Fókuszban a vidék

Konferencia Gyergyóremetén

219

A vidékfejlesztésnek csak akkor van igazán értelme, ha figyelembe veszi a helyi családok, a közösség valós igényeit, különben a közösség nem fogja értékelni a leglátványosabb beruházásokat sem – tudtuk meg a hétvégi Vidék – innováció – helyi fejlesztés címmel megtartott gyergyóremetei konferencián.

Az eseményen Laczkó-Albert Elemér, Gyergyó­remete polgármestere köszöntötte a konferencia résztvevőit, a plenáris előadások sorozatát dr. Kulcsár László, a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar oktatója kezdte.

Változó társadalom
Változások a vidéki térségek funkcióiban: kihívások és válaszok című előadásában elhangzott: az elmúlt néhány évtizedben nem csupán a világ változott Kelet-Európában, hanem a gazdaság is átalakult. Sőt maga a társadalom is megváltozott, más lett a szerkezete, és ez kihat a gazdaságra is.

Elsősorban a demográfia változásaira, azaz a folyamatos népességfogyásra kell odafigyelni, a tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis a népességfogyás folyamata legkorábban 2052–2060 között érhet véget. A szakember meglátása szerint éppen ezért vidéken a legfontosabb feladat a népesség megtartása lenne. Mint kifejtette: az sem mindegy, hogy az elnéptelenedést hogyan sikerül megakadályozni: természetes szaporulat útján vagy bevándorlással. Illetve az is lényeges szempont, hogy milyen erőforrást jelent majd a vidéken élő népesség, azaz mennyire képzett, versenyképes a lakosság. A vidékfejlesztéshez ugyanakkor a helyieknek tisztában kell lenniük saját helyzetükkel, és az sem árt, ha nem felülről várják a megoldást.

Iparosodás a mezőgazdaságban
Dr. Kiss Dénes szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója a Kortárs agárszociológiai modellek és Székelyföld mezőgazdasága című előadásában rámutatott: a mezőgazdaságot világszerte egyre inkább az iparosodás jellemzi, így a hagyományos önfenntartó mezőgazdaság visszaszorul. Ez azért nem túl jó hír, mert Székelyföldön a gazdálkodók 45 százaléka kiegészítő jövedelemként foglalkozik növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel, 31 százalékuk pedig önfenntartóan gazdálkodik. A közepes méretű állattartó gazdaságok pedig a székelyföldi mezőgazdasági tevékenységek 18 százalékát teszik ki. A szociológus szerint ugyanakkor jól teszik a gazdák, ha óvakodnak a túlzott szakosodástól, ugyanis így könnyen függővé válnak a felvásárlóktól.

Oda kell figyelni a családokra
Dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója ugyanakkor Helyi fejlesztés – térségi szemszögből című előadásában úgy fogalmazott: abszurdum helyi fejlesztésről beszélni a mezőgazdaság figyelembevétele nélkül. Okfejtéséből kiderült: nem feltétlenül szerencsés, ahogy jelenleg a társadalom hozzááll a vidékfejlesztéshez. Jelenleg ugyanis jobbára úgy működik a dolog, hogy ha valahol pályázati úton elérhető forrást találnak az önkormányzatok, civil szervezetek, akkor igyekeznek az lehívni. A sikert meg jellemzően abban mérik, hogy mennyi pénzt sikerült szerezni és létrehoztak valamit, ami addig nem volt. Igen ám, de ezek a fejlesztések nem feltétlenül a helyi közösség, a családok valós igényére adnak választ. A székelyföldi családok, így az általuk alkotott közösség számára ugyanis legfontosabb a stabilitás. A jelenlegi helyi fejlesztések pedig egyszerűen nem illeszkednek be a helyi közösség életmódjába.

– Érdemes megnézni, hogy a fejlesztési programoknak van-e hatásuk a családok stabilitására, illetve a közösség életére, újra kell pozicionálni a helyi fejlesztéseket – fogalmazott dr. Biró A. Zoltán

A rendezvényt egyébként a gyergyóremetei önkormányzat, az Együtt a Jövőnkért Egyesület, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja és a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete szervezte.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek