Ferences világiak a szegényekért

Segítségnyújtás nemcsak ünnepekkor

872

Folyamatosan segíti a nélkülöző nagycsaládosokat a ferences világi rend csíksomlyói közössége. A ferences kolostorral partnerségben szervezett jótékonysági akciót saját és lelkes támogatók jóvoltából működtetik. Orbán Róbert világi ferencessel, az FVR a szegényekért karitatív tevékenység vezetőjével beszélgettünk.

Orbán Róbert
Legtöbb esetben élelemre van a legnagyobb szükség                            Fotó: Fvr

– Mielőtt rátérnénk a jótékonysági akció részleteire, beszéljünk egy keveset arról, hogy kik is a világi ferencesek…

– A ferences világi rend (FVR) a ferences rend harmadik ága. Olyan férfiak és nők, akiknek családjuk, munkahelyük van, mindenki a saját világi állapotában és környezetében igyekszik követni Krisztust, és megélni az evangéliumot Assisi Szent Ferenc példájára. A ferences világi rend csíksomlyói közösségében körülbelül tizenöten vagyunk. Vannak olyan tagok is, akik már idősek, és ezért nem aktívak, nem tudnak eljárni a közösségbe, de ők is a közösséghez tartoznak.

– Egy ideje rendszeresen segítik a nélkülöző nagycsaládosokat. Ez hogyan történik?

– A ferences lelkiség velejárója és lényeges része a szegényekre való odafigyelés, a szegényeken való segítés. Ez a ferences világi rend életében az évtizedek során jelen volt és működött. 2018 őszén viszont úgy gondolta a közösség, hogy jó volna ezt a fajta szeretetszolgálatot megújítani, újragondolni, és jó volna hatékonyabban segíteni a rászoruló embereket. Ekkor született az FVR a szegényekért kezdeményezésünk, amelyben partnerünk a csíksomlyói ferences kolostor. Gondolkodtunk azon, hogy kiket tudnánk látogatni, végül a szociális szférában dolgozókon keresztül jött az ötlet, hogy kiket segítsünk, ők javasoltak családokat, illetve volt egy idős, egyedülálló bácsi is, akit javasoltak, és akkor ez az egész így indult. Az első akció 2018 őszén volt, ünnepekre, karácsonyra, és akkor szerettük volna továbbvinni, hogy rendszeressé váljon. Akkor gondoltuk, hogy megszólítunk ismerősöket, barátokat, akik szintén úgy gondolják, hogy szívesen segítenének, így állandósult ez a tevékenység. Fontos hangsúlyozni, hogy nem vagyunk semmilyen szervezet, tehát teljes mértékben civil kezdeményezés, és szeretnénk ezen a szinten megmaradni. Tehát mindegyikünknek munkája, családja van, nem ez a főfoglalkozásunk, mi ezt a tevékenységet szabadidőnkben próbáljuk végezni a saját és a közösség anyagi hozzájárulásával.

– Hány családot látogatnak?

– Jelenleg öt nagycsaládot látogatunk. Nyolcgyerekes, tízgyerekes, kilencgyerekes, tehát tényleg nagy családokról van szó. Havi rendszerességgel látogatjuk ezeket a családokat, akik nehéz helyzetben, nehéz anyagi körülmények között élnek. Fontos számunkra, hogy olyan családokat látogassunk, akiknél azt látjuk, hogy van törekvés, van egy minimális tartás, és látszik az, hogy van bennük akarat a helyzetük megváltoztatására. Tehát havi rendszerességgel látogatjuk ezeket a családokat. Ez úgy történik, hogy létrehoztunk egy Facebook-csoportot, ahová meghívtuk ismerőseinket, azokat az embereket, akik szeretnének hozzájárulni ehhez a tevékenységhez, és ezen a felületen kommunikálunk. Ezen a felületen számolunk be a látogatásokról, a családok helyzetéről, itt számolunk be arról is, hogy éppen kinek, melyik családnak mire van szüksége. Ezen a felületen folynak a gyűjtések. Ugye, nagycsaládokról van szó, szükség van cipőre, ruhára, ez egy állandó probléma náluk, és akkor ezen a felületen adjuk hírül, hogy milyen például méretre van szükség. Ez egy zárt csoport, ám aki úgy gondolja, hogy szívesen hozzájárulna a családok megsegítéséhez és megbízik bennünk, akkor bármikor csatlakozhat. Mivel nem vagyunk egyesület, sem szervezet, csakis Csíkszereda vonzáskörzetéről beszélhetünk. Nagyon fontos számunkra a hitelesség és a személyes találkozás. Ez azt jelenti, hogy aki hozzájárul ehhez a kezdeményezéshez, az megismer bennünket, azzal találkozunk, és így történik az adományozás, akár az anyagi segítségnyújtás, akár a tartós élelmiszer vagy ruhanemű átadása. A családokat mindig megkérdezzük, mire van szükségük. Általában élelemre van a legnagyobb szükség. Mi elmegyünk, bevásárolunk, és átadjuk a nélkülözők számára az élelmet.

– A járvány idején mennyire akadályozzák a korlátozások önöket a segítségnyújtásban? Úgy értesültünk, hogy húsvétkor is sikerült meglátogatni a támogatott családokat.

– Először is ott kezdeném, hogy a legnagyobb akciónk karácsonykor volt, és úgy gondoljuk, hogy az ünnepek közeledtével még inkább fontos segíteni a családokon. Karácsonykor 36 gyermeknek tudtunk csomagot összeállítani, és ezek adományokból tevődtek össze. Volt, aki játékot, könyvet adományozott, volt, aki kész csomagot, illetve pénzösszeget adott. Például a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai, illetve a szülők jóvoltából tudtunk karácsonykor élelmet vinni a családoknak, ugyanis ők iskolán belül gyűjtöttek élelmet, amit mi továbbítottunk, vagy említhetném az RMDSZ Csíki Területi Nőszervezetét is, hiszen ők is hozzájárultak a karácsonyi akcióhoz. Azt tapasztaljuk, hogy az ünnepek az emberek szívét jobban kinyitják és több figyelmet fordítanak a körülöttük lévő nehezebb sorsú emberekre.
A járvány kicsit megnehezíti a dolgunkat, mert ugye, az előírásokat be kell tartani, igyekszünk a családokkal minimálisan érintkezni, és akkor is védőfelszereléssel. Fontosnak tartottuk, hogy biztosítsuk a családokat arról, hogy mi a járványtól függetlenül próbálunk segíteni. A családoknál felmerült a kérdés, hogy akkor mi lesz velük. Megijedtek, ha nem lehet őket meglátogatni, ha nem tudunk nekik segíteni a járvány miatt, akkor ők kihez forduljanak. Végül igyekeztünk húsvét előtt ezt az öt családot meglátogatni és tudtunk nekik élelmet vinni.

– Miért jó adományozni? Mit tapasztalnak egy-egy látogatás során?

– Világi ferencesként, keresztényként felelősségünknek, kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk a rászoruló embereken. Nehéz elmondani azt, amit megtapasztalunk, mert elmegyünk és meglátogatjuk a családokat, de nehéz megfogalmazni azt, hogy mit kapunk tőlük. Nagyon sok értéket kapunk tőlük, nagyon sokat tanulunk, a mi kisebb-nagyobb felajánlásaink számukra nagyon értékesek. Volt eset, amikor az életben maradás volt a tétje az adományainknak, ugyanis egy idős bácsinak a napi ebédjét biztosítottuk, és nem volt számára más lehetőség, hogy élelemhez jusson. Tehát ez a keresztény kultúránkból is magától értetődő, hogy figyelünk a körülöttünk lévő emberekre, és hát összetartozunk, testvérek vagyunk. Ez nagyon-nagyon fontos, hogy ne legyünk kőszívűek, elvakultak, és lássuk meg a nehézségben élő embereket, mert ezzel mi is nagyon sokat kapunk. A segítségnyújtás alapvetően emberség kérdése, mert ha mindezekről megfeledkezünk, akkor az emberségünkből veszítünk.

Biró István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek