Felszólítás a cselekvő segítségre

Ferenc Pápa: „alig hallatszik a szegények kiáltása...”

10

Ferenc pápa a szegények világnapján a római Szent Péter-bazilikában bemutatott misén azt jelentette ki, hogy a „szegények kiáltása napról napra hangosabb, mégis egyre kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak”. Ferenc pápa szavait mintegy 6000 szegény, hajléktalan, beteg hallgatta, akik az egész világból, de főleg Európából és Olaszországból érkeztek a Vatikánba az egyházfő vezette világnapra. A mise után 3000-en vettek részt a vatikáni VI. Pál audienciateremben rendezett közös ebéden.

Pápai áldás…

Vasárnapi homíliájában Ferenc pápa azokra kívánta felhívni a figyelmet, akik mélyszegénységben élnek, akik éheznek vagy segítségért kiáltanak, illetve segítségre szorulnak, az otthonukat elhagyni kényszerülő menekültekre és a természeti kincseiktől megfosztott népekre. De tágabb értelemben mindazokra, akik megélhetési gondokkal küszködnek, akik kisodródtak a társadalom szélére, tehát mindazokra, akik nap mint nap anyagi gondokkal szembesülnek. A szegénység leküzdése pedig össztársadalmi érdek, talán ennek okán is vezette be tavaly Ferenc pápa az egyházban a szegényeknek szentelt világnapot. Az egyházfő vasárnap arra is emlékeztetett, hogy az élet egyik igazi kincsét elsősorban a hívők számára az embertársak iránti szeretet képviseli, s aki egyszersmind cselekvő segítésre szólított fel.

Világprobléma
Évtizedek óta egyre inkább előtérbe kerül világszerte a szegénység elleni küzdelem. Az ENSZ adatai szerint a világon több mint 700 millió ember él mélyszegénységben, ami azt jelenti, hogy mindennapi fenntartásukat sem képesek biztosítani. Számukat az ezredforduló óta mintegy 30%-kal sikerült csökkenteni, s ebben meg volt, meg van a maga szerepe a nemzetközi összefogásnak, a különböző gazdasági-társadalmi, nemzetközi fejlesztési programoknak. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17. napját. Úgyszintén felszólította a kormányközi és civil szervezeteket, hogy nyújtsanak segítséget a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek megszervezéséhez a nemzeti kormányoknak. Ebben a kontextusban megemlíthetjük azt is, hogy téved az, aki a szegénység körét leszűkíti a „harmadik világ” országaira. Igen, mert van szegénység szerte a világon, még Európában, s azon belül az uniós tagállamokban is. A hivatalos statisztikai adatok szerint Románia is azon országok között van, ahol magas a szegénységi ráta, s e tekintetben uniós viszonylatban is majdhogynem a sor végén kullogunk. És ez egyértelműen kikövetkeztethető egyes ismérveket, statisztikai adatokat boncolgatva, még akkor is, ha az átlagszámok látszólag másabb képet tárnak elénk. Egy sokatmondó makrogazdasági számadattal érzékeltetnénk a valós helyzetet: a múlt esztendőben a fővárosban az egy lakosra jutó GDP értéke 25 400 euró volt, míg Vaslui megyében alig 4343 euró. Körülbelül az életszínvonal tekintetében is akkora lehet a különbség e két régió között, mint a GDP tekintetében. A kép pedig kiegészülhet azzal is, hogy Vaslui megyében a munkanélküliségi ráta 10,2% volt, míg a fővárosban 1,5%-os. Hány lakosról is lehet szó a szegénység hatósugara tekintetében? Egy nemrégiben készült felmérés szerint 3,8 millió személy találtatik igen nehéz anyagi helyzetben, a 17. életévet be nem töltött lakossági kategóriának pedig körülbelül 30%-a találtatik hasonló helyzetben. Ugyancsak ebből a tanulmányból az derül ki, hogy 10 román állampolgárból 4 az országos átlagjövedelemnek még a 60%-át sem realizálja. Más: körülbelül 1 millióra tehető azok száma, akik havi nyugdíja nem éri el az 520 lejt, s ilyenképpen szociális illetményre jogosult. Amúgy az elmúlt esztendőben több mint 500 ezer személy részesült társadalmi segélyben. Az Eurostat adatai szerint Románia lakosságának 40%-a van kitéve az elszegényedés vagy a társadalmi kisodródás veszélyének. E tekintetben csak Bulgáriát sikerült megelőznünk, ahol a szóban forgó arány 40,4%.

Programokban „gazdagok”…
A mindenkori kormányok ténykedéseit szemrevételezve arra a következtetésre juthatunk, hogy a szegénységellenes stratégiák tekintetében országunk „gazdagnak” bizonyult. Ilyen stratégia nem egy, nem kettő került papírra az elmúlt időszakok során, de a helyzet, mármint a szegénység leküzdése tekintetében csak némileg javult. Igen, mert azoknak a stratégiáknak, illetve programoknak nem sikerült érvényt szerezni, annak ellenére sem, hogy az utóbbi esztendők során egyre-másra születtek a rekordok a gazdasági növekedés tekintetében. 1995-ben készült egy megelőzési stratégia, majd 2015-ben egy újabb, arról nem is beszélve, hogy 2016-ban „szegénységellenes koalícióról” hallhattunk. 1998 októberében hirdették meg nagy dérrel-dúrral egy mélyenszántó átfogó dokumentum révén a romániai szegénység megelőzésének és leküzdésének a stratégiáját, amelyet egyébként az akkori államelnök védnöksége alatt létrehozott szegénység-megelőzési és -leküzdési bizottság dolgozott ki. Abból gyakorlatilag az elkövetkező időszakok során semmi sem valósult meg. 2001 februárjában az akkori kormány létrehozza a szegénységellenes és a társadalom-felzárkóztatási bizottságot, amely 2006-ig „üzemel”, kidolgozva a szegénység hazai térképét, különböző tanulmányokat és új módszertanokat. 2005-ben a kormány kidolgozza a társadalmi felzárkóztatás közös memorandumát, majd 2011-ben jóváhagyódik a szociális gondozás reformjára vonatkozó stratégia. Ezek szerint szépszerével volt „kidolgozás”, de gyakorlatba ültetés nemigen. 2015 januárjában ezt az akkori munkaügyi miniszter, Rovana Plumb is elismerte, azt hangoztatva, hogy egész közösségeket bénít meg a szegénység és 4,7 millió hazánkfia találtatik a szegénység küszöbén. Mindezt annak kapcsán hangoztatta, hogy megvitatásra került a 2015–2020-as szegénységellenes és társadalmi felzárkóztatási országos terv. Egy évvel később, pontosabban 2016 áprilisában létrejön a „szegénységellenes koalíció” bizottsága, amely arra lett volna hivatott, hogy monitorizálja a szegénység-leküzdési integrált csomag gyakorlatba ültetését. Ez a bizottság a későbbiek során elment, de a szegénység az jobbára megmaradt, és ma is érezteti hatását. A szóban forgó program értelmében egyébként 2020-ig a szegény személyek és/vagy családok számát 580 ezerrel kell, kellene csökkenteni…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.