Filmforgatáson négylábúakkal

Beszélgetés László József István kutyakiképzővel

161

László József István kutyakiképző 2005 óta vesz részt filmforgatásokon, és segíti szakértelmével a színészek és rendezők munkáját. A csíkszeredai állatkoordinátor a 2008-as Hellboy 2 című amerikai filmben is közreműködött, és a mai napig kap felkéréséket reklámok, kisfilmek és jatékfilmek kapcsán. Lapunk megkeresésére elmondta: nincs két egyforma kutya, de a reflektorfény minden négylábú számára igen erős ingerkörnyezet.

– A kutyák iránti szereteten túl hogyan alakult ki önben az idomításuk iránti érdeklődés?

– Idomítani azt jelenti, hogy kényszerítjük az állatot egy olyan dologra, ami ösztönellenes, éppen ezért én nem szeretem ezt a kifejezést. A kutyakiképzés mára elismert szakma, amely a nevelésre fekteti a hangsúlyt. Egyébként én is egy egyszerű kutyagazdi voltam ezelőtt huszonnégy évvel. Volt egy keverék kutyám, Topi, vele kezdtem el kutyaiskolába járni, és fedeztem fel magamban azt, hogy nemcsak a saját négylábúmmal szeretek foglalkozni. Kisvártatva elvégeztem egy kutyaoktatói tanfolyamot, és azóta is ezzel foglalkozom. Most Aka és Rin nevű, munkavérvonalú németjuhászok gazdája vagyok.

– Hogyan került bele a filmek világába?

– Tizenhárom éve hargitafürdői forgatás alkalmával találkoztam Halász Árpáddal, aki a Fehér Isten című nagysikerű magyar filmben vállalt fontos szerepet: kétszáz négylábú színészt tanított be. Az ő meghívására kimentem Gödöllőre, ahol később alkalmazottként dolgoztam a Kutyasport Központban, és tulajdonképpen így indult el ez az egész. Azóta hat filmben vállaltam szerepet trénerként, de olyan helyzet is akadt, hogy dublőrként ugrottam be. Játékfilmek és reklámok kapcsán mai napig megkeresnek, utóbbi esetében főleg a macskák vannak a főszerepben. Érdekesség az, hogy a macskákat nehezebb irányítani, de pszichésen erősebbek a kutyáknál.

– A Hellboy 2. című amerikai filmben is közreműködött.

– Igen. Akkor már Gödöllőn dolgoztam, és odahoztak egy pomerániai törpespiccet. Ez a kutyus ott élt velem, és konkrétan négy hónapig voltunk együtt éjjel, nappal. Nagyjából előre tudtam, hogy milyen feladatai lesznek a kutyának, de ez nem volt kőbe vésve, mivel a rendező bármikor változtathatott az elképzelésén. Ilyenkor azonban tudni kell azt, hogy mennyi energiát igényel az újítás, mert a pörgősebb, szaladós jeleneteket mindig pihent állattal kell forgatni. Konkrétan ebben a filmben elég sok ugatós jelenete van a spiccnek, és pánikhelyzethez kell alkalmazkodjon. Mindez a filmben nem sok másodpercben mérve, de elég sok energiát elvesz a kutyától, amely különböző lelkiállapotokon megy át. Van olyan kutya, amelynek több idő kell ahhoz, hogy váltson a helyzetek között – gondolok itt a hátracsapott fülre, agresszív viselkedésre és a kikerekedett szemekre.

– Minden alkalommal kihívást jelent állatokkal dolgozni a forgatáson, vagy egyre rutinszerűbb?

– Számomra érdekesség. A reflektorfény, nyüzsgés, kiabálás, kameramozgás nagyon erős ingerkörnyezetet teremt, amelyhez tapasztalataim szerint a kutya jól alkalmazkodik. Viszont legalább alapszinten jól kell legyen képezve, különben nem bírja a terhelést. Egyébként ugyanolyan casting zajlik az állatok esetében is, akárcsak az embereknél: a rendező dönti el, hogy milyen paraméterek alapján szavaz bizalmat a jelentkezőnek. Forgatás közben gyakran felmerülő probléma az, hogy a színész nem megfelelő időben simogat vagy ad jutalomfalatot a kutyának, és ezzel megzavarja az állatot. Spontán jelenetnél az állat mást ért, és ilyenkor ki kell venni az addigi közegből, és újra kell kezdeni mindent, ami idő és energia.

– Mi a titka a jó kiképzésnek, hogyan kell megfelelően viszonyulni a házi kedvencünkhöz?

– A számok azt mutatják, hogy nagyon sok állatkoordinátor nő. Ez talán azért van, mert valamiért a férfiak gyorsabban akarnak eredményeket elérni, míg a nők türelmesebbek, jobban megértik a kutyák lelkivilágát. Fontos az, hogy amikor kutyát választunk, az utolsó szempont legyen az, hogy milyen fajta, mekkora és milyen színű. Társként tekintsünk rá, és logikusan építsük fel a nevelését. Szakszerű, hogy az első hét hónapban jutalomfalatokkal szoktassuk őket a megfelelő viselkedéshez. Hosszú távon az a legjobb, ha egy láthatatlan póráz alakul ki a gazdi és a házi kedvenc között, ami azt jelenti, hogy az állat bármilyen külső ingert otthagy a gazdája szavára. Az embereknek meg kell érteniük azt, hogy a kutyákban nincs rosszindulat, ösztönös reakciók alapján működnek, és nincs két egyforma négylábú. Mindnek más a személyisége.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.