Győzzön a cirkusz?

50
Asztalos Ágnes
Asztalos Ágnes

Honlapok, Facebook-oldalak és bejegyzések tömkelege, óriás és kevésbé óriás plakátok, régi motorosok és égből pottyant fura nevű polgármesterjelöltek, két óra alatt hatszáz aláírás, hamisított szignók, jugendek és szekus módszerek – elkezdődött a székelyudvarhelyi választási kampány.
Nálunk minden másképp, máskor, korábban, később, és sajátos ízekkel valósul meg, de egyediségünkről inkább hírhedtek, mint híresek kezdünk lenni.
Voltunk mi már székely főváros és őszi kisváros, van nekünk kora nyári székelyudvarhelyi tavaszunk és még rengeteg rendezvényünk, amelyek összesen nem mozgatnak meg annyi embert, mint egy becsületes fesztivál. Van szoborparkunk „second hand” szobrokkal, de lesz modern köztéri művészeti alkotásunk is, miközben vannak, akik teljesen átszabnák a városközpontot, eltüntetve a szökőkutat, a több mint fél évszázados szobrokkal, mások egyenesen a vonatállomást költöztetnék el, vagy éppen első osztályú labdarúgócsapatot „teremtenének”. Van sok omladozó játszóterünk és vadonatúj szabadtéri konditermünk, költségtakarékos, de halovány lámpafényünk, a sort végtelenségig nyúzhatnám, pedig a lényeg egy: itt az igazán nagy dolgok kampányban születnek.
A nagy ígéretek is. Már most. Amikor a kampány hivatalosan még nem is kezdődött el. Igaz, azok után, hogy volt olyan polgármesterjelöltünk is, aki a román apácák otthonává lett csereháti ingatlan visszavásárlását ígérte meg, sőt, a pénze is megvolt rá, az udvarhelyit nehéz meglepni…
És mindeközben valakik ötletesnek tartják pusztán a szóvicc, vagy inkább név-vicc és a diverziókeltés öröméért polgármesterjelöltet indítani. Egyszerűen azért, hogy legyen egy Buta aspiráns is a palettán. Vagy azért, hogy hülyítsék az udvarhelyieket, akik pedig nem is hülyék, ezt már plakátokon is írják. Megy a pletyka ezerrel, hogy ki állhat az ominózus eset mögött, beszélnek a város legmagasabbra emelkedett és állítólag hatalmas befolyással rendelkező, általában szemben álló körökhöz tartozó, az országhatár két oldaláról „irányítgató” két nagy emberéről, akik ezúttal összefogtak egy jó poén érdekében. Hogy ez kinek jó, kinek kedvez, arról vitatkozik most az udvarhelyiek jelentős hányada. Miközben a háttérben tényleg kemény dolgok zajlanak: úgy tudjuk, hogy az „n” nélküli jelölt támogató aláírásai közé hamisított szignók is kerülhettek, amelyeket egy másik aspiránstól „kölcsönöztek” – úgymond. Az biztos, hogy az ügyben ügyészségi feljelentés történt, amelynek a fejleményeiről még nem tudni semmi biztosat. Tény, hogy a neve elhallgatását kérő személy döbbenten fedezte fel lekoppintott aláírását és személyi adatait egy olyan jelölt támogatói ívén, amelynek létezéséről nem is tudott. Egy másnak viszont tényleg aláírt.
Szóval megy a cirkusz máris. S az udvarhelyi választópolgár egyre jobban belebonyolódik a találgatásokba, vitákba, hogy ki, miért, kivel a háta mögött lépi, teszi, mondja azt, amit tesz vagy mond. És a konkrét tényekre, az ígéretek megvalósíthatóságára, a korábbiak számonkérésére már nem is figyel.
De lehet, hogy éppen ez a cél… Győzzön a cirkusz, aztán majd csak lesz valami.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.