„Hadd jöjjek én forrásodhoz, Uram!”

122

Szombaton, március 16-án a „Szomjazom” (Jn 19,28) mottójú, immár második alkalommal megszervezett lelki napon vettünk részt.
Nagy Enikő Zelma és András Edit köszöntőszavai után csapatösszerázó játékok következtek. Feltérképeztük ki milyen szakterületről és helységből érkezett. Szak- és segédápolók, gyógyszerészek, laboratóriumi munkatárs, valamint családorvos és asszisztense vettek részt a felfrissülést kínáló programon. Csíkszeredai, székelyudvarhelyi, csíkszentkirályi és csíkszentsimoni kollégák ismerkedtünk meg egymással.

A következőkben Bíró István református lelkész ismertette a témát. Bátorított, hogy merjük kimondani, ha szomjazunk. A testi, lelki, szellemi és hitbeli szomjazásra van megoldás – az ÉLTETŐ VÍZ. A szomjúság nem magánügy, mert ott van a közösségekben, a kórházban. És ha jelen van, ha bennem szárazság van, azt vetítem ki. Akkor tudok adni, ha az éltető víz bennem van!
Az előadó Ravasz Lászlót (a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke 1921–1948 között) idézte: „Nem hívő ember az, akit nem bántanak a kiszáradt életek…” A kiszáradt élet nem magánügy, mert kihat a másikra, ott ahol kiszáradt élet van, nincs együttérzés, ott közömbösség van, vagy erőszakosság.
Kiemelte, hogy az együttérzés, érzékenység által meglátjuk Isten gyermekét, Krisztus arcát az embertársunkban.
Az elmélkedést csoportmunka követte. Kis csoportokban osztottuk meg egyenként gondolatainkat arról, hogy jelenlegi állapotomban melyik szomjúság jellemez, hogyan élem meg az együttérzést, és mikor történik meg, hogy erőszakos formában viszonyulok, válaszolok.
Simó Gáspár atya Illés próféta példáján keresztül mutatta be, hogy mire van szüksége a szomjazónak: egyszeri megérintés nem elég, de SZÓLJ HOZZÁM, ÉREZZ VELEM.
Az atya az erőforrásokról beszélt. Elsőként a saját gondviselés tapasztalatait osztotta meg velünk. Kiemelte, hogy a támogatottság mindannyiunknak meg van ígérve, személyes gondoskodásban van részünk. Hangsúlyozta: „Ha megértettem, amit megéltem, én is másoknak erőforrása leszek!”
További két erőforrás a kapcsolat és az ima. „Amit teszel velem, az jobban hat rám, mint a szavak” mondotta.
Dánél Mária Franceska ferences nővér Assisi Szent Ferenc lelkiségének életútját mutatta be az ápolói hivatáshoz való viszonyát: a mély tisztelet felismerése, ami Istennek tetsző, az nekem is jó, egyszerűséggel kezelni az embereket, valamint derűsen élni a világban. Választ adott arra, hogy mire szomjazik egy beteg: JÓ SZÓRA, odahajolásra, együttérzésre – jelenlétre, meghallgatásra. Álljak ott a betegágy mellett, és ha megengedi, érintsem meg.
A beteg számára a mosoly virágszál. Hányat osztok szét naponta?
– A beteg kiszolgáltatottságát, tehetetlenségét, magányosságát nem tudom elvenni, de együtt keressük a reményt! A terheket, szenvedést sem tudom elvenni tőle, de ebbe gyengédséget, szeretetet viszek – zárta tanúságtételét Franceska nővér.
A lelki nap ökumenikus istentisztelettel zárult.
A résztvevők kifejezték igényüket az évente két alkalommal – nagyböjt és advent idején – tartandó lelki nap iránt.
Köszönjük a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház vezetőségének, valamint a Bocskor Pékségnek a támogatását!

Szekeres Ildikó, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azo

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.