Európai Zöld Megállapodás: Romániát próbára teszi…

46

Az Európai Parlament a múlt héten tűzte napirendre a zöld megállapodás (European Green Deal) projektet, amely értelmében 2050-re az Unió klímasemlegessé válna. Ebben a kontextusban az Európai Bizottság 100 milliárd euró értékű beruházást kíván mozgósítani, ilyenképpen támogatva az Unió gazdaságainak környezetbaráttá tételét az éghajlatváltozás elleni fellépésének jegyében. Ez a pénz távolról sem elég, s következésképpen minden tagállamnak finanszírozási kötelezettségeik lesznek, nem is kevés…

Ez a megállapodás felelősségteljes gesztust jelent, jelentene, ugyanakkor nagy gondot is: gyakorlatba ültetése óriási költségeket tételez fel. Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint 2030-ig az évente 260 milliárd és 400 milliárd euró között mozoghat. A hozzávetőleges számítások szerint Romániának például 2030-ig 40 milliárd euróra lenne szüksége ahhoz, hogy bezárja a Zsil-völgyi bányákat, illetve a széntüzelésű erőműveket, megtalálja az azokat kiváltó alternatív energiákat, javítsa az ország gépkocsiállományát, illetve azt felújítsa stb. stb. Honnan lehet előteremteni a szükséges pénzalapot? Nos, ez jó kérdés…

Miként működne?
Több pillére lesz ennek a megállapodásnak. Az első értelmében a most vita tárgyát képező 2021–2027-es uniós költségvetésben (amelyről sajnos nem sikerült megegyezni a kormány- és az államfők február 20-21-én Brüsszelben lezajlott csúcstalálkozóján, s valószínűsíthető, hogy az elkövetkező napokban emiatt újabb csúcstalálkozóra kerülhet sor) a többéves (2021–2027) költségvetésből 25%-ot olyan projektekre irányítsák át, amelyek révén támogatják a zöld megállapodást. Következésképpen ez hét év viszonylatában 250 milliárd eurót jelentene. A második pillér: egy „igazságos átmeneti mechanizmus” létrehozása, amely révén 100 milliárd eurót utalnának ki a nehéz helyzetben lévő országoknak három irányra alapozva. Ebből az egyik az „igazságos átmenet” alapja lenne, amely 7,5 milliárd (a már említett 100 milliárd euróból) értékű vissza nem térítendő alapokból képződne, amit közvetlenül a régióknak utalnának ki (ami viszont azt feltételezi, hogy a többéves költségvetés révén nyújtott strukturális alapokból 1/5-1/3 arányban finanszírozzanak). Ez az elgondolás állítólag nem kedvező Romániának, a társfinanszírozást a román részről másként látják, de ez egy más ügy. A szóban forgó alapból Lengyelország 2 milliárd eurót kapna, Németország 800 millió eurót, Románia 750 millió eurót. A pénzösszegeket a Zsil völgye és az Olt völgye gazdasági fejlesztésére kell(ene) fordítani, ott ahol a széntüzelési kapacitásokat fel kell számolni. Románia azt szeretné, hogy azokat állítsák át gázüzemelésűekre, de az EB eredeti terve a földgázt nem ismeri el „tranzíciós” fűtőanyagnak, következésképpen nem biztos, hogy az említett kapacitások átalíthatók lehetnek földgázra. Országunk amúgy azt is el szeretné érni, hogy az atomenergiát ismerjék el zöldenergiaként, mert ha nem, még bonyolultabbá válik, sőt megoldhatatlanná a zöld megállapodás gyakorlatba ültetése. Egy második irányvonalat egy 45 milliárd eurós hitelalap képezné, amelyek révén finanszíroznák az energetikai hatékonyság megszilárdítási projektjeit, azokat, amelyeket garantálnának az Unió költségvetéséből, és amelyek főleg privát cégeket céloznának meg. A harmadik irányvonalat az Európai Beruházási Banktól felvevendő 35 milliárd euró értékű hitel jelentené, amelyek nyereséggel nem járó projekteket „céloznának meg”, ilyenek például a középületek hőszigetelése. Az említetteken kívül az Európai Beruházási Bank feltőkésítődik újabb 10 milliárd euróval, amiből 500 millió euró olyan asszisztencia nyújtására, amelyeket azon országoknak biztosítanak, amelyek nem rendelkeznek kellő tapasztalattal a komplex hitelezések területén.
A vázoltak tükrében elmondható, hogy Romániának a zöld megállapodás tekintetében az elkövetkező 10 évben meg kell találnia a forrásokat 40 milliárd eurós finanszírozásra. Tekintettel arra, hogy Románia az utóbbi esztendőket költségvetési hiánnyal zárta, a megoldást az Európai Unióból érkező pénzalapok egy részének az átirányítása jelentené. Amúgy az uniós alapok a hazai költségvetés szempontjából döntő jelentőségűek. Az idei költségvetésben például közel 50 milliárd lejt irányoztak elő beruházásokra, de ennek az összegnek több mint 60%-át az Európai Uniótól „várják”. Szakértői elemzések szerint annyi nem fog érkezni, következésképpen jóval szerényebbek lesznek a tényleges beruházások is. Tehát az erőfeszítés, amit megkövetel az a 40 milliárd euró, olyan körülmények között, amikor csak 750 millió eurót tesz ki a vissza nem terítendő támogatás, elképzelhetetlennek tűnik. Így pedig az sem véletlen, hogy vannak olyan hazai tekintélyes szociológusok, közgazdászok, amelyek szerint a prioritási sorrend olyan irányban elmozdulni látszik, amely nem biztos, hogy ráfelel a hazai szükségletekre.

Ami eddig volt
Nem tartozik közvetlenül a taglalt témához, de érdemes felvázolni, hogy miként alakult az uniós alapok kiutalása a megelőző finanszírozási ciklusok során. A 2007–2014-es ciklusban az Európai Unió által kiutalt teljes összeg (kohéziós alapok, vidékfejlesztési alapok, mezőgazdasági szubvenciók stb.) 32,7 milliárd euró volt. A strukturális alapok értéke 19,6 milliárd euró volt, amelyből sikerült lehívni 18 milliárd eurót, azaz 92%-ot.
A 2014–2020-as ciklusban az Európai Unió által kiutalt teljes összeg értéke 39,8 milliárd euró volt. A strukturális alapok 25,2 milliárd eurót tettek ki, abból 2019. december 31-ig 6,7 milliárd eurót sikerült lehívni, azaz 26%-ot.
A 2021–2027-es ciklusra az alapokat még nem állapították meg. Előzőleg a Junker irányította Európai Bizottság a Romániának szánt strukturális alapok 7%-kal történő megemelését javasolta a 2014–2020-as időszakkal szemben. Az Európai Tanács jelenlegi elnökének, Charles Michelnek a tervét a csúcsvezetők értekezletén visszautasították, de az Románia esetében a strukturális alapok tekintetében 27,2 milliárd euróval számolt, azaz nagyobbal, mint amelyet a jelenlegi ciklusban utaltak ki.
Nézzük meg, miként alakult a múlt esztendőben az Uniótól kapott összegek értéke. A teljes érték 5,5 milliárd euró volt, abból 2,56 milliárd euró a strukturális alapokból érkezett, 1,8 milliárd értékű volt a mezőgazdaság szubvencionálása, a vidékfejlesztési és halászati alapból 874 millió euró érkezett, más alapokból pedig 265 millió euró. Románia az elmúlt évben 2 milliárd euróval járult hozzá az Európai Unió költségvetéséhez. Következésképpen az év 3,5 milliárd eurós pozitív egyenleggel zárult. Egyébként a 2007–2019-es időszakban országunk az Európai Uniótól 55,3 milliárd eurós összegben részesült, a maga részéről pedig 19 milliárd euróval járult hozzá az Európai Unió költségvetéséhez. Ez azt jelenti, hogy a 2007–2019-es időszak 36,28 milliárd eurós pozitív egyenleggel zárult.

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.