Forgatókönyvek

58

Szerzokep_Burus_Botond_webreaMégis a közigazgatási bíróságon indított perben keresi az igazát Tőkés László – annak az államfői rendeletnek a visszavonását kéri, amellyel Klaus Johannis megvonta tőle a Románia Csillaga érdemrend lovagkereszti fokozatát. Azért a »mégis«, mert Tőkés korábban – miután március elején nyilvánvalóvá vált, hogy a Tőkés által sokáig „európai típusú demokratának” látott és titulált Johannis mégis megfosztja őt a kitüntetéstől – még azt mondta, hogy nem fog bíróságon harcolni a Romániában adományozható legmagasabb állami elismerés visszaszerzéséért. Most viszont perbe hívja az államfő mellett Dacian Cioloș kormányfőt is (mint az államelnöki dekrétum ellenjegyzőjét) – derül ki abból a keresetlevélből, amelyet Tőkés ügyvédje, Kincses Előd szerkesztett, majd hozott nyilvánosságra tegnap Marosvásárhelyen és a sajtóban. Az ügyvéd azt mondta, védence valóban tartotta magát előzetes kijelentéséhez – hogy most mégis perre vigye az ügyet, arról utóbb az ügyvéd győzte meg, állítása szerint azzal, hogy a kitüntetés visszavonásának ügyét nem szabad annyiban hagyni, mert az nemcsak Tőkés személyéről szól, hanem az „a forradalom hősi áldozatai emlékének a megcsúfolása, és azt a szekuritátés igyekezetet támasztja alá, miszerint tulajdonképpen szinte semmi nem történt 1989 decemberében, vagy hogy idegen hatalmak buktatták meg a nacionál-kommunista rendszert, nem pedig azok a fiatalok, akik csóré mellel mentek szembe a román Szekuritátéval és katonasággal”. Az előző mondat idézőjelek közötti része Kincses egy sajtónyilatkozatából származik. Az ügyvéd szavaiból ezenfelül azt lehet kivenni, érvelésük az, hogy a kitüntetés megvonása Tőkéstől alkotmányellenes cselekedet, mert sérti az alaptörvény 1. szakaszának 3. bekezdését, mely szerint az országban „(…) az 1989. decemberi Forradalom eszményeinek szellemében, az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai, a személyiség szabad fejlődése, az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviselik, és garantáltak”. Kincses szerint épp ezen idea és ideál jegyében tüntették ki korábban Tőkést – tehát az elismerés – és ugyanakkor Tőkés a forradalomban játszott szerepének – semmissé nyilvánítása szembemegy ezen alkotmányos értékekkel és garanciákkal. Az ügyvéd előrevetítette, hogy ha a fővárosi Ítélőtábla kedvezőtlenül bírálná el, úgy az ügyet tovább, a Legfelsőbb Bíróságig, ha szükséges, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig viszik.
Ennek a jogi lépésnek a megtétele feltételezhetően helyes és konzekvens cselekedet, míg Tőkés László korábbi kijelentése – hogy nem kíván a per eszközével élni az ügyben – feltételezhetően nem volt az. Az ugyanakkor borítékolható, hogy elhúzódó procedúráról beszélünk, amelynek végeredménye kétséges. A (romániai) magyar közvélemény számára, bár kétségkívül fontos, talán nem az az elsődleges, hogy hosszú idő múlva mit állapít meg majd valamelyik bíróság, sikerül-e Tőkés Lászlónak „visszaperelni” a kitüntetését. Ugyanis az – morális értelemben – egyértelmű, hogy a kitüntetés visszavonása igazságtalan és méltánytalan gesztus volt, megindokolásától (Tőkés védhatalmi státuszt emlegető 2013-as tusványosi kijelentése) kezdve annak körülményeiig (hogy bűncselekményekért jogerősen elítélt személyektől például nem vonták meg). Idézzük újra Kincses Előd mondatát, mely szerint a polémia (az ő megfogalmazásában: elképesztő disznóság) valódi tétje az, hogy alátámassza a Szekuritáténak a ’89-es forradalom és hősei diszkreditálására irányuló igyekezetét. Ez a kijelentés azért sántít, mert alanya – ugye – légnemű: megszűnt a kommunista diktatúrát fenntartó titkosszolgálat, tehát nem létezhet a Kincses által emlegetett „szekuritátés igyekezet” sem. Olvassuk hozzá viszont az ügyvéd szavaihoz azt az interjút, amelyet a napokban adott Stefano Bottoni a Kovászna megyei Háromszék napilapnak, és amelyben a magyar kisebbség 20. századi történetét kutató történész éppen azt állítja, hogy a román társadalom jelentős része folyamatosan erősödő nosztalgiával gondol vissza a Ceaușescu-érára, a Szekuritáté pedig – a nyolcvanas években beszervezett középiskolások derékhadával – horzsolások nélkül vészelte át a társadalmi változásokat, mi több, betűszavas biztonsági szolgálatokként ma a korábbinál nagyobb súllyal van jelen például Székelyföldön, semmivel sem kisebb a jelenléte a társadalmi életben, mint amilyen 1989 előtt volt. Bottoni szerint Tőkés László a forradalomban játszott szerepének kikezdése, az imázsrombolás is a szolgálatok hatalmának és lehetőségeinek egy mutatója. A Szekuritáténak „mindig is komoly elszámolnivalója volt Tőkéssel. Az ugyanis, hogy egy önmagában marginális, egy kisebbség vallási gyülekezetének problémája országos robbanáshoz vezethetett, mindenekelőtt a Securitate felületességének, szakmaiatlanságának tudható be” – mondja a történész, megjegyezve, a hajdani szekusok vádaskodása – a Tőkés feltételezett magyar és/vagy más titkosszolgálati kapcsolataira való utalgatás – egyértelműen szánalmas, viszont mégiscsak elvezetett a kitüntetés visszavonásához.
Nos, lehet, hogy bizonyos vonatkozásaiban ez a forgatókönyv egzaltált. Csakhogy annyira semmiképp sem túlzó, mint a valóságban, a szemünk előtt lejátszott.

Burus János Botond

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.