HD-ben látjuk a világot

55

Egyre több embernek szüksége van rá, sőt manapság már divatos, és azok is szívesen viselik, akiknek tulajdonképpen nem kellene. A világhálón azt írják, hogy a szemüveg feltalálóját az angol származású Roger Bacon Ferenc-rendi szerzetes személyében tisztelhetjük, bizonyára ő sem gondolta, hogy felfedezése még hétszáz év múlva is több millió ember életét határozza meg, segítve őket a boldogulásban. Az említett úriember nyomán, már az 1280-as évek Olaszországában elkészítették az első szövegre helyezhető olvasólencséket, eleinte pedig csak domború lencsét tudtak csiszolni, a dioptria fogalmát természetesen még nem ismerték. A fél szemre helyezhető lencse az úgynevezett monokli volt – amely fogalmat ma teljesen másképp értelmezünk –, a manapság ismert szemüvegkeretet pedig a tizenkilencedik században kezdték használni.
Amióta az eszemet tudom, szemüveges vagyok, és nem azért, mert túl közelről néztem a tévét. A szüleim elmondása szerint eléggé komoly orvosi mulasztásnak köszönhetem, hogy nagyjából hároméves koromtól magas dioptriájú szemüveget kell viselnem, történt ugyanis, hogy születésemet követően, szimpatikusabb volt az inkubátor fénye a világ többi eleménél. Ráhelyezni valamit a baba szemére, hogy ne menjen tönkre? Ugyan minek? Na, mindegy. Bizonyára a kedves olvasók között is vannak olyanok, akik hosszabb ideje kénytelenek szemüveget viselni, reggel pedig úgy felteszik, hogy este rakják az asztalra, éjjeliszekrényre, tokba stb. Gondolom, önök teljes mértékben egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy igazán különleges világ a miénk, amelyet tényleg csak a szemüvegesek értenek. Hányszor szembemegyünk vagy találkoztunk korábban azzal a kérdéssel, hogy „szemüveg nélkül nem látsz semmit?” Ilyenkor – természetesen jó sok iróniával tűzdelve – azt válaszolom, hogy „nem, és szerencse, hogy rajtam van, mert még a villanyoszlopnak is köszönnék”. Ilyenkor csak néznek, mint a lőtt medvét. Na, nézzenek…!
Gyermekkoromban egyszer eltört a szemüvegem, azóta pedig már-már megszállott módon igyekszem vigyázni rá, úgyhogy szóba sem jöhet részemről pozitív válasz arra a kérdésre, hogy „felpróbálhatom?” Gondolom, ez sem ismeretlen. A hideg idő beálltáról ne is beszéljünk – tudják, amikor bemennek egy helyiségbe, s a következő tíz percet azzal kell tölteni, hogy megtöröljük a HD-t, esős idő esetén a legyekhez hasonlóan, mindent mozaikosan látunk, a napszemüveg viselése pedig szintén komoly műveleteket igényel. Menő, nem? Tudom, hogy nem.
Mondjuk azért minden szemüvegesnek van valami vicces sztorija, ami ezzel kapcsolatos. Egykori osztálytársaim például a mai napig röhögve emlékeznek vissza arra, amikor az elsőáldozási felkészítőn a szemüveglencsém kiugrott a keretből, és előregurult.
Külön kis világ a miénk, amelyhez mindennap alkalmazkodnunk kell, és már furcsán hatna, ha nem így lenne. Természetesen – amint a felvázolt ábra is mutatja – vannak kellemetlen részek, de legalább HD-ben látjuk a világot. És ez már tényleg menő.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.