Gyásznap, amely egyben örömnap is

57

A köztudatban, minden egyházi gyakorlatban, de szívünk mélyén is úgy él nagypéntek, Jézus halálának napja, mint a gyász és minden elképzelhető szomorúság napja. Számos gyülekezetben feketébe öltözötten mennek templomba, sokan böjtölnek. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Nagypéntek Jézus halálának napja. De ez a nap, bármennyire furcsán hangzik is, a gyász mellett az ünnep napja is. Jézus meghalt a mi bűneinkért. Meghalt, hogy minket megajándékozzon az istenfiúságba belehelyezett bűnbocsánattal és örök élettel. Nagypéntek egyszerre gyász – bűn miatti gyász – és örvendezés – a bűnbocsánat öröme.
Jézust keresztre feszítik. Legfájdalmasabb, legmegalázóbb halálra ítélték azt, aki bűn nélküli volt, aki szeretetet prédikált, betegeket gyógyított és emberek ezreinek szívébe helyezte el Isten békességét. Vele egyszerre két gonosztevőt is keresztre feszítenek. Jézus helyét ezek között jelölték ki. Fájdalmak között, megalázottan és megvetetten meghalni. Hát igazság ez? Azt hiszem, amikor ezt a képet nézzük és valahol szívünk mélyén átérezzük ezeket az eseményeket, nem azt kell kérdeznünk, hogy ez mennyiben igazságos bánásmód, vagy mennyiben volt igazságtalan. A kérdést egészen másként kell feltenni.
A Biblia és vele együtt hitvallásaink azt tanítják, hogy Jézus halála, szenvedése helyettes szenvedés és helyettes halál volt. Jézus a mi bűneinkért szenvedett. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor az a hely, amelyet Jézusnak jelöltek ki nagypénteken, az én helyem, és az a csúfos halál, amit elszenvedett, az én óemberem osztályrésze. És most lehet tiltakozni, és bárki közülünk mondhatja: én tisztességes ember vagyok, becsületesen keresem a kenyerem, tevékenykedem az egyházban stb., az én helyem nem a gonosztevők között van. Azonban minden tiltakozás hiábavaló. A világ sokszor páholyba ülteti az óembert, megkoronázza, tömjénezi. Isten azonban máshol jelöli ki a helyét. Az óember helye, a te óembered helye a kereszten van, a gonosztevők között. A kérdést tehát úgy kell feltenni: tudod-e, érzed-e, hogy az az emberi méltóságot is megalázó kereszt a te kereszted? A kereszt a bűn, az istentelen élet sorsa, vége, vagy még pontosabban: mindenkori helye. Az a hely, ahová küldi Isten a te óemberedet. De az a hely foglalt, a kereszten ott van Jézus. Éretted és hellyetted. Ha az eseményeket a humánum szempontjából ítéljük meg, akkor egyértelműen igazságtalanságról beszélünk. Pilátus és társai igazságtalanul cselekedtek. Ha Isten felől nézzük a keresztet, a kereszt az Isten igazsága. A bűn itt nyeri el méltó büntetését. Ha pedig Jézus alázatos szenvedése felől nézzük a nagypénteki történetet, akkor a kereszt a te számodra és az én számomra is az új ember megszületésének áldott lehetősége. A kereszt foglalt. Isten nem a kereszten akar látni téged, hanem a fehér ruhába öltözöttek – bűnbocsánatot nyertek – sokaságában.
Jézust két gonosztevő között feszítették meg.
Az egyik gonosztevő szenvedésében csatlakozik a főemberekhez, vitézekhez, perel, gúnyolja Jézust: Ha te vagy Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is. A szenvedés célja lehet az önvizsgálat. Az, hogy az ember számot adjon életéről, beismerje hibáit és bűnbocsánatot kérjen Istentől. Az ördög hatalmában azonban a szenvedés Isten-ellenes jelenséggé válik az ember életében. A szenvedő elkezd perelni Istennel, zúgolódik, és ezzel elveszíti talán utolsó lehetőségét. Ha kell is neki Jézus, csak azért kell, hogy életéből eltűnjék a szenvedés.
A másik gonosztevő szenvedésének órái az önvizsgálat és a bűnbánat lehetőségét jelentik. A bűneit felismerő szenvedő Jézushoz fordul. Nem zúgolódik, nem szitkozódik, tudja, hogy meg kell halnia. Ezért így imádkozik: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodba. Nagypénteken Jézus a haldokló embernek is felkínálja azt a lehetőséget, hogy megtérjen, hogy részese legyen annak az országnak. De egyáltalán miért kell erre ez utolsó pillanatig várni? Nem lenne jobb hamarabb átadni életünket Istennek? A megtérő gonosztevőnek Jézus azt mondja: ma velem leszel a Paradicsomban, azaz velem való közösségben. Nagypéntek drága ajándéka tehát az, hogy földi életem hátralevő része is vele való közösség lehet. De vele való közösség a halálom és a feltámadás boldog órája is.
Nagypéntek gyásznap. A bűnnek meg kell halnia. De nagypéntek örömnap is. Paradicsomi alkalom, és az Isten Paradicsomának szolgálata itt a földön.

Tamás János evangélikus lelkipásztor

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.