Gyökerek

72

Egy héten át a Székelyföld Napok rendezvénysorozata keretében látogatható a Hargita megyei képzőművészeti élet keresztmetszetét adó VI. Hargitai Szalon elnevezésű tárlat. Az idei téma: Gyökerek. A Hargita megyei vagy ahhoz kötődő művészek alkotásai ennek jegyében fogantak. Székedi Ferenc esszéje.

Bara Barnabás: Vaskor terrakotta, 19 x 23 x 68 cm

A televíziós műsorgyártásban vox populinak, vagyis a nép hangjának nevezik azt a műfajt, amikor a riporterek az utca emberét megkérdezik ilyen-olyan témákról, majd a válaszokat, bent a szerkesztőségekben, úgy vágják össze, ahogyan akarják. Eljátszottam a gondolattal, vajon milyen mondatokat hallanánk, ha arra a kifejezésre kérdeznénk rá, amelyet Botár László kurátor az idei Hargitai Szalon központi témájának ajánlott. Nos, vajon mi is jutna eszükbe a Gyökerekről a csíkiaknak, udvarhelyieknek, gyergyóiaknak, vagy éppen a székelyföldieknek és erdélyieknek, tekintve, hogy a hasonló mottójú kiállítás majd több helyszínre is elvándorol? Minden bizonnyal jó néhányan lennének, akiknek Alex Haley 1976-ban megírt, 1979-ben pedig magyarra is lefordított regénye jutna az eszébe, vagy még inkább az 1977-ben készült sorozatfilm, amely bejárta az egész világot és Kunta Kinte története úgy lázba hozta a nézőket, hogy közel negyven évre rá a produkció remake-jét is elkészítették, majdnem ugyanolyan sikerrel. De a tanévnyitó ünnepségeken és a ballagásokon előszeretettel idézik a Faust szerzőjének egyik mondását is: „…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják, hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni vagy inkább repülni.” A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház történetének krónikásai nagy sikerként említik Arnold Wesker Gyökerek című 1965-ös bemutatóját, amelyben az erdélyi magyar színjátszás olyan felejthetetlen nevei léptek színpadra, mint Kőszegi Margit, Illyés Kinga vagy éppen Tóth Tamás.

Szén András: Köztér digitális grafika, 50 x 70 cm

És hadd ne feledjem a magam nemzedékét sem, amelynek meghatározó élménye volt Illyés Gyulának a múlt század hetvenes éveinek az elején megjelent, Hajszálgyökerek című esszékötete, amely a nemzeti érzés és a közösségi tudat fontosságáról beszélt, és hogy stílszerű legyek, a cenzúra miatt nem virág-, hanem gyökérnyelven. És noha Radnóti Miklósnak nem ez a túl gyakran szavalt verse, mégis fájdalmasan és szívszorongatóan gyönyörű allegória, amit nem sokkal halála előtt az egyik lágerben írt a gyökérről: „A gyökérben erő surran, / esőt iszik, földdel él / és az álma hófehér. / Föld alól a föld fölé tör, / kúszik s ravasz a gyökér, / karja akár a kötél. / Gyökér karján féreg alszik, gyökér lábán féreg ül, / a világ megférgesül. / De a gyökér tovább él lent, / nem érdekli a világ, / csak a lombbal teli ág. / Azt csodálja, táplálgatja, / küld néki jó ízeket, édes, égi ízeket. / Gyökér vagyok magam is most, / férgek között élek én, ott készül e költemény. Virág voltam, gyökér lettem, / súlyos, sötét föld felettem, / sorsom elvégeztetett, fürész sír fejem felett.”

Erőss Csongor: Subconcious7 digitálisan kézzel rajzolt grafika, 62 x 100 cm

Manapság a gyökereket azonban az erdélyi magyarság legnagyobb huszonegyedik századi sorskérdésével, a kivándorlással, a külföldi munkavállalással, a szülőföld elhagyásával vagy éppen a globalizálódó világ székelyföldi kihívásaival kapcsolatban említik a leggyakrabban, és hogy nemcsak szűkebb pátriánkról van szó, hadd álljon itt Kulcsár Tibornak, a már nem élő, kiváló szlovákiai magyar költőnek egy versrészlete: „a külföldet sokfele bejártak / láttad Londont Stockholmot Bécset / Helsinkiben a fehér éjszakákat / láttad Velencét és a tengert / szépségeit újra meg újra megcsodáltad / a fényben úszó esti Budapestnek / ereidben lüktet, zúg Európa / mégis kell hogy valahol megvethesd a lábad / nem lehetsz a nagyvilág lakója / elválaszthatatlanul ide kötnek milliónyi szálak / ide köt minden vágyakozásod és keserved / egyedül csak itt van otthon a lelked…”

Jakab András: Kapunk előtt akril-farost, 65 x 65 cm

Gyökerek tehát. És hogyha ennyiféle érzés, gondolat, értelmezés köthető a hozzánk közel álló szavakhoz, akkor ne csodálkozzunk, hogy a képzőművészeknek a témával kapcsolatos vizuális nyelve olyannyira szerteágazó. Nemzedékeken átívelő műfajok, stílusok, a legkülönbözőbb látásmódok és egyéni megközelítések ötvöződnek ezen a tárlaton, hogy igazolják: a Hargita megyei festők, szobrászok, grafikusok, fotósok, keramikusok és a nem itt élő, de innen elszármazott, vagy térségünkkel rokonszenvező alkotók fontos és érzékeny szereplői társadalmi és művelődési életünknek, képzőművészeti hagyatékunk méltó továbbvivői a megannyi új egyéni és közösségi életérzést sűrítő huszonegyedik században.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.