Észrevenni, továbbadni a jót

262

Nemrég egy filmet láttam. Jó filmet! Az utolsó hegycsúcs. Ez a címe. Egy spanyol papról készült dokumentumfilm, amely a 42 évesen meghalt Pablo Dominquez szellemiségét idézi fel. Szerintem lenyűgözően érdekes, döbbenetes és rendkívüli üzenettel megáldott jó film. Nektek is ajánlom, feltétlenül keressétek meg és nézzétek meg együtt a családdal egyszer.
Megfigyeltem, milyen hatást gyakorolt rám ez a nyolcvan perc: teljesen felvillanyozott, bátorítást adott, belelkesített. És mi a legfőbb üzenete számomra? Egyszerű, s mégis számomra több mint érdekes. Tanulságos. Küldetésünk a jót észrevenni, a jóról beszélni, egymásnak továbbadni! Ilyen egyszerű.
Bővebben: a jó dolgok megmutatása, a jónak megismerése, a jó hír terjesztése általában felvillanyoz, bátorítást ad, belelkesít. A jó papról szóló film megnézése serkent, hogy jó pap legyek. De tényleg és valóban.
Aztán tovább gondolom. Figyeljük csak Jézust. Az evangélium, Jézusnak minden szava a jóról való beszéd. Az Atya öröméről, jóságáról, gondviseléséről és irgalmáról szóló örömüzenet. Jézus folyamatosan a békét és a megbékélést hirdeti. Bízik az emberben. Nem arról beszél, hogy milyen nehéz idők járnak, nem panaszkodik, nem ítélkezik, nem támad senkit. Nem kelt pánikot, inkább derűt, nyugalmat áraszt… Nem ijesztget, nem riogat, nem bizonytalanít el. Nincs erőszak szavaiban, tetteiben, mégis erő áradt belőle (Mk 5, 30). Mert az igazi erő a gyengeség, a gyengédség és az engedelmesség folyosóján jön szembe velünk (vö. 2Kor 12,9). Arról beszél Jézus, hogy az ember jó. Mondjuk ki most: jó vagyok! Jónak teremtett az Isten. Sem velem, sem másokkal, sem a világgal nincsen semmi baj. Mert meg vagyok váltva! Alapvetően és mélyen. És ez a jóság most is itt van, bent, bennem, a szívemben. Olyan mélyen, hogy semmilyen fájdalmas múlt, semmilyen sérelem vagy megbántás, a sok rossz cselekedet sem érte el, nem vette el tőlem. Még az ősbűn, az áteredő bűn ereje sem… Jézus megváltott. Igen. Övé vagyok igazán. Bűneim ellenére is szeret, jónak mond engem, ezért gyógyít, vigasztal, foglalkozik velem, vigyáz rám. Jó vagyok… Felébreszthető, mozgásba hozható a bennem szunnyadó jó, jóság, jó szó… A másik ember, itt mellettem, ott kint az utcán, Európában vagy bárhol éljen is: jó. Erről beszél Jézus. Erről beszél Ferenc pápa is. És ez annyira jó! 
A jóról való beszéd és a jó továbbadása persze nem jelenti a rossz dolgok, a fájdalmak, a negatív tapasztalatok elfeledését. Az ép elme és az egészséges lélek felismeri, mikor van nappal, és mikor jön el az éjszaka. Vagyis bőrünkön és lelkünkben is tapasztaljuk azt, ami fáj, ami idegesít, ami sértő, ami igazságtalan… Mi nem segít ilyenkor? A fájdalomban való megmaradás, az önmagamba való bezárkózás, a bűnbakkeresés, a magyarázkodás, a másoknak való panaszkodás, a nyers szavak, idegesség… mindez nem emel fel. Mi segít akkor? A gerinces, bátor, hitből fakadó szembesülés… valamivel, bármivel, mindennel. A valósággal. Épp az a valóság, ami itt és most van. Bennem és körülöttem. Mit látok? Mi van bennem? Mi vesz körül? Látod a jót? Nézd csak… van jó is! Igen, van fájdalom, szenvedés… Együtt vannak. De látod a jót? Ha látod a jót: mondd el! Most rögtön. Írd le magadnak, hogy ne felejtsd el. Készíts listát a mai jó dolgokról. Jó dolog, hogy élsz. Jó dolog, hogy szuszogsz. Jó dolog, hogy beszélni, járni tudsz. Jó dolog, hogy most épp újságot olvasol. Jó dolog, hogy a jóra figyelni tanulunk… És jó dolog, hogy tanulhatunk a jóról beszélni, a jót észrevenni, a jót továbbadni. Ha találkoztál a jóval, akkor segít az, ha megfogalmazod és elmondod egy testvérnek. Személyesen, találkozásokban, e-mailen, sms-ben… a jót add tovább, oszd meg másokkal is. A fájdalom nyelvezete pedig ezután nem az értelmetlen panaszkodás vagy nyers szavak lesznek, hanem inkább a tiszteletteljes kérés, közös gondolkodás, közös útkeresés…   
Próbáljuk élni ezt. Beteget látogatok. Egyik lába amputálva van, fél karja le van bénulva. Hogy tetszik lenni? – kérdezem. „Jól, István atya!”. Jól van… Hm… Most hazudik? Félre akar vezetni? Színészkedik? Nem. Ahol kell, ott van jól: bent, a szívében, lelkében, a gondolataiban rend van. Ott van a jó! Mert észrevette. Erre figyelve szólal meg, így beszél gondozóihoz. Arcáról sugárzik a jóság. Ezért elhiszem neki. Hogy jól van. Szülőknek is micsoda kihívás! Tanítani együtt észrevenni, azt, ami van. És benne a jót. Egy gyermek hajlamos azt látni, ami nincs. Ezért lesz követelőző. De ha segítünk észrevenni azt, ami jó, meg is van az esti hálaadás. Soroljuk fel, mi minden jó történt ma velünk… Istenem, köszönöm, hogy élek, hálát adhatok, hogy tapasztalom a jót, ami éltet engem. Anyut, aput, a testvéremet, a napot, a játékot, a barackot és a kiskutyát… Közösségünkben is éljük ezt. Én erre érzek indítást, buzdítást a Szentlélektől. Én ezen az úton indulok veletek. Együtt, tovább. Beszéljünk a jóról, ami a miénk. Ami adott. És beszéljünk arról is, ami még lehetne, fogalmazzuk meg tiszteletteljes kérés, kérdés, útkeresés formájában egymás felé, keressük a közös utakat, lehetőségeket… És közben figyeljünk erre: Lélekkel átitatott szavakkal forduljunk egymáshoz, és „ne a mi ösztönös természetünk, hanem a jóság hatása irányítson minket”. Jó?

Szénégető István-Barnabás plébános 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.