget tenni, hiszen ezek az elvárások gyakran egymással ellentétesek. A számos oldalról jövő nyomás számos eltérő reakciót válthat ki ugyanabból a fiatalból, hasonló helyzetekben. Érzelmi reakciót is. Az ember idővel megtanulja a helyzeteket kezelni. Ezeket lassan az általa elfogadott szabályok, szokások szerint oldja meg. Jó esetben megtanulja, hogy mi az, amit a Szentlélek irányít, és mi az, amit a rossz! Összehasonlítja, hogy Krisztus igéje szerint mi a jó, és melyik megoldás az egy adott helyzetben, ami nem Krisztus igéje szerint való. Szóval egyfajta szabályrend, szokásrend alakul ki bennünk az elénk jövő napi problémák megoldására. Elesettségünkben, félelmünkben nagy kincs, hogy imádkozhatunk és imánk meghallgatásra talál, megnyugszik a lelkünk, és teljesen más szemmel nézzük a problémákat, a nehézségeket – ez nagyon igaz. Fontosnak tartom, hogy imádkozzunk akkor is, amikor tudjuk, hogy magunk vagy mások számára fontos kihívás előtt állunk. Imádkozzunk, hogy velünk legyen a Szentlélek, és képesek legyünk felismerni a megoldást, és képesek legyünk Krisztus parancsa szerint megoldani a dolgainkat. A jelenések könyvében olvassuk: „Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és, hogy nem szenvedheted a gonoszokat… Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél… A győztesnek enni adok az élet fájáról, amely Istenemnek paradicsomában van.” (Jel 2, 1–7) Tudok cselekedeteidről, amikről te is tudsz – üzeni Krisztus az efezusi egyház vezetőjének és nekünk is. Tudok arról, hogy munkálkodsz, fáradozol és terhelés alatt kell kitartanod. Tudja, hogy munkakeresőként vagy már évek óta dolgozó emberként megfáradunk, és olyan kihívásokkal kell folyamatosan küzdenünk, amikhez magunkban igen kevesek vagyunk. Viszont tud arról is, amiről mi még nem tudunk. Csodálkozunk, hogy milyen értelmetlennek tűnik mindaz, amit csinálunk, és elfogy belőlünk a remény, a kitartás. Pedig mindezt elkerülhetnénk, ha napról napra, reggeli fohászban és személyes csendességben figyelnénk arra, hogy munkánk valóban szolgálattá váljon, mert abból a szeretetből kapunk rá erőt, ami összeköt minket Jézussal és egymással. Krisztus tud a dolgainkról, ezért erősít, és ha kell, közbelép, hogy megmaradjunk a Felé vezető úton. Akik imádkoznak, azokhoz vonzódnak az emberek. Keresik a társaságukat. Nekünk sem annyira az emberek kedvét kellene keresnünk; időszerű volna ehelyett egyszerűen elkezdeni imádkozni. Ha aggódsz miattam, imádkozz értem – ezt megteszem érted is!

Göthér Gergely katolikus plébános

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.