Beszélgetés Pál Vilmos Barna főesperes-plébánossal – Hol marad a karácsony valódi üzenete?

87

A székelyudvarhelyi születésű Pál Vilmos Barna főesperes-plébános jelenleg Csík­szentgyörgyön szolgál. Készségesen fogadott, és kérdéseinkre válaszolva a keresztény hit megélésével kapcsolatos nehézségekről, a karácsonyi készülődés gondjairól beszélt. Figyeljünk egymásra, ne a szeretet ünnepén veszekedjen a család! – hangsúlyozta az egyházi elöljáró.

Fotó: László F. Csaba

– A karácsonyi ajándékvásárlás, rohanás közben hogyan tartsuk észben az ünnep valós üzenetét?

– Karácsonyra tudatosan kell készülni. A katolikus egyház – de mondhatjuk, hogy a többi keresztény felekezet is – buzdítja a híveket a lelki ráhangolódás megélésére. Ebben segít az adventi időszak gyakorlata, a roráté, a hajnali szentmise is, hiszen a sötétségben pislákoló gyertyafény segít egy dologra fókuszálni: ahogy fokozatosan gyarapszik a fény, úgy kellene mi is lelkileg egyre inkább fényesebbé váljunk. Az advent nemcsak a várakozás, de a készülés ideje is egyben, hiszen ilyenkor jellemző a karácsonyi nagytakarítás vagy a disznóvágás, ezek a gesztusok is az ünnepi hangulat megalapozására szolgálnak. Viszont a külsőségekre való túlzott figyelés közben elveszik a valódi üzenet, amely nem más, mint Isten szeretetének megélése. Fontos megértenünk azt, hogy Jézus szeretete kezdetektől fogva ott virraszt a világ fölött, és türelmesen vár ránk. Ebben az időszakban pedig középpontban van a megtérés, hiszen ez az ünnep arra buzdít, hogy tudatosan használjuk ki a véges időnket, és küzdjünk a kisebb-nagyobb hibáink ellen. Javítsunk magunkon! Tegyük jóvá, amit elrontottunk! Szívesen szólunk meg másokat, a pletykákat sem vetjük meg, és az emberi kapcsolatainkat gyakran átjárja a sértődékenység, harag vagy közömbösség, dolgozzunk azon, hogy ez megváltozzon. Ezzel készülünk igazán, nem a rengeteg vásárlással.

– Gyakran látjuk, hogy már októberben előkerülnek a karácsonyi díszek…

– Igen. A média, gondolok itt a rádióra, a televízióra és az írott sajtóra egyaránt, már október közepétől ontja az ünnepi tanácsokat, a kereskedelemről nem is beszélve. A vendéglátóipar szintén nagy hangsúlyt fektet karácsonyra, és nem csoda, hogy azok, akik csak a reklámokra figyelnek, december végére már teljesen elfelejtik az ünnep valódi üzenetét. Az üzletekben rengeteg csecsebecsét kínálnak az embereknek, valahogy minden próbálja elfedni azt a megmásíthatatlan igazságot, miszerint mindannyian a temetőben végezzük. Nem a tárgyak a fontosak, hanem a lelkünk. Az ünnepi étel csak akkor lesz igazán finom, ha egymásra figyelünk, ne az legyen, hogy a legszentebb napon a család jól összeveszik. Ne valamit ajándékozzunk egymásnak, hanem önmagunkat, a szeretetünket.

– Ebben az időszakban rengetegen jótékonykodnak, ám ez az év további részére nem feltétlenül jellemző. Mi a véleménye erről?

– A jótékonykodás karácsony jellemzője. Egy ideje felkapott jelszó lett a Jónak lenni jó! felhívás is, azonban azt elfelejtik megemlíteni, hogy II. Szent János Páltól hangzott el ez a kijelentés. Úgy gondolom, egész életünket át kellene járja ez a szellemiség, amely mozgatórugója lehet a mindennapjainknak. Jót tenni jó! Jót gondolni jó! Jót mondani jó! – ha ezeket a jelszavakat követjük, és igyekszünk tudatosan élni, akkor nemcsak karácsony ünnepe lesz szép számunkra, hanem az egész évünk. Így nemcsak egy bizonyos időszakban jótékonykodnának az emberek, hanem mindig próbálnának segíteni bajbajutott társaikon. Ne feledjük: hol szeretet és egyetértés, ott az Isten!

