Gondolkodási idő

22

Rendkívüli időket élünk, amikor a jól átgondolt, modern és kényelmes életünket egy aprócska vírus teljesen átkeretezte. Amit néhány héttel ezelőtt simán megtehettünk, ma már tilos, hiszen a hatósági intézkedéseknek megfelelően mától kijárási tilalom van érvényben Romániában. A vírus megfékezését célzó egyre szigorúbb intézkedések alapjaiban változtatják meg mindennapjainkat. Két héttel ezelőtt még a könyvtár zárt kapuja előtt szomorkodtam, ma már el kell fogadnom azt is, hogy nem sétálhatok ki a kapun csak úgy, egyet szomszédolni, borvizet tölteni a közeli kútról: időszakosan eltűnnek a mindennapjaimból ezek az aprónak tűnő semmiségek, amelyektől kerek és biztonságos volt az élet. Bármennyire is kényelmetlen és bosszantó olykor, alkalmazkodnunk kell az új szabályokhoz, amelyek szabadságunkban korlátoznak ugyan, de ezáltal óvhatjuk magunkat és embertársainkat is. Felelősségvállalás – ebben az egy szóban sűrűsödik most minden, ez határozza meg a sorsunk további alakulását, a járvány lecsengésének mikéntjét. Most valóban el kell gondolkoznunk azon, hogy szerepünk van nemcsak a családunkban, hanem a társadalomban is, amelynek alkotóelemei vagyunk, s ahol most fokozottan szükség van az önfegyelemre, az önzetlen segítségnyújtásra, s minden józan gondolatra. Mert ha még ma is, a kijárási tilalom első napján, azon gondolkodunk, hány darab papírt nyomtassunk, hogy az eddigi életünket valamilyen formában folytatni tudjuk, akkor még mindig nem értjük a történések lényegét. Akkor sem, ha felvásároljuk a boltok készleteit, nem gondolva arra, hogy másoknak is szüksége van alapélelmiszerekre. Akkor sem, hogyha hazajövünk külföldről és próbáljuk kicselezni a hatóságokat. Akkor sem, hogyha vállalkozóként háromszoros áron adjuk a lisztet, mert nagyon fogy. Akkor sem, hogyha minden rémhírt elolvasunk a világhálón és meg is osztjuk azokat, hogy mások is szorongjanak. A jelenlegi rendkívüli állapot előbb-utóbb mindenki számára egyértelművé teszi, hogy hiábavaló minden erőfeszítés, amellyel azt próbáljuk elhitetni magunkkal és másokkal, hogy irányíthatjuk, ami velünk történik. Nehéz ez a huszonegyedik század hatalmas egójával büszkélkedő emberének, aki számára nem létezik elérhetetlen célpont a földön és nincs megvalósíthatatlan álom. Most otthonaink magányában, családunk körében lesz időnk átgondolni ezt és megérteni, hogy egy nagy egész részei vagyunk mindannyian, akár tetszik, akár nem.

Boncina-Székely Szidónia

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek