Erzsi néni örök élete

3 981

1915. február 22-én született Csík­szenttamáson. Négyévesen széket tettek a lába alá, hogy felérje az édesanyja ravatalát. Három osztályt járt, de „csak míg a hó a földön volt”, mert ahogy kitavaszodott, az állatokat kellett őrizni. Egyetlen gyerekkori majálisa egy juhnézéskor volt a havasi legelőn az édesapjával. Tízévesen őt is elveszítette. Idegeneknél lett gyermekdajka, nem őt nevelték, ő nevelt, de közben olvasgatott a gyermekek könyveiből. A huszonkét évet férjezett asszonyként töltötte be. Hozományként megkapta a gyámjától az örökségét: vett belőle egy kávéfőzőt, egy húsdarálót s egy kicsi fazekat. A negyedik gyermekével volt várandós, amikor Madéfalva bombázásakor leégett a házuk, s odaveszett szinte mindenük. Harangozóként a plébánia nyári konyhájába húzódott be a gyerekeivel, ott született meg a kisfiú, akiből püspök lett. Egy megmaradt, égett szélű fejkendőből készült a keresztelői ingecske az újszülöttnek. Harmincöt éves volt, amikor Csíkszentsimonba költöztek és harminckilenc, amikor nyolcadik gyermekét megszülte. Húsz évet dolgozott a vasútnál