Frontvonalban

199

Dr. Garda Dezső szerkesztésében jelent meg a csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában Az 1916. augusztusi katonai betörés és a Székelyföld című kötet. A könyv a 2016. november 4–5-én Gyergyószentmiklóson
szervezett történészkonferencián elhangzott előadásokat tartalmazza. Sarány István könyvismertetője.

Mintegy másfél esztendővel ezelőtt volt száz éve annak, hogy betörtek a Székelyföldre a Monarchiával hadban álló csapatok, s megkezdődött a menekülés az ország belseje felé. A munkaképes férfilakosság jelentős hányada a fronton volt, itthon az asszonyok, a gyermekek és az idősek tartották a frontot, egyre nehezebb anyagi körülmények között. A menekülés mérhetetlen szenvedést, anyagi romlást hozott.
Történelmünknek erre az időszakára emlékeznek, annak történéseit elevenítik fel a dr. Garda Dezső történész kezdeményezésére, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Gyergyói Népfőiskolai Társaság által 2016. november 4–5-én Gyergyószentmiklóson szervezett történészkonferencián elhangzott előadások. Az előadók – jeles történészek és a történelem iránt érdeklődő értelmiségiek – a maguk eszközeivel tárták fel és mutatták be a szóban forgó székelyföldi eseményeket.
„Az első világháborúval kapcsolatban a történelemtudomány eddig főleg a katonai események feltárásával foglalkozott. Hadtörténészeink felkutatták az első világháború reális okait, a nagyhatalmak magatartásának hátterét, s főleg azt, hogy Magyarország nem akart részt venni a világháborúban” – írja a kötet bevezetőjében dr. Garda Dezső, megállapítva: „ Hadtörténészeink alapkutatásai méltó módon tárták fel a magyar és székely honvédek hősiességét a szerbiai, oroszországi, főleg pedig az olaszországi hadszíntereken. Arról azonban keveset írtak, vagy nem nagyon kutatták: miként élte meg a székely család a férj távollétét, sok esetben pedig elestét valamelyik fronton.” A történész megállapítja, hogy az itthon maradottakkal, a menekülőkkel foglalkozó kutatások, közlések alacsony száma indokolta a konferencia megszervezését és az ott elhangzottaknak kötetben való megjelenését, „a korabeli események jobb feltárása érdekében, s főleg arra vonatkozóan, hogy magyar részről tekinthették-e a világháborút eleve elveszett háborúnak?”.
A kötet írásainak sorát Pollmann Ferenc hadtörténész, a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója által jegyzett Az eleve elveszített háború? Ausztria–Magyarország 1914 nyári döntéséről című tanulmánya nyitja. „Ausztria–Magyarország olyan hadsereggel indított támadó háborút 1914 nyarán, amelynek leendő ellenfeleivel szemben eleve csekély reménye lehetett a sikerre, arról nem is beszélve, hogy a dualista állam gazdasága sem készült fel a várható megpróbáltatásokra” – vonja le a következtetést a szerző.
Laczkó-Szentmiklósi Endre gyergyóremetei történelemtanár Gyergyó mint hátország 1914–15-ben címet viselő tanulmányának alcíme mintegy igazolja a Pollman-féle megállapítást: Az eufóriától a gyászos döbbenetig. A szerző szerint a „naiv eufóriát” hamar felváltotta a döbbenet, „a magyar történelmen sokszor végigvonuló csodaváró »hátha megússzuk«”, illetve „a tragikus kétségbeesés”. Mindemellett azonban „csodálatra méltó Gyergyó polgárainak összefogása nemtől, kortól, vagyoni helyzettől, társadalmi tisztségtől függetlenül”.
Krámli Mihály, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa a háborús események kevésbé ismert vetületével foglalkozik tanulmányában: A Románia elleni háború Duna-menti hadműveletei, különös tekintettel a cs. és kir. Duna-flottilla tevékenységére. A szerző az 1916 augusztusa és decembere között lezajlott hadieseményeket veszi számba.
Ligeti Dávid történész, a magyar Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa Strassenburgi Arz Artur gyalogsági tábornokról és az erdélyi harcokban betöltött szerepéről értekezik.
Berekméri Árpád-Róbert levéltáros tanulmányában a marosvásárhelyi református levéltárban fellelhető, az 1916-os román betörésre vonatkozó forrásokat mutatja be, külön csoportosítva a román hadba lépésre, a menekülthullámra és a kitelepítésre, a károkra és a kárfelmérésre vonatkozó iratokat.
Pál-Antal Sándor akadémikus, történész, levéltáros nagylélegzetű tanulmányában az első világháború erdélyi eseményeit veszi számba, különös tekintettel az 1916 őszi menekülésre. Sokatmondó a menekülést bemutató fejezet címe: Földindulás. A szerző megállapítja: „A legnagyobb kárt Csíkszereda szenvedte. A várost a katonaság teljesen kiürítette. Az ötezer lakosú városban mindössze tíz öregember maradt, a házakat kirabolták, minden fellelhetőt elvittek, a nagyobb bútorokon kívül, az üzleteket teljesen kifosztották. De legsúlyosabban a város a tüzérségi csatározás miatt károsodott, amely több napig tartott. Romba dőlt és leégett a város Hargita felőli része, 153 lakóház és 28 gazdasági épület, a bennük lévő gazdasági felszereléssel együtt.”
A maroshévízi Czirják Károlynak a múlt iránti érdeklődésének eredménye a betörés maroshévízi eseményeit bemutató tanulmánya, amelyben több, a kor eseményeit megörökítő dokumentumot ismertet.
A hadtörténeti kutatásaival nevet szerzett Koszta István újságíró Bánhegyesi Imre huszár tiszthelyettes naplója tükrében mutatja be a hadi eseményeket.
Dr. Garda Dezső történész átfogó tanulmányának címe: Gyergyói menekültek. A terjedelmes, gazdag forrásanyagot és jegyzetapparátust felvonultató írás következtetései szerint „a magyarországi hatóságok kettős mércét használtak az otthonukat elhagyni kényszerülő menekültekkel szemben”, a vagyonosak jó fogadtatásban részesültek, a többséget kitevő székely földműveseket azonban „eltartott, befogadott állampolgárként vagy nem kívánatos személyként kezelték”.
Lapunk munkatársa, Daczó Katalin Károly trónörökös 1916 őszén tett csíkszeredai látogatásához kapcsolódó dokumentumokat közöl, jelezve, hogy a téma továbbra is foglalkoztatja, „így elképzelhető, hogy újabb adalékok születnek majd az adalékhoz, míg teljességgel megismerhetjük Csíkszeredának ezt a tragikus – és a kommunizmus éveiben igencsak elhallgatott – időszakát”.
Pataki Szabolcs történész kutatási területe az 1916-os román betörést követő erdélyi menekültügy. A kötetbe sorolt tanulmánya a kérdéskör szűk – de annál nagyobb gazdasági jelentőséggel bíró – szeletével foglalkozik: az erdélyi menekültek állatállományával Kolozs vármegyében 1916-ban.
Jancsó Katalin kézdivásárhelyi szociológus, újságíró tanulmányának címe: Kézdivásárhelyi elhurcoltak nevének azonosítása.
A kötet előszavából az is kiderül, hogy a könyv megjelentetésének ötletgazdája dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa volt. A konzul a konferencián mondott köszöntőbeszéde a könyvben is helyet kapott, s ebben hangsúlyozta: „A történelmi eseményekre való megemlékezésen, vagy a történelmi események megtárgyalásán túl ugyanakkor szükségét érzem annak, hogy a mának, illetve a jövőnek is üzenjünk.” Meggyőződését fejezte ki, hogy a továbblépés alapfeltétele a múlt részleteinek feltárása, a megtörtént események „objektív kibeszélése”, az események kapcsán a megfelelő konzekvenciák levonása és közös nevezőre térés.
Ezt a célt szolgálja jelen kiadvány is.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.