Gyanakvás

62

szerzokepek_ImolaNemrég történt: egy este a Mikó-várból kifelé jövet megszólított egy kutyáját sétáltató úriember. Nem magyarul szólt hozzám, de mivel én történetesen beszéltem az ő nyelvét, azon válaszoltam vissza. Az érdekelte, mi történik odabent a várban. Mondtam neki, egy filmfesztivál zajlik éppen, de az illető azt is tudni akarta, milyen filmeket, és főleg milyen nyelven vetítenek odabent. Kissé meglepve a számonkérő hangnemtől, próbáltam ecsetelni, hogy van itt mindenféle mozi, rövidfilmek, dokumentumfilmek, játékfilmek, és bár igaz, hogy a magyar filmek fesztiválja van, azért feliratoznak mindent románul és angolul, de mondandómnak még nem értem a végére, amikor rosszalló fejcsóválással és azzal a mindentudó mosollyal, amit csak a nagy leleplezők tudnak produkálni, a szavamba vágott. „Hagyja csak…, tudom én, mi történik ott bent… Propagandafilmeket néznek. Ismerem én magukat…” Ez a mondat telibe talált, teljesen leblokkoltam tőle. Ott álltam a park közepén, tágra nyílt szemekkel, döbbenten, és nem jött elhinnem, amit hallok. Az illető önelégült mosolyával továbbsétált, én meg csak néztem tehetetlenül, ahogy a sötétségben tovatűnik. Később az jutott eszembe, hogy ezeket az embereket én soha nem fogom megérteni. Még ha ismerem is frusztráltságuk okát, tudom honnan és miként zajlik az agymosás, aminek áldozatai, azt valahogy sosem fogom felérni ésszel: miért és főleg mire jó ez nekik? 

Részeg Imola

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek