Gasztronómia és kultúra

22

Minőségi sajtok, pálinka-, bor- és sörkostolók, elgondolkodtató, érdekes előadások, irodalom, fotókiállítás, kellemes vásári hangulat – röviden így lehetne összefoglalni a múlt hét végi Székely Sajtmustrát, amelyet idén első alkalommal rendeztek meg Csíkszeredában, a Petőfi utcában található 35 kultúrbisztróban. Kóstolnivaló akadt bőven, a sajtkedvelők nem elégedetlenkedhettek, hiszen volt miből választani.

A múlt hét végén rendezték meg az Első Székely Sajtmustrát, ahol nemcsak a kézműves termékek kaptak kiemelt szerepet, hanem tájékoztató jellegű előadások, irodalmi és művelődéstörténeti beszélgetések is helyet kaptak a programban. A kézműves termékek között az érdeklődők megtalálhatták a gyergyóújfalusi Tej­bánya sajtjait, a csíkszentgyörgyi Bo­rók István és Gál Mária termékeit, a Homoródalmási Kézműves Sajtokat, valamint Fülöp Szabolcs székelydályai lelkipásztor és sajtmester bivalytejből készült sajtjait.

Az esemény a februárban megrendezett Székely Szalonnafesztivál hangulatát idézte, habár akkor még szó sem volt járványügyi korlátozásokról. Fazakas Attila, az esemény főszervezője érdeklődésünkre elmondta, hogy az árusok, termelők közül, akire biztosan számítottak, mindannyian eljöttek, habár volt olyan termelő is, aki valamilyen oknál fogva nem tudott megjelenni a Sajtmustrán. Az előadásokat is megtartották, azonban volt egy kis időbeli csúszás, az eredeti programot nem követték szorosan az előadók, mert nem az volt a lényeg, hogy minden percre pontosan történjen, hanem az, hogy az érdeklődők családias, barátságos, közvetlen légkörben érezhessék magukat – mondta Hatházi Hunor, a 35 kultúrbisztró üzletvezetője. Ez így is történt, hiszen a szombati előadások inkább nevezhetők nyilvános szemináriumnak vagy fórumnak, mint formális előadásnak.

Előadások a 21. század paraszt életformájáról és a székely kultúrtájról

Szombaton, a Sajtmustra első napján Bányász József, a gyergyó­újfalusi Tejbánya tulajdonosa tartott előadást Szerves gazdálkodás, a 21. század paraszt életformája címmel. Bemutatta, hogyan gazdálkodnak ők, elmondta, honnan szerezte a sajtkészítéshez a tudást. Napjainkban különlegesnek mondható mindaz, amit Bányász József a közönségnek elmondott, pedig – ahogyan ő is mondta – józan paraszti ésszel meggondolva, ez a gazdálkodásnak a természetes módja. Tudományát svájci sajtmestertől tanulta, és mint mondta, teheneit nem tulajdonának tekinti, hanem munkatársainak. Szabadon tartja a teheneket, szeretettel és tisztelettel gondozza őket. Elmondása szerint összhangban dolgoznak, szó sincs arról, hogy kihasználja teheneit annak érdekében, hogy több tejet adjanak. Mint mondta, gazdaságában a sajt nem végtermék, hanem életfilozófia.

– Tulajdonképpen a sajtot nem én csinálom, az lesz. Minél kevesebbet teszi bele a lábát az ember, annál jobb a sajt – fogalmazott Bányász József.

Ezt követően Köllő Miklós műépítész előadása a székely kul­túrtájról, a kollektív emlékezetről és a kortárs építészetről szólt. A két előadás szorosan kapcsolódott egymáshoz, hiszen a Bányász József udvarán lévő kultúrcsűrt Köllő Miklós tervezte. A műépítész szókimondóan fogalmazott, és több oldalról megvilágítva mutatta be, hogyan változott a székely ember körül a táj az elmúlt háromszáz évben. Folyamatosan visszatérve a régmúltra, és hagyományainkat ötvözve innovatív gondolatokkal levonta azokat a tanulságokat, amelyekkel fenntartható fejlődést lehetne elérni térségünkben.

Pálinka, sajt és irodalom

A nap további részében pálinka- és sajtkóstolás volt, az etédi Székely titok kisüsti pálinkáit kóstolhatták a résztvevők, a sajtokat pedig Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkipásztor készítette bivalytejből. A sajtok semleges íze megfelelő kíséret volt a pálinkakülönlegességekhez. Az eseményen Kovács Elek, a Székely titok pálinkafőzde működtetője mutatta be pálinkáit. Az első szilvapálinka volt, ezt követte a különleges ízű cseresznyepálinka, majd a meggypálinkát kóstolhatták meg a résztvevők, ezt követően a birspálinkát mutatták be, utána a csipkebogyópálinkát, végül pedig a kökénypálinkát. Fülöp Szabolcs a sajtkészítés kulisszatitkait ismertette a jelenlévőkkel, kóstolás közben pedig György Attila író az eseményhez találó rövid, humoros szövegeket olvasott fel. Az est végén a szervezők tábortüzet gyújtottak a bisztró hátsó udvarán. Családias hangulat volt, fiatal zenészek gitároztak, és a tűz mellett ülve, gitárszót hallgatva mindenki elfeledte gondját-baját.

Vasárnap szakmai zsűri díjazta a kézműves sajtokat. Szőcs Előd, Orbán Ferenc és György Attila megítélése szerint a termékeket nem lehetett sorba állítani, ezért az összes jelen lévő sajtkészítőt első hellyel jutalmazták. A csíkszentgyörgyi Gál Mária kérdésünkre büszkén válaszolt, azt mondta, hogy az ő dézsás túrójuk az elsők között a legelső volt. A vásáron egyébként mindenki megtalálhatta a számára legmegfelelőbb sajtot, hiszen a három éve érlelődő sajttól a nyers és fűszerezett sajtokig mindenféle volt az árusoknál. A vásáron nemcsak sajtot árultak, hiszen gyergyócsomafalvi Berri Kézműves Csokoládékat, szörpöket, lekvárokat, etédi Székely titok pálinkákat, Halasági Csibi gyógynövényes készítményeket, csíkdánfalvi húskészítményeket is meg lehetett találni.

Kultúrtörténet és gasztronómia

Vasárnap délután Sarány István beszélgetett Kozma Máriával, a Csizma a konyhaasztalon című tárcákról, amelyek a Hargita Népében jelentek meg. 

– Hogy kerül a csizma a konyhaasztalra? Hogy kerül egy író és egy újságíró egy gasztronómiai eseményre? – tette fel a kérdést Sarány István. Mint mondta, tudomása szerint a szokás a középkorból ered, a tengerészek köréből. Mivel a hajón kevés hely volt, ezért nem voltak asztalok, tehát mindenféle ládaszerű tárgyakat használtak asztalként. A kiváltságos tengerészeknek pedig megengedték, hogy feltegyék lábukat, csizmájukat erre az asztalra. Kozma Mária pontosított: az ő csizmája székely konyhaasztalra került. A csizma pedig világjáró csizma, sokféle tájat bebarangolt vele. Az írónő azért tette a lábbelit a konyhaasztalra, mert a mondás szerint akkor van csizma az asztalon, amikor valamilyen hihetetlen dologról van szó, tárcái pedig hasonló történetekről szólnak. Az írások témája alapvetően mindig valamilyen étel. A beszélgetés közben érdekes kultúrtörténeti információk hangzottak el étkezési szokásokról.

A sajtmustra záróprogramjai között volt a sör- és borkóstoló, valamint az elmaradhatatlan tábortűz. A második estén a tábortűznél gitár- és hegedűszó fogadta a pihenni vágyókat.

Fazakas Attila érdeklődésünkre elmondta: az esemény célja volt összehozni a közösséget, azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Elmondása szerint a sajtmustrán nemcsak a termékek voltak értékesek, hanem azok a személyek – előadók, eladók –, akik itt voltak. Szerinte sikerült elérni ezt a célt, megvalósították az alapvető elképzeléseket, és gondolkoznak azon, hogyan lehetne megszervezni a következő Székelyföldi Sajtmustrát.

Hozzászólások lezárva.