Hiányok hiánya

290

Hiány van. Nem holmi hiányosságokra gondolok, amelyek javíthatók – egyszerűen égető, fájó, elkeserítő hiányt tapasztalok minden téren. De azt is kijelenthetném, hogy hiány nincs, vagyis a hiány éppen az, ami nincs, pedig lennie kellene. Sosem mondjuk azt például, hogy szárazsághiány, hideghiány, fáradtsághiány, betegséghiány, gazdagsághiány…, mert leginkább a jó, a szükségszerű, a természetes, a megszokott dolgokat hiányoljuk. Például fizikai szükségleteinkkel kapcsolatos dolgokat, mert az élelmiszerhiány, a táplálékhiány, a vitaminhiány, a vízhiány, az alváshiány nem hiányzik senkinek. Vannak anyagi szükségleteinkkel kapcsolatos, „hiányos” szóösszetételeink is, így a pénzhiányunk gyakran lakáshiánnyal, autóhiánnyal, kedvhiánnyal is párosul. Ha pedig rossz passzban vagyunk, minden nehezebben megy, s csak a hiányérzetünk fokozódik: bizalomhiány keseríti mindennapjainkat, savhiány nehezíti emésztésünket, úgy érezzük, összeköttetések hiányában nem tudunk előbbre jutni, s ha még akarathiányban is szenvedünk, bajosan lábalunk ki a gödörből. Ha hiányszakmában dolgozunk, valamivel szerencsésebbek vagyunk, lehet, hogy kapkodnak értünk a cégek, nem küzdünk megrendeléshiánnyal, miközben az ország is folyton hiányokkal küzd: államháztartási és költségvetési hiányok halmozódnak. Ha nem nő a gyermekvállalási kedv, s ha nem térnek haza a külföldre eltávozott hiányzók, demográfiai katasztrófa fenyegeti az országunkat, amelynek óránként öt személlyel csökken a lakossága. Tehát egyenesen hiányjelentést lehetne készíteni hiányainkról, de lassan már az sem lesz, aki az ilyen jelentéseket összeállítsa. Munkaerőhiány van minden szinten: szakemberhiánnyal küzdenek a polgármesteri hivatalok, sofőrhiánnyal a fuvarozó cégek, pincérhiánnyal a vendéglátók, kőműveshiánnyal az építkezési vállalkozások, asztaloshiánnyal az asztalosműhelyek. Az álláskeresők többsége szakképzetlen, ezenfelül hiányzik a rátermettsége és a motivációja, és egyre inkább hiányzik minden szakmából az utánpótlás, de kiöregedtek a tapasztalt mesterek is. A ribizliérés teljében az is bebizonyosodott, hogy fekete ribizliből immár nincs hiány, munkaerőből annál inkább. Már fekete feketemunkások sincsenek, akik leszedjék a fekete ribizlit, felszedjék a piros pityókát, kiszedjék a sárgarépát. Oda jutottunk, hogy már a viszonylag jól fizető cégek is nehezen találnak megfelelő dolgozókat. Határ menti vállalkozások magyarországi idénymunkásokat foglalkoztatnak, egy Romániában működő holland cég nepáli munkásokat alkalmaz szarvasmarhafarmjain, egy tulceai vállalkozás Vietnamból hoz hegesztőket.
Hiány van, égető, fájdalmas, elkeserítő hiány. Bőven termő év szedetlen gyümölcse, megivatlan bora, aratatlan búzamezője, betakarítatlan terménye, kemény munka elkótyavetyélt eredménye fenyeget. És a hiány, az űr, az üresség…

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.