– A csíkszentgyörgyi híveket hogyan buzdítja az adventi várakozás helyes megélésére?

– Az elhangzott tanácsokat igyekszem átadni a szentmiséim során, ugyanakkor több figyelmet is szoktam kérni a híveimtől, szeretném rávezetni őket, hogy maguktól is észrevegyék a sötétségben élőket. Mindig hangsúlyozom, hogy nem kell nagy dolgokat tenni! Elég, ha Isten szeretetével és jóságával jelen vagyunk a bajbajutottak életében, hiszen egy meleg kézfogás vagy simogatás is segíthet valakin.

– Tételezzük fel, hogy Jézus Krisztus hús-vér formában látogatna el karácsony este a családokhoz. Vajon mire figyelne?

– Arra, hogy mennyire vagyunk figyelmesek másokkal szemben, vagyis az irgalmasság testi-lelki cselekedeteire. Hiszen olvashatjuk Jézus szavait a Szentírásban is: amit a legkisebbek egyikével tettetek, azt velem tettétek! Szerintem erre figyelne, nem az számítana neki, hogy mekkora a karácsonyfa. A szülők adják önmagukat a gyermekeiknek, ne csak egy akármilyen drága, vagy olcsó holmit, és mindenki próbálja megnyitni a szívét embertársai felé. Isten fia ezt értékelné, hiszen igazából erről szól az ünnep.

– Az Ön számára mi a legnehezebb feladat a hittel és a karácsonyi készülődéssel kapcsolatban?

– Meggyőződésem, hogy az ember önmagában jó. Viszont úgy látom, egyre szétszórtabbak lettünk és megfelelési kényszer súlya alatt görnyed mindenki. Ez az elanyagiasodott világ nem enged teret a léleknek, a stressz lassan kézzelfoghatóvá válik körülöttünk. Sajnos, ciki lett vallásosnak lenni. A papok sem függetlenek a világtól, a követelmények minket is érintenek, számomra is megterhelő azt látni, hogy lassan már gyakorlat lett ebben az országban, hogy mire hozzászokok valamihez, felejthetem el, mert jön az új törvény, ami az eddigiek ellenkezőjét írja elő. Bosszantó. Az év végi elszámolások engem is kizökkentenek az ünnepi hangulatból, és azt is átérzem, hogy miért tesz idegessé a rohanás. Szinte szemmel láthatóan folyik ki az idő, az életünk a kezünkből, sokszor tőlünk független, jelentéktelen dolgok miatt. Főesperesként én sem vagyok kivétel, ha valami megszakítja az ünnepi hangulatomat, nekem is idő kell, amíg megnyugszom, és újra figyelni tudok karácsony üzenetére.

– Mi az, ami segít az ilyen időszakokban?

– Szeretném hangsúlyozni, hogy mi, papok is emberek vagyunk. Nekünk is van érzelmi világunk, és minket is éppen úgy próbára tesz az élet, mint bárki mást. Vallom, a legfontosabb az, hogy a kritikus, igazán megterhelő időszakokban se tévesszük szem elől Jézus Krisztust, és próbáljunk elcsendesedni. Tudom, ez sokszor nem könnyű, hiszen ezerfelé szakadunk, és semmire nincs időnk, de én megtapasztaltam, ha pár percre kizárom a világot, és Istenre figyelek, megnyugszom. Volt olyan eset is, amikor annyira fáradt voltam, hogy alig álltam a lábamon, de fél óra szentségimádás annyira feltöltött, mint egy lemerült akkumulátort. Alig hittem el. Az ünnepek fárasztóak, hiszen nemcsak lazítunk, de szervezkedünk is. Viszont ha megpróbálunk helyesen készülődni, a nehézségek is erőt adnak. Én így tapasztaltam.

– Mit jelent Önnek karácsony ünnepe?

– Gyermekké válást. Számomra teljes mértékben az öröm ünnepét jelenti, de igazából mindazt, amit eddig elmondtam. Ilyenkor törekszem arra, hogy durva szóval vagy bármi mással ne bántsak meg senkit, és készülök a személyes találkozásra Jézussal. Igyekszem kitárni a szívem ajtaját, hogy bejöhessen, és ne kelljen továbbmennie, máshol szállást keresnie. Bármennyire is sok a tennivalóm ilyenkor, mindig nagyon boldog vagyok, mert a másoknak szerzett öröm az én örömöm is egyben. Valójában többre nem is vágyom. Ez eltölti békével a lelkem.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.