2021, január 21, csütörtök.
custom_html_banner1

Figyeljünk arra, amink van!

A hétvégén tartották Har­gi­tafürdőn a Borvíznapot, a rendezvény már megszokott programpontjain kívül – mint a főzőverseny vagy labdarúgó-mérkőzés – voltak kiállítások, fellépett a csíkcsicsói és a trunki néptánccsoport, a helyi gyermekkórus, a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék és Bakos Endre. A sokszínű ajánlat hívogatónak bizonyult, a hideg és az eső ellenére is sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre.

[dropcap]A[/dropcap] Borvíznap számos szórakozási lehetőséget biztosított a Hargitafürdőre látogatóknak, rövid időre még színesebbé téve a nyáron amúgy sem unatkozó telep életét. A gyermekek gyorsasági kerékpárversenyen próbálhatták ki magukat, amelyen a versenyzőknek két kört kellett megtenniük, a pálya szélén pedig lelkes szülők bátorították a kicsiket, ezúttal a „Ne túl gyorsan!” helyett csak azt kiabálva, „Vigyázz magadra!”. Mivel láthatólag senki sem fulladt ki a bringázástól, folytatásként kézműves-foglalkozás várta őket, ahol volt arcfestés, makarónikép-készítés. A felnőttek ezalatt labdarúgó-mérkőzésen, főzőversenyen mérhették össze tudásukat – idén tíz csapat nevezett be a főzőversenyre, és ötletekben nem volt hiány: többek között hétvezér-tokány, halleves, babgulyás, halászlé, borjúgulyást készült a bográcsokban, amelyekből bárki fogyaszthatott.
A Borvíznap fontos eleme volt a hit, a remény hirdetése a Mo­torkerék-Pálosok által. A Har­gi­tafürdőre visszaköltözött rend tagjai előadásaikban többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy ne mindig azt nézzük, amink nincs, hanem azt is, amink van.

Hagyományos borvizes-kancsók és -edények kiállítása
Amióta van Borvíznap, azóta minden alkalommal megtekinthetik az odalátogatók a Vitos Kerámia borvizeskancsóit.
– Köztudott, hogy nagyon sok borvízforrásunk van, de arra már kevesebben emlékeznek, hogy régen mindenkinek volt egy borvizeskorsója, és azzal hordta a vizet. Megpróbáljuk visszahozni a hagyományt, és mivel Borvíznapok, hát borvizeskorsó-kiállítást rendeztünk. Emellett beneveztünk a főzőversenyre is, hétvezér-tokányt készítünk: többféle hús van benne, paradicsommal, fokhagymával ízesítjük és galuskával tálaljuk. Sütünk forró kövön krumplis-pityókás lepényt a kis kályhán, ami a szüleinké volt – osztotta meg velünk Vitos Veronika.

Csíki népművészek kiállítása
– Mindig úgy állítjuk össze a kiállítást, hogy különböző népművészeti ágak legyenek bemutatva: fafaragás, szőttesek, ékszerek. Én fafaragással foglalkozom, a használati tárgyaktól a dísztárgyakig mindent készítek, gyermekjátékokat, kardot, kalapácsot, szakácsoknak fakanalat, de órát, pásztorbotot, sulykot, kereszteket is. Jönnek a helyiek, az üdülők, a városból a kíváncsiak, ritkán vásárolnak is valami emléket – tudtuk meg a Varga Károly Fafaragó Egyesület elnökétől, Török Csabától.

Kijátszani az idő vasfogát: éles tárgyak a múltból
Az udvarhelyi Takács Árpád maga gyűjtötte össze az élesítőeszközöket, amelyeket a Borvíznapon a közönség is megismerhetett.
– Régiségek vannak itt, van borotva, olló, nyírógép, zsilettpenge-fenő gép Bakonyból, régi húsőrlő, direkt kolbásznak való, mert nem töri össze a rostokat – sorolta.
Takács Árpád megmutatta a zsilettpengét fenő szerkezet működését, a kis alkalmatosságból egy zsineg lógott ki, azt kellett meghúzni, ettől belsejében forogni és élesedni kezdett a penge.

Könyvekkel az árvákért
A népművészeti tárgyak mellett volt egy sátor, amelyben könyvek voltak felhalmozva, a Simó Megsegítő Egyesület sátra. Simó Zoltán, aki maga is árván nőtt fel, három éve azért hozta létre az egyesületet, hogy a nehézsorsú kicsik életét szebbé tegye. Más források mellett adományokból látják el a feladatot, ide is hozott könyveket, tetszőleges összegért cserébe bárki elvihetett annyi könyvet, amennyire szüksége van. Így az adakozók érezhették, hogy nemcsak adnak, de kapnak is valamit. Hamarosan Csíkszeredában is gyűjtést szerveznek az árvák javára, közölte Simó Zoltán.

A színpadon
Néptánccal szórakoztatta a közönséget a csíkcsicsói hagyományőrző Vadvirágok néptánccsoport, és a jelenlevők a csángó néptánc és népzene szépségében is gyönyörködhettek a trunki néptáncosoknak köszönhetően.
– Trunk egy kis falu, csak csángó lakosokkal, jellegzetességük, hogy sz betűvel beszélnek – tudtuk meg Botezatu Franciskától, a trunki néptánccsoport vezetőjétől, aki az ottani magyar tanár is.
A hargitafürdői Szent István-templom gyermekkórusa zenés műsorral és székelyruha-bemutatóval készült, a rendezvény pedig János és Mári, a csíkszentgyörgyi Székely Góbék tagjai A mü üdőnkbe nem így vót című előadásával, valamint élő zenével zárult.

Felhívni a figyelmet a borvízre
– Hargitafürdő kápolnájának védőszentje Szent István, ezért búcsúval egybekötve tartjuk minden évben a Borvíznapokat. Ez az ünnepség azért is fontos, hogy felhívjuk a figyelmet borvizeinkre, hogy fenntartsuk ezt a bőségesnek vélt, valójában mégis veszélyeztetett természeti kincsünket. Általában 600-700 ember szokott eljönni, főként azok, akiknek nyaralójuk van itt vagy éppen itt üdülnek, de sokan jönnek Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről is – igaz, a hideg és az eső miatt idén valamivel kevesebben. Minden évben próbálunk valami újat kínálni: idén több a kézműves, és többen neveztek be a főzőversenyre. Mivel Hargitafürdő a megyeszékhelyhez tartozik, ezért nincsen más nagy ünnepe, de mi azt akartuk, hogy legyen nekünk is egy külön ünnepünk – foglalta össze Tófalvi Ervin, a Borvíznap egyik szervezője.

Györffy Ibolya

Kapcsolódó cikkek:

14,341RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb