Gondolkodni veszélyes, de muszáj

328

Egyre nehezebb tájékozódni a hétköznapokban, jobban mondva egyre nehezebb hiteles, ellenőrzött információhoz jutni, pedig csúcstechnológiára alapozó korunkban arra nem panaszkodhatunk, hogy kevés lenne a hozzánk eljutó új adat. Sőt napjainkban a bajt az okozza, hogy egyszerre túl sok információ ér bennünket, ember legyen a talpán, aki meg tud birkózni az információs szupersztrádán szembejövő áradattal.
Tagadhatatlan, hogy korunk társadalma alapvetően információs társadalom. Az nyer a tőzsdén, az kerül hatalomra a politikában, aki megbízhatóbb adatokhoz, elemzésekhez jut, aki közelebb áll a tűzhöz, akinek jobbak a forrásai. Önkéntelenül is beleborzong az ember, hogy valójában mennyire végtelenül kiszolgáltatottak vagyunk a mindent elárasztó adatfolyamnak.
A bajt tetézi, hogy ezzel nemcsak a jó szándékú emberek, hanem rosszfiúk is tisztában vannak. Ott tartunk, hogy a közéletet is olyan radikálisan alakította át az a felismerés, hogy egyszerű, hatékony üzenetekkel hatalomra lehet szert tenni, hogy úgy tűnik, nincs visszaút. A párbeszéd a különböző világnézetet valló emberek között szinte ellehetetlenül amiatt, hogy az egymással versengő érdekelt felek már meg sem próbálnak minket racionális érveléssel meggyőzni, hanem inkább saját diskurzust építenek fel. Ezek a diskurzusok a hétköznapok történéseit is úgy értelmezik, hogy már azzal meghamisítják a valóságot, hogy kontextusba helyezik azt. Ráadásul kölcsönösen kizárják egymást.
Egyetlen módja van annak, hogy ellenállni tudjunk a minket minden irányból érő manipulációknak, ha gondolkodunk. Azok a közéleti diskurzusok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, tudatos társadalmi, nyelvi építmények. Ha megértjük, hogy miként épülnek fel és hogyan próbálnak meg minket észrevétlenül átverni, akkor már nem járunk rossz úton.
Gondolkodni ugyanakkor veszélyes is. Friedrich Wilhelm Nietzsche mondta egykor, hogy maga a nyelv is egy konstrukció, így alkalmatlan arra, hogy megragadja az abszolút értelemben vett igazságot. Az a veszélyes a gondolkodásban, hogy ha következetesen végigvisszük ezt a gondolatmenetet, akkor rádöbbennünk arra, hogy tulajdonképpen saját identitásunk is egy társadalmi konstrukció. Meghatároz bennünket, hogy hová, melyik országba, milyen családba születtünk, kik voltak a tanáraink, a barátaink. Kik vagyunk valójában?
Nagyon tud fájni a felismerés, hogy tulajdonképpen nem is létezünk, hiszen a tulajdon öntudatunk is pusztán egy társadalmi konstrukció. És akkor hol vagyunk ebben az építményben mi? Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok pedig képesek lerombolni tulajdon önértékelésünket is, ha nem hagyjuk idejében abba. Gondolkodni tehát veszélyes!
Én azonban amondó vagyok, hogy ennek ellenére nem tehetjük meg, hogy nem gondolkodunk közös dolgainkról, mert mindig lesznek jóakaróink, akik hajlandók helyettünk gondolkodni. A történelem márpedig bizonyította – elég a véres forradalmakra, háborúkra, diktatúrákra gondolni –, hogy ha egy társadalom engedi, hogy mások gondolkodjanak helyette, akkor úgy jár, mint a hiúság vásárában a vevő. Átverik.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek