Felmérés, kártalanítás, intézkedés?: Helyzetjelentés a medve-frontról

17

A gazda és megölt jószága. Sürgős beavatkozásra lenne szükség                                                          fotó: Facebook

A közelmúltban Hargita Megye Tanácsa kampányba kezdett, amelyben plakátokon és szórólapokon kéri a megye lakosságát, hogy jelentse a medvék okozta károkat, illetve nemcsak a medvetámadást, hanem a vadállat jelenlétét is kérik közölni a 112-es sürgősségi hívószámon. Egységes űrlapok is készültek, amelyek október 3-a óta hozzáférhetők és kitölthetők a polgármesteri hivatalokban.

Astatisztika szerint a tavalyi évben mindössze 185 káreseményt jelentettek megyénkben a hivatalos fórumokon, ez minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa. A probléma viszont súlyos, hiszen állandó veszélyeztetettségben élünk, egy olyan vidéken, amely lassan kimeríti a vadaspark fogalmát. Igaz ugyan, hogy időközben az ország ismét visszatért az „állandó választási kampányhoz”, alig van kormánya Romániának, de gyűjteni kell az adatokat, jelenteni, hiszen másképp nem jutnak el a panaszok a megfelelő helyre, talán nem tudatosulnak kellő súllyal, és a törvényhozók, az illetékes minisztériumok nem változtatják meg idejében a törvényi keretet. Holott már a huszonötödik órában járunk.
Nem telik úgy el egy nap sem, hogy ne keletkeznének újabb károk e kényszerű együttélések miatt. Sok összetevője van ennek a problémának. Szombat óta pedig még súlyosabb a helyzet! A Székelyföldön is emberáldozatot követelt a medvével való kényszerű együttélés, Kóródszentmárton (Maros megye) határában kétbocsos medve ölte meg Nyárádmagyarós község jegyzőjét. A sors iróniája, hogy épp az állam egy községi szintű képviselője, a törvényesség helyi őre az áldozat. Egy másik súlyos eset Brassó megyében történt, ahol egy juhászt annyira megsebesített a vadállat, hogy pillanatnyilag élet-halál közt, válságos állapotban gondozzák egy brassói kórházban. Nem számít, hogy ki kicsoda, és milyen beosztásban dolgozik, mennyi idős, mely társadalmi kategóriába tartozik, hanem ismét bebizonyosodott, hogy az állami struktúrák ezen a szinten sem képesek ellátni a feladatukat, nem tudják biztosítani az emberek biztonsághoz való jogát, s ugyanakkor a magánbirtok, a magánterület, a magántulajdon is veszélyben van.
Megszólítottuk Udvar­hely­szé­ken mind a huszonhat önkor­mányzatot. Van egy saját kérdőívünk, amely a következőket tartalmazza: Mennyi lehet a közigazgatási területükön feltételezett medvék száma? Hány egyedet „bír” el az adott környezet? Milyen és hány káresetet regisztráltak ebben a naptári évben máig? Milyen jellegűek a károk? Volt-e emberi sérülés? Mekkora a károk értéke? Mekkora lehet az elmaradt haszon az elpusztult állatok után? A medvepopuláció mennyire befolyásolja a vállalkozói-gazdasági kedvet? A közbiztonságot? A turizmust?
Ez a kérdéssor eléggé komplex, hiszen nehéz felbecsülni, hogy egy anyajuh vagy egy üszőborjú mekkora hasznot jelent a gazdának. Egyrészt ez is fontos. Másrészt pedig milyen, mekkora lehet a medvejelenlét gazdaságromboló hatása?
Homoródalmáson Mihály Csa­ba hazavitt tizenhat továbbtenyész­tésre szánt, vemhes juhot, és azokat a falu központi részén levő házának kertjében tartotta – biztonságosnak hitt körülmények között –, éjszaka beterelte juhait a csűrbe, ám oda is bement a medve. A következő napon aztán leláncolt kapu mögött tartotta az állatait, de oda is betört a vad, és nyolc állatát elpusztította. A birkák fülszámmal voltak ellátva, tehát benne voltak a támogatási rendszerben, s mivel fiatal állatok voltak, elmaradt az a 6-7 szezon, amely során fialtak és tejet adtak volna. Ily módon minden egyes állatra számolható lenne legalább 4-5 ezer lejes kár. Egy elpusztított fiatal szarvasmarha, tinó esetében simán felmegy ez a kárösszeg 15–20 ezer lejig, vagy még fennebb. Homoródalmáson ugyanez a medve a továbbiakban is garázdálkodott. Szeptember 15–16-án éjszaka Mihályék szomszédjában, Gotthárd Károlyéknál is járt. Egy elpusztított hízó sertés esetében már egyszerűbb a számítás, hiszen kiszámítható a testtömeg és a piaci ár alapján a „viszonylagos” kár.
A szarvasmarhák esetében érdemes itt elmondani azt is, hogy ma egy törzskönyves tehén piaci értéke 6 és 9 ezer lej között mozog. Amennyiben benne van a „rendszerben” az elpusztult haszonállat, akkor a gazdának öt napon belül pótolnia kell, hogy ne szakadjon meg a normál, illetve a kiemelt támogatási folyamat. És ne essen alább a tervezett hozam, hiszen adott esetben szerződési kötelezettségek is fennállhatnak.
Korond községben a becslések szerint 150 medve élhet, holott a terület mintegy 70 egyedet bírna meg. Ez idáig – szeptember 10-én beszéltünk legutóbb az önkormányzat illetékeseivel – 12 káreseményt jelentettek, amelyek becsült értéke 20 660 lej. Pálpatakán három tehenet pusztított el a vad – egy nagytestű, szokatlanul agresszív állatról van szó –, amelyre kértek és kaptak is kilövési engedélyt, ám időközben nyoma veszett. A korondi vezetés úgy látja „…tekintettel arra, hogy térségünkben, az utóbbi időszakban is jelentős mennyiségű vadkár keletkezett, így egyre több olyan gazda van, aki nem igazán akarja állatait kiengedni a legelőkre, ebből kifolyólag kisebb állatlétszámot képes ellátni, s így egyre kisebb a vállalkozói kedv, sőt, a fiatalok nem is igazán fognak neki e küzdelemnek. A közbiztonságot ez a probléma főleg a tanyavilágban érinti súlyosan, itt kiemelnénk Fenyőkút és Pálpataka térségét. A turisztika szempontjából a medvék nagyszámú garázdálkodása egyértelműen negatív, akadályozza a tanyai turizmust, hisz legtöbb ideutazó nem szeretne rettegve sétálni a tanyavilág kínálta szép tájakon. A mi meglátásunk az, hogy mihamarabb engedélyezni kellene a kilövési kereteket, és újra beindítani a vadgazdálkodást, amely egyensúlyban tartaná a medvepopulációt.”
Ugyanakkor Fenyédről azt közölték, hogy 14-15 egyedet tartanak számon, és a terület normális esetben körülbelül két medvét bírna el. Írásban csak egy kárt jelentettek a tanácsnál, ami kukoricaföldet érintett, ennek az értéke 3500 lej, de több esetről is tudomást szereztek, amelyeket a kárvallott még nem jelentett.
A minap a Homoród­szent­már­tonhoz tartozó Abásfalván jártunk – egyéb célból –, Jakab Attila községi polgármestert is vártuk egy megbeszélésre, aki szabadkozott, s mondta, hogy érkezik hamarosan, kezdjük csak meg a tanácskozást.
– Helyzet van! – közölte az elöljáró, aztán bő egy óra múlva kiderült, hogy a pásztorok egy, a falu melletti réten tartózkodó medve miatt nem merték a gyepesi tehéncsordát hazaengedni. Riasztólövésekkel, kiabálással sikerült aztán ideiglenesen elűzni onnan a vadat.
A polgármester úrral folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Az elmúlt napokban úgy nyilatkozott, hogy most már Kénos, Abásfalva és Homoródkeményfalva határát is figyelni kell. Vaktöltényeket, petárdákat, más fényt és hangot kibocsátó eszközöket vetnek be. Ősszel lennebb jönnek a fenyvesekből a medvék, az alacsonyabban fekvő lombhullató erdőket keresik fel, hiszen van bükk- és cseremakk, illetve vadgyümölcsök, valamint rászoktak a háztáji kertek dézsmálására. Előszeretettel fogyasztják még a diót is. Nem mellékes egyáltalán a fákban okozott kár, mert nemcsak az idei termés megy kárba, hanem a táplálékot kereső vad letördeli az ágakat is, s az csak szerencsés esetben tud ismét kihajtani. Általában a legjobb termőágak vesznek oda. Új fákat kell telepíteni, amelyek nevelése ismét hosszas és költséges folyamat. Jakab Attila községvezető vadász is, a Nagy-Küküllő Vadász-Horgász Egyesület elnökeként tevékenykedik. Ért a vadakhoz. Elmondja, hogy azon a 110 ezer hektáron, amelyen szervezetük gazdálkodik, 28 lenne az ideális egyedszám. Jelen pillanatban 350 medvét tartanak számon a területen. Ha jó lenne a vadgazdálkodási törvény, akkor – feltételezi – 100–110 példány megférne itt. Udvarhelyszéknek ezen a részén mindenféle medve található: különböző színárnyalatúak, az átlagnál nagyobb méretűek, kicsik, kövérek, idősebb és fiatalabb, erős és gyenge egyedek, mindenevők, húsevők, emberre veszélyesek és ártalmatlanok, vegyesen. Kontraszelektált állományról van szó, hiszen természetes körülmények mellett nem képes egy anya 2-3 bocsot felnevelni, mindig a legéletképesebb marad életben, ami teljesen rendjén való. Homoródszentmárton község falvaiban minden reggel külön rettegéssel jár a gyermekek iskolába engedése, hiszen már hét óra előtt el kell indulniuk. Elkísérhetik ugyan a szülők, magukkal vihetik a család összes kutyáját a pincsitől a bernáthegyiig, de mi történik akkor, ha mindez nem elég?
Jelen írás elkészülte idején sok ide kapcsolódó publikációt olvastam a különböző sajtóorgánu­mokban. Úgy tizenöt évre visszamenőleg nézegettem az adatokat és a jelenségeket. Egyértelműen látszik a folyamat erősödése. Évről évre megismétlődnek a medvés történetek, de egyre súlyosabban. Mintha szándékosan rontanák el a törvényekkel a természeti környezetet. Mintha készakarva bomlasztanák az arányokat és a hominidák esélyeit a civilizációs túlélés folyamatában. Mintha a medve – vagy mi a fene – előrébb való lenne mindennél, mindenkinél. Még a legfelső érdeknél is. És az emberi tényező meg a legutolsó.

Simó Márton

A juhok szállását is meglátogatta a medve. Nincs zár előtte

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek