Gender a nyakamba?

405

Értem is, meg nem is. Nem elég, hogy Európa túlzottan magáénak érzi a migránskérdést, olyannyira, hogy már rég elültette azt a fát, amelyre a nyakába akasztott kötelet is felvetette, úgyhogy előbb-utóbb a túlzásoktól terhes jótett következményeként, mind feljebb és feljebb növekedvén meg fogja nyuvasztani az öreg kontinens őshonos népét és szellemiségét. Tulajdonképpen nem maga a nép tette, hanem a vezetés egy kisebb része követte el a merényletet. Mert valahogy mindig sikerül ráerőszakolnia egy töredéknek, egy szerény létszámú, ám annál hangosabb és intellektuálisan felkészített vagy kellőképpen agymosott frakciónak a maga perverzitását a plebsz többségére.
Pszichikai lavinák keletkeznek olyankor… Hasonlóképpen működött ez a fasizmus és a kommunizmus nevű világfelforgató kísérleteknél egyaránt, amikor emberek tízmillióinak kellett elpusztulniuk, százmillióknak megnyomorodniuk, meg sok-sok dollármilliárdnak kellett lőporfüstté meg romokká, roncsokká szertefoszlania, mire a mozgatóeszmék pestisét sikerült az emberiség jobbik felének felszámolnia.
Ami egy évtized alatt bekövetkezik, azt gyakran ötven év alatt sem sikerül korrigálnunk. Vannak olyan értékek, amelyek örökre elvesznek, kihalnak, illetve létre sem jöhetnek a nagy igyekezetben és az ellenérdekelt hullámzás visszaverése során.
Figyeljük csak meg az autó vagy valamilyen tömegközlekedési eszköz ablakából, hogy a létezett szocializmus vasszerkezetei úton-útfélen ott rozsdállnak a látóterünkben. Valaha fontosnak tartott objektumok ezek, közük volt a termeléshez, a proletár-egzisztenciákhoz, amelyek elszívták a falvaink agyát és zsírját. Három évtized telt el, és nem épültek a helyükön új gyárak vagy új raktárak, de még bevásárlóközpontok sem. A vidéki településeink szélén pedig itt-ott látni az egykori istállók, üvegházak, takarmánysilók, malmok roncsait. A feltételezett fejlődés olyan zsákutcákat hozott létre, amelyekkel sem városi, sem vidéki élettereinkben nem tudunk mit kezdeni. Mert ennek a fejlődésnek valahogy másképp kellett volna történnie.
Minduntalan mondja nekem egy egyébként jól látható „férfias sajátosságokkal” és „másodlagos” nemi jelleggel is felszerelt felebarátom, hogy fogadjam őt el. Mind erőlködik, hogy értsem meg. Ne zárkózzam el. Mert azt mondja, hogy ő más. Mert úgy nevelődött, és tudatosan választotta azt. Mit? Folyton azokat a fórumokat emlegeti, amelyek büszkeségük táplálása végett jöttek létre, és számomra ezek csak improduktív izék, gittegyletek, a borsó falra való hányásának módozatai.
Nem elég az, hogy én normál-hetero-mivoltomat vagyok kénytelen elviselni, annak minden baját-nyűgét hordozni… Nem elég az, hogy társadalmi helyzetemnél fogva leginkább státusztalannak érzem magam, és általában kilógok mindenhonnan, hiszen úgy vagyok bent, hogy kint vacogok feszt… De nem kérkedem helyzetemmel, nem erőlködöm soha, nem mondogatom a polgártársaknak, hogy márpedig meg kellene érteniük engem. Tudom, hogy a társadalom zöme heteró, s ha közülünk mindenki a megértésért, a sajnálatért, a többletjogokért kezdene rúgkapálni, akkor valóban megállna és felfordulna a világ.
Azt gondolom, hogy jogomban áll elzárkózni a gender-jelenségtől. Nem adok kölcsön a lámpásom szűkös olajából, mert akkor magam is bent maradok velük együtt abban a bugyorban, amelyben ők ténferegnek. Magról nem szaporodnak ugyan, de ideológiák révén annál inkább. Inkább maradjunk csendben, mert fokozódik a lavinaveszély…

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek