Glóbusszal a vállamon 79.: Októberi bacchanália

8

Bálint fiamnak ősszel elege lett az irodai munka robotjából, s úgy döntött, hogy Münchenbe ruccan barátaival a híres sörfesztiválra, az Oktoberfestre. Útja egy emléket ébresztett fel bennem: 2001-ben magam is jártam az eseményen.
Eredetileg – egy könyvtári hagyatékért – Nürnbergbe utaztam az egyik Duna tévés kollégámmal, a köteteket Erdélybe szántuk. Kisbusszal érkeztünk a közép-frankföldi városba, s az adományt felajánló kedves magyar családnál laktunk. A másnap könyvválogatással és pakolással telt, este a helyi operába látogattunk. Harmadnap indultunk haza, s egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltunk Münchenben, ahol az Oktoberfest már félidejéhez érkezett. Munkatársam kapcsolatainak köszönhetően egy kolostorban szálltunk meg, gyorsan elhelyezkedtünk, s belevetettük magunkat a bajor éjszakába.
Nagy volt a kontraszt a rendház csendje, s a sörfesztivál dévaj légköre között. Az odavivő buszjáraton az utasok már „alapoztak”, a könnyebb kezelhetőség miatt tömény italok kerültek elő a zsebekből. Amikor megérkeztünk, már „állt a bál”: a tizennégy nagy és ugyanannyi kisebb sátorból ordításszerű dajdajozás szűrődött ki. Odabenn a hangulat a tetőfokára hágott, egy futballpálya nagyságú teremben több ezer ember vigadozott – na, nem az asztalok mellett, hanem – az asztalokon táncolva. A vidám kompániában elmosódtak a nyelvi határok, jóllehet nagyszüleik még egymást ölték, de itt oroszok és németek váltak testvérré, angolok és írek üvöltöttek összekarolva német nótákat, a szöveg nem számított. A jókedvet a sör szolgáltatta. A pincérek java része a szebbik nem soraiból került ki, akik helyi népviseletben, dirndliben – kezükben fél tucat literes korsóval – rohangásztak összevissza. Karjuk vastagságát nézve, nem szerettem volna egy pofont kapni tőlük. Igen, a helyi szabvány nem aprózza el, a magyar krigli dupla térfogatú rokonában ráadásul az átlagnál erősebb itóka került.
Az életet habzsoló sörbarátok egy része már nem bírta a gyűrődést, a sátrak mellett fiatalok feküdtek koszban-piszokban, mellettük táskájuk hevert kinyitva. Másokkal a rendőrök vagy az egészségügyi szolgálat aktivistái foglalkoztak.
A világ egyik legnagyobb népünnepélye két évszázadra tekint vissza, s 2019-ben hatmillió vendéget vonzott. Egy ilyen tömegrendezvénynek megvannak a fényei és árnyoldalai is, mi inkább az utóbbiból kaptunk ízelítőt. Ráadásul ilyenkor aranyárban mérik a szállást a városban, a legkisebb lyukat is kiadják, az odaérkezők nem a hotel kényelmét keresik. Nekünk szerencsénk volt a klastrommal, a fergeteges duhajkodás után jó volt visszatérni a nyugodt falak közé.
Ja, majd’ elfelejtem, hogy a fesztiválkapunál a biztonsági őrök mindenkit megmotoztak, a lopott korsókra utaztak, s a megtévedteket egy üzlet felé terelték, ahol méregdrágán csillapíthatták szuveníréhségüket.

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek