Ferencz Imre – Hegyvidék

56

E. Zs. emlékére

Ne ölj meg, Hegy!
Ezt kiáltom, én, a serpa.
Ezt kiáltották az őseim is…

Ó, félelmetes csúcsok!
Feljutni rátok kaland,
világraszóló cselekedet…
Ne ölj meg, Hegy!
Ezt kiáltom én,
pedig nem lépem túl az életterem.

Ők a bátrak, a merészek, a vakmerők, a hősök!
Én csak segítem őket, és előttük fejet hajtok.

Ó, félelmetes magasság!
Hánynak sikerült már felvinni oda a zászlót,
majd győztesen visszatérni.
Ó félelmetes magasság!
Hányan vesztek oda az évek során,
maradtak ott fenn a jégbe,
az égbe fagyva…

A legmagasabbat akarják meghódítani!
Hajtja őket valami végzetes vágy,
indulni a végső csatára.
Életre-halálra!

Hogy mi a titka
ennek a szenvedélynek?
Évtizedek óta ezen töprengek…

Talán azért vágnak neki,
mert a bennük élő magányt
akarják legyőzni?

Ne ölj meg, Hegy! Ezt kiáltom,
pedig csak a járt utakon járok.
Aki a csúcsra tör, annak
a lelkében tátong a Mariana-árok…

2018. március 4.

A cikk a Hargita Népe március 9-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.