2021, január 17, vasárnap.

grUnd a Várban

Történelmi pillanatoknak lehettek tanúi október 1-jén mindazok, akik részt vettek a Budavár és Székelyudvarhely testvérvárosi kapcsolatának 20. évfordulója alkalmával megrendezett grUnd című, udvarhelyi képző- és iparművészek alkotásaiból készült kiállítás megnyitóján a Várnegyed Galériában. A tárlatot és a kiállító művészeket Kovács Árpád művészettörténész méltatja.

Fotó: Várnegyed galéria
Fotó: Várnegyed galéria

Székelyudvarhelyi képzőművészek hosszú évek, évtizedek óta nem szerepeltek együtt kiállításon Budapesten, így egy hosszú, évtizedek óta megnyílt lehetőségnek örülhettünk azáltal, hogy a jeles évfordulón a budavári önkormányzat meghívására egy fiatal udvarhelyi alkotónemzedék mutatkozott be a fővárosban.
Habár korábban is voltak Udvarhelyen elismert művészek, illetve képzőművészeti csoportosulások, mint az Udvar csoport, vagy a Merkúr, amely a 20. századi modern művészet kérdéseire kívánt reflektálni, mégis egészen a közelmúltig várni kellett arra, hogy az udvarhelyi kortárs képzőművészet saját identitását, céljait újra megfogalmazza. Az utóbbi években Berze Imre fiatal udvarhelyi szobrász köré szerveződött az a fiatal művésznemzedék, amely sikeresen csatlakozott a Székelyföld-szerte egyre erőtelje-
sebbé váló művészeti megújulási folyamatokhoz, és amely igyekszik Udvarhely szellemi-művészeti életét a kortárs hazai és nemzetközi képzőművészet vérkeringésébe bekapcsolni. Ezt a célt szolgálta és szolgálja a Berze Imre által megálmodott és életre hívott Pulzus Székelyudvarhelyi Művésztelep, amelynek célja a régióbeli és külföldi művészeknek fórumot, közös termőtalajt biztosítani az alkotáshoz, ezáltal pedig a helyi alkotókat is ösztönözve a kortárs erdélyi és nemzetközi tendenciákat bemutatni. Ez a művészeti kezdeményezés már az első alkalommal nagy sikert és elismerést váltott ki mind a szakmabeliek, mind a nagyérdemű közönség előtt.
A budavári kiállításon szereplő udvarhelyi képzőművészek a művészetek számtalan ágában és műfajában alkotnak, ezáltal pedig a székelyföldi, erdélyi és nemzetközi művészet helyzetéről, útjairól tájékoztatnak. Bizonyíték erre többek között, hogy mindannyian tanultak, illetve kiállítottak külföldön is, ugyanakkor természetesen megvan a megfelelő szakmai felkészültségük és elhivatottságok, sőt a felelősségük is abban, hogy ők Székelyudvarhely városát egy ilyen rangos esemény alkalmából képviseljék.
Berze Imre 2007-ben a Kolozsvári Képző- és Iparművészeti egyetem monumentális kerámia szakán diplomázott, majd a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti karán, a Formatervezői szak mesterképzőjén folytatta tanulmányait. Számos köztéri alkotással és rangos díjjal büszkélkedhet, művésztelepek aktív résztvevője, létrehívója és művészeti vezetője a Pulzus. Székelyudvarhelyi Művésztelepnek és a „Zereda” Nyárádszeredai Művésztelepnek. Berze Imre munkásságára jellemző a szobrászi gondolatok állandó keresése és megválaszolása, állandóan kísérletezik az anyagokkal, az anyag struktúrája foglalkoztatja, az idő és a tér értelmezése, a felületek, a kontrasztok érzékeltetése jellemző szobraira. Legújabb munkáiban az erőteljes szimbólumok használata figyelhető meg, archaikus és ősi elemekről szól számos alkotása. Berze Imre nem titkolt célja a múlt és a jelen közötti kapcsolatteremtés. Számos plasztikáján leegyszerűsödik a forma, a világ széppé alakult, egy dologra összpontosít és eltüntet minden sallangot, de mindezt úgy éri el, hogy továbbra is hangsúlyos marad a tér és a tömeg viszonya.
Gál Boglárka 2012-ben végzett a kolozsvári Művészeti és Design Egyetem Divattervezés szakán, majd 2013–2015 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil- és Divattervezés szakán szerzett mesterfokozatot. Diplomamunkájában egy kísérleti kollekciót álmodott meg, amely az általa készített grafikák térbeli megjelenítésén alapszik. Ruhaterveiben a grafikus felületeket jeleníti meg térben. Rajzai lépésről lépésre épülnek fel a különböző vonalakból, így kerülve el a monotonitást. Tervei bekerültek a Vogue Italia és Schön! Magazine online oldalára is, legutóbb a Ponton Galériában voltak láthatóak munkái. Jelenleg a bőr, mint anyag foglalkoztatja és tervei most a táskákban, egy érdekes használati tárgyban képeződnek le, mint a térben érvényesülő érdekes forma.
Gidó Szende a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem textil szakán végzett 2010-ben, ezután Budapesten a MOME-n tanult, majd az Erasmus-programmal 2011–2012 között a lódzi Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen. Lengyelországban számos technikával ismerkedett meg, köztük a kísérleti és egyedi textiltervezéssel. Ez idő alatt kísérletezett az anyagokkal, az érdekelte, hogy milyen lehetőségek vannak, ha kombinálja őket: hímzés, nemezelés, grafika es textil, különböző ipari anyagok, mint a szilikon, üveg, tükör. Érdekelte, hogy milyen hatásokat lehet így elérni. Meghatározó sorozata a Falanszter világ, melyet Madách ismert műve ihlet, ez olyan utópikus világ, amely a tudományra alapoz, ahol tilos érezni, gondolkodni, aki ezt megszegi, karanténba zárják, az embereket számokkal jelölik, az érzelmeket listázzák és laboratóriumokban tanulmányozzak. Ebből az utópikus világból indult ki Szende. Különböző arcok, más-más érzelmeket testesítve meg alkotják a kompozíciókat. Arra a kérdésre világít rá, hogy ebben a steril, embertől idegen világban, az egyén hogyan reagál, beletörődik vagy próbál ki- és elmenekülni belőle. A Várnegyed Galériában kiállított két munka a Falanszter sorozat egy részét képezi. A harmadik kiállított munka a Jégvirág címet viseli, ami egy anyag kísérletezésből indul ki, olyan eszközöket használ, ami nem textília, de összhatásában a textil érzetét kelti. Technikája szitanyomat, amelynek erőteljes a grafikai jellege.
Kolumbán-Antal József 2009–2012 között a Temesvári Nyugati Egyetem szobrászat szakának hallgatója, majd 2014-ben a Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem szobrászati szakán mesterizett. Két meghatározó egyéni kiállítása volt. Az egyik 2013 januárjában, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában volt látható Tengeri sugallatok címmel, amelyben a víznek, a tengernek mint lételemnek a hatását, hangulatát fogalmazta meg egyéni hangon, és olyan szobrokban, amelyek közvetlenül, vagy áttételesen a tengert idézik meg egy olyan formavilággal, amelyet a hidrodinamika és az aerodinamika törvényei, egyenletei határoznak meg és írnak le. A szobrok nemcsak egyszerű dekoratív formák, hanem a művész tenger iránti megbecsülésének, tiszteletének és szerelmének formai bizonyítékai. A második egyéni tárlata Bukarestben volt 2014-ben, ezen a kiállításon – elmondása szerint – a Bukarestben és Temesváron eltöltött éveire, benyomásaira, észrevételeire, valamint az itt megismert emberek történeteire reflektál. Munkáiban arra törekedett, hogy a történeteket úgy sűrítse össze, hogy azokban más emberek is magukra találhassanak. A bukaresti kiállításon bemutatott szobraiból láthat hármat most a közönség.
Lakatos László 2003–2008 között a Temesvári Nyugati Egyetem szobrász szakának hallgatója, 2008-ban itt diplomázott. Első egyéni kiállítása Székelyudvarhelyen volt 2001-ben, majd 2010-ben jelentkezett ismét egyéni tárlattal ugyancsak Székelyudvarhelyen, a Városi Könyvtárban. 2012-ben Diverbium címmel rendhagyó kiállítása volt Berze Imrével közösen a bukaresti Magyar Kulturális Központban, ahol olyan plasztikai irány volt megfigyelhető munkásságában, amely Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész szavaival „a mindenkori szobrászat ősiségébe hajló hagyományos témáit, anyagait, eszközeit vértezte fel kortárs szellemiséggel, kifogástalan szakmai igénnyel, a művészet ősi funkcióit is figyelembe vevő érzékletes formában fogalmazva meg.” Ebben az időben készült plasztikáiban dominált a vallásos tematika, erre jó példa az Oltár-sorozata. A tavaly Székelyudvarhelyen rendezett egyéni kiállítása változásról adott számot, itt érzékelhető volt, hogy Lakatos László igyekszik leegyszerűsíteni a formát, és olyan plasztikákat alkot, amelyek letisztult formákra alapozva a dimenziók közötti átmenetet sugallják. Lakatos Lászlónál jelen vannak a székelységre vonatkozó szimbólumok is, egyfajta értékmentés, a letűnt formák továbbéltetése a szándéka. Rendkívül érdekes a Mező című, a kiállításon szereplő plasztikája, mely aktuális, mindannyiunk által tapasztalt jelenséget elevenít meg, többletjelentésű és többlethatású. Ez a rossz előjel azonban feloldódik a színes mezei virág megjelenítésével.
Tamás Borbála tanulmányait a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában kezdte, majd 2009-ben felvételizett és sikeresen bejutott a Temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti fakultásának festészet szakára. 2011-ben Erasmus cserediák-programmal és ösztöndíjjal, egy tanulmányi éven keresztül a németországi erfurti egyetem hallgatója volt. 2012-ben államvizsgázott a Temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti karának festészet szakán. 2011 tavaszán a temesvári Pygmalion Galériában közös kiállításon vett részt, Entropia címmel, ennek az időszaknak a termései a Várnegyed Galériában látható műtárgyak is, amelyek a rendezettség és a rendezetlenség témáját járják körül. 2015. január 3-án nyílt meg Idő cím nélkül címet viselő, első önálló kiállítása Németországban, Erfurt városában a Speicher Galériában. 2015 augusztusában részt vett Nyárádszeredán a Zereda nevet viselő, tíznapos alkotótáborban.
Zsombori Béla a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Kerámia-Üveg-Fém szakán szerzett diplomát 2012-ben monumentális kerámiára szakosodva. Az egyetem alatt kísérletezik, arra keresi a választ, hogy a szobrásznak a térplasztikában milyen lehetőségei vannak. Fontos megemlíteni a kockák sorozatát, amelyen belül kísérletezik a különböző anyagokkal, igyekszik kilépni a keramikus anyag köréből, vizsgálja a tériséget, emellett fontos szerepet játszik a kompozíció mint esztétikai élmény. Egyetem után érdeklődése a minimal art felé fordul, ezt az egyszerűsítő törekvést, jelleget a mostani munkáiban is igyekszik megragadni. Jelenleg domináns témája látható, ez a donga. A donga egy hordónak a léce, nagyon érdekes a formája, gondolkodásra késztet, ezt a formát, motívumot értelmezi újra és faragja ki homokkőből. Egyszerű formákat igyekszik létrehozni, ez az egyszerűség és tisztaság jellemző a korábbi erdélyi korstílusokra is, ezt tudatosan alkalmazza. Érdekes a megközelítés: egy fában létrejött formát az időtállóság miatt kőben formázza újra. Nagy szerepet kap a felületkezelés, a borzolt, felfényezett felületek, emiatt alkotása plasztikusabbá, expresszívebbé válik.
A kiállítás kurátora Berze Imre. A tárlat egy hónapig látogatható, szervezője Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és a Haáz Rezső Múzeum.
(Elhangzott a tárlat megnyitóján)

Kapcsolódó cikkek:

14,315RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb