Fárasztó semmittevés

171

Szeretném, ha a Kedves Olvasó is egyetértene abban, hogy a kíváncsiság és a tudni vágyás között nagy különbség van. Vannak tudni vágyók, akiknek száma szükségszerűen kellene nőjön, és kimondottan csak kíváncsiak. Tehát mi is a kettő közötti különbség? Az, hogy az elsők képesek sok mindent megérteni, és ezen keresztül hasznosak tudnak lenni embertársaiknak. Tudatosan ne venni tudomást valamiről, ami rosszat rejteget, jellemtelenség. A kíváncsiság? A legjobb esetben csak semmittevő, szemlélő hallgatást eredményez, de a legtöbbször bajkeverést, semmi esetre bajkezelést. Remélem, ez a kevés filozofálás nem kíváncsiságot, hanem tudni vágyást keltett fel Tisztelt Olvasóimban.
Így hát el kell fogadjuk azt is, hogy a világ anyagi és szellemi változatossága egységet képezve fejti ki ránk hatásait. Ezért az ember legfontosabb feladata a tudatosság! Gondolataink teszik lehetővé környezetünk megértését. El kell fogadnunk azokat is, akik nincsenek egy véleményen velünk, itt megemlítendő a média szerepe a társadalomban. Ezt meg kell érteni: a társadalomban legnagyobb érték az ember, mely fejlődőképes lény. Érthető, hogy itt is a nevelésről van szó, amelynek célja a gyerekek és fiatalok boldogsága (de még a nevelőké is): megismerve az igazságot, a jóságot és a szépet – mindezeket megszeretve rendet tudjanak tartani életükben. Mert hát ez az alapja annak az emberképnek, amelyre a hagyományos pedagógia épül. Mind a családnak, mind a társadalomnak alapvető érdeke a jövő nemzedék minőségi oktatása, törvénytisztelő állampolgárrá nevelése. Minden összefügg a neveléssel, sikere esetén nem szorulnánk a törvények segítségére. Így csökkenne az igazságszolgáltatásra, a vele járó fárasztó semmittevésre fordított idő. Szeretném hangsúlyozni, hogy az embernek éreznie is kell azt, amit mond, gondol. Ha nem érzi, a szó már csak amolyan fecsegés. Itt idézném Konfuciuszt, aki szerint mindennek az alapja a szorgalom, a munka és a tudás.
Mindezek után könnyebben elfogadjuk azt a kijelentést, miszerint a képzelet annál élénkebb, minél gyengébb az okoskodás! Érthetőbbé válik a haladás fogalma is, ráébreszt arra, hogy az ember rendeltetése a földön önmaga érvényesítése. De fontos, hogy az egyénekben meglegyen az egymás iránti empátia, ha ez megvan, a szigor, az igényesség mögül is érződik a szeretet, a gondoskodás, és célt ér a nevelés.
Tudva, hogy egy közös cél megvalósítását lehetetlen egyéni megérzés alapján véghezvinni, csak közös fellépés, a megértés, az emberi kapcsolatok ápolása hozhat eredményt.
Bizonyára nem könnyű ezt megvalósítani, de enélkül nem tudjuk felszámolni a hátrányokat, a fárasztó semmittevést. Értelmes jövőt csak értelemmel lehet építeni. A sok értelmetlenség, a fárasztó semmittevés eredményeként a kohézió megszűnik, egymással szembeforduló társadalmi rétegek képződnek, s a nehezen kisajtolt energiák is semmibe vesznek.
Drágább a fárasztó semmittevés, mint a múltból való okulás!

Kósa Gergely, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.