Fele se tréfa…

Ezt is azt is hallottuk, erről is, arról is olvastunk

154

Kedden olvashattunk az egyik sajtóorgánumban arról, hogy „hivatalosan is tiltottá vált, illetve pénzbírságot vonna maga után többek között a füttyögés, a bámulás vagy szexuális tartalmú beszólások elsütése az utcán és a magánterületen egyaránt, miután Klaus Johannis államfő tegnap (hétfőn, július 16-án – sz. m.) kihirdette a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre és bánásmódra vonatkozó 2002-ből származó 202-es számú törvény módosítására és kiegészítésére kidolgozott jogszabályt”. Most tekintsünk el attól a formailag igencsak kifogásolható „kidolgozott jogszabály” szintagmától, mert egy törvényt csak megszavazott törvény vagy legjobb esetben elfogadatott sürgősségi kormányrendelet révén lehet módosítani és kiegészíteni. Ennél viszont nagyobb baj a múlt idő használata, mert múlt kedden még nem volt „hivatalosan is tiltott”, az, amiről szól a fáma. Nem, mert a kihirdetés ténye még önmagában nem jelent hatályba léptetést is, annak a törvénynek meg kell jelennie a Hivatalos Közlönyben, s csak azt követően, rendszerint három nap múltán (ha esetleg nem rendelkezik a hatályba lépés tételes időpontjáról maga a törvény). Amúgy a szóban forgó törvény július 19-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A 2018/178-as törvényről van szó, amelynek tényleges gyakorlatba ültetése még feltételezi az alkalmazás módszertani normáinak kormányhatározattal való jóváhagyását is november 18-ig.
Az államelnököt lehet azért bírálni az igazságügy-miniszternek, Tudorel Toadernek, hogy késlekedett/vonakodott a DNA főügyésze visszahívására vonatkozó dekrétum kibocsátásával, de a jelek szerint a miniszter úr vizet prédikál és bort iszik, mondjuk ezt annak okán, hogy alig július 17-én jelent meg ama rendelete, amely révén szabályozódott a börtönadminisztráció keretében foglalkoztatott különleges jogállású köztisztviselői számára előírta a túlmunkáért fizetendő járandóságot. Amúgy e rendelet kibocsátásának elmulasztása okán a börtönőrök érdekképviselete bűnvádi feljelentést terjesztett be, s az ügyészi szervek már a hónap elején vizsgálódni kezdtek. A minap megjelent 2018/2721/C tartalmaz egy igazságügy-miniszterhez ugyancsak „nem méltó” előírást is: annak szövegéből az derül ki, hogy a szóban forgó pluszmunkáért folyósítandó járandóságra 2018. április 1-jétől jogosultak az érintett különleges jogállású tisztségviselők. Ezek szerint a volt alkotmánybíró szerint lehetnek olyan kivételes esetek, amikor a jogszabálynak visszamenőleges hatálya van.
Jó 16 évvel ezelőtt született meg a véderdőkre 2002/289-es törvény. Azt az elmúlt esztendők során többször is módosították, legutóbb a 2015/14-es törvény révén. 2014-ben jóváhagyódott az autópályákat és az országutakat védelmező erdősávok megvalósításának országos programja. Annak érdekében 1752 kilométernyi és 5257 hektárt „lefedő” erdősávot kell létesíteni. Abból mindmáig nem sok valósult meg, ugyanis ez derül ki a szóban forgó jogszabályozást újólag módosító 2018/65-ös sürgősségi kormányrendeletből, amely a Hivatalos Közlöny július 16-i számában jelent meg. Annak megindokolási szövegrészéből az derül ki, hogy mindmáig csupán 643 hektárra vonatkozóan dolgozták ki a törvény megkövetelte műszaki-gazdasági dokumentációkat, s ténylegesen körülbelül 31 hektárnyi területen létesült erdősáv. Ugyanakkor ebben a szövegrészben utalás van arra is, hogy menet közben derült ki egy tévedéssorozat, amely abban áll, hogy egyes útszakaszokat helytelenül pozícionáltak, illetve esetenként azok nem a törvényben megjelölt megye területén „leledzenek”, hanem annak tőszomszédságában. Összesen 178 hektár és 76 kilométert kitevő útszakasz esetében vált szükségessé a „helyreigazítás”. Arra hivatkozni, hogy ez a 178 hektár, illetve 76 kilométer akadályozta az erdősávok létesítését szinte nevetséges…
Lapunkban is már hírt adtunk arról, hogy a június 26-án megjelent 2018/814-es számú rendeletével az egészségügy-miniszter „hozzáférhetőbbé tette” a külföldi gyógykezelést. Igen, mert leegyszerűsödött és operatívabbá vált az ügyintézés. Ez gyakorlatilag akár azt is jelentheti, hogy többen vehetik igénybe a határon túli gyógykezelést. Nos, ilyen körülmények között meglepő és némileg furcsállandó az Országos Egészségbiztosító Pénztár elnökének, Răzvan Vulcănescunak ama múlt hétfői kijelentése, miszerint felül kell vizsgálni, illetve ki kell elemezni a külföldön gyógykezelt román állampolgárok számát, ezt állítólag azért hangoztatta, mert a biztosító, legalábbis szerinte túl sokat költ a külföldi gyógykezelésre, 2014-ben például az elszámolt kezelések értéke 310 millió lej volt, 2016-ban megugrott 575 millió lejre, a tavaly pedig meghaladta az 500 millió lejt. Hozzáfűzte azt is, hogy a 2017-es esztendő végén Romániának a külföldi klinikákkal szembeni adósságainak az összege meghaladta a 141 millió eurót.

HN-összeállítás

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.