Glóbusszal a vállamon 95.: Országúton Indiában

13

 

 

Indiai motorostemplom

Ifjú korom kedves olvasmánya volt a norvég írónő, Aimée Sommerfelt Országúton, Indiában című könyve. A melodramatikus műben egy bátor kisfiú az agrai szemklinikára viszi el messziről gyalog vakságra ítélt húgát. Az írónő érzékletesen írja le az indiai országutak világát, életét.
Minden bizonnyal, a mostani agrai útra tévedve, igencsak elcsodálkozna a szerző, egyrészt a hatalmas forgalom hökkentené meg, s mint fair skandinávot a közlekedési morál is aggaszthatná.
Egy viszonylag friss statisztika szerint Indiában évi 150 ezer ember veszíti életét baleset következtében. A látottak alapján el is tudom hinni a megdöbbentő adatokat.
Jóllehet, erős ütemben épülnek az országban az autópályák, az autósok derékhada mégis a kétsávos utakon próbál céljához eljutni. Mindenáron! Ebben az egy akaratban biciklik, riksák, motorok, autók, teherautók és buszok küzdenek minden centiért. Az indiai sofőrök kettős életet élnek: az a szelíd polgár, akinek életfilozófiája Gandhi béketűrésén alapszik, az utakon megbokrosodik, agresszívvé válik. A városi piros lámpa semmit nem jelent számára, ha nem lát veszélyt, minden további nélkül áthajt rajta. A gyalogátkelők felfestése is feleslegesnek tűnik, a járókelő halálfélelemmel kel át a nehezebb útszakaszokon. A járdát sokszor az autósok és motorosok foglalják el, na nem parkírozási célból, hanem ott előzik le lomha társukat. Ilyenkor szétugrik a gyalogosok hada, s legfeljebb öklüket rázzák a brutális autós felé.
Külön cikket érdemelne a járművek kihasználása. Egy négyszemélyes motoros riksában (tuk-tukban) tíz embert számoltam össze, az ötven köbcentis motorokon nem ritka a négy-öt ember, hárman a rendes ülésen, egy fő a tankon, az ötödik pedig a csomagtartón foglal helyet. Az ország ugyan tele van bukósisak-árusokkal, viszont a motorosok java része mellőzi e biztonsági eszközt. A buszok tetőcsomagtartói is kihasználtak, egyiken vagy húsz ember zsúfolódott össze, a kanyarokban egymásba kapaszkodtak.
Az autópályákon sem jobb a helyzet. Ugyan a maximális sebesség 100 km/óra, de ez is csak tájékoztató jellegű. Van, amikor – kényelmi okokból egyesek – a leállósávban előznek, pedig rendelkezésére állna még hat normál sáv is. „Dudálj!”, olvasható a felszólítás a legtöbb teherautó hátulján, s ezzel mindenki él is. Ettől rettenetes hangzavar uralkodik mind a városokban, mind pedig az utakon.
A baleseteknek idővel kialakul a legendáriuma is. Jodhpurtól félszáz kilométerre délre áll a „Motorkerékpár templom”. Egy szerencsétlen sorsú fiatalember, Om Banna emlékét őrzi, aki itt szenvedett halálos balesetet. A rendőrség lefoglalta a járművet, de a motor többször visszatért e helyre, hiába lakatolták le erősen. Azóta Chotilán templom épült, s híres zarándokhellyé vált, a legtöbb rossz lelkiismeretű autós leteszi a kegyelet virágait a lépcsőkre.

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek