Glóbusszal a vállamon 93.: Csontváry kedves városában

40

Kis Taormina

Aszilveszter előtti napokat Pécsett töltöttük feleségemmel, s a baranyai városban, mint mindig, felkerestük a Csontváry Múzeumot. A Man­dulavirágzás Taorminában című képnél különösen hosszasan időztem. A városhoz kellemes emlékek kötnek, 1983-ban végigutaztuk Olaszországot, az első szicíliai állomásunk Taorminában volt. A választást is a „napútfestő” ihlette: az egyik kedvencem a Taorminai görög színház romjai című festménye, aminek reprodukciója ott függött szobánk falán.
Hosszú, fárasztó vonatozás előzte meg érkezésünket, Rómából indultunk, a szerelvényt komp vitte át a Messinai-szoroson, majd Messinában átszálltunk egy festői személyvonatra. Minden kupé ajtaja kívülről nyílt, a régi vagonok az olasz neorealista filmek hangulatát idézték, s az ugyancsak zajos szicíliaiak szintén a déjà vu érzését keltették bennünk. Hátizsákkal a nyakunkban felmásztunk a városba, s kezdetét vette szokásos szálláskeresésünk. Volt olyan szálloda, amely igencsak megterhelte volna pénztárcánkat, a másik albergóban a tulaj beszélt túl sokat, s az ágy tisztasága is kétes volt. A főutca egyik takaros kis házánál a „Camera libera” feliraton akadt meg a szemünk. Hosszas csengetés után egy idősebb úr nyitott ajtót, s az árakat firtató kérdésünkre egy számunkra kissé magas összeget mondott. Tépelődésünket látva, bevezetett egy szobába, s kinyitotta az erkélyajtót. Csodálatos kilátás tárult elénk, a magasból a kék tengerre néztünk, tőlünk balra a görög színházig láthattunk el. Hamar igent mondtunk, ettől kezdve reggelinket és vacsoránkat is e pazar környezetben fogyasztottuk el.
Másnap első utunk a görög színházba vezetett, sokáig barangoltunk a romok között, összehasonlítva a látottakat a festménnyel. Csontváry nagyon szerette a települést, a szakirodalom három ottlétét tartja számon. A városban töltött hetek leghíresebb emléke a már említett óriásfestménye, de egy kisebb képen is – az 1904-es Kis Taormina című alkotásán – megörökítette a színházat. Más művein a taorminai utcák világa és az éjjeli város elevenedik meg.
A híres történelmi üdülőhelyre három napot szántunk, de kevésnek bizonyult. Bejártuk a kis utcákat, a korzón sétáltunk, betértünk a templomokba, felmásztunk a fellegvárba, a hegyi kisvárosba, Castelmolába is kirándultunk. A hely nevezetessége a híres mandulabor, amit kis pincékben és trattoriákban kínálnak, a rafinált nedű nagyon itatja magát. A mértékletesség itt különösen ajánlott, mert a nagy melegben az itóka bizonytalanná teszi a köves úton a visszautat.
Azért lazítottunk is, mindennap lebaktattunk a strandra, útközben összeszedtük az ösvényen heverő mandulákat, amiket a köves tengerparton törtünk meg ebédre. Utolsó este még elsétáltunk a színházhoz, s ezzel az emlékkel búcsúztunk Csontváry kedves városától.

                 Mandulavirágzás Taorminában, részlet

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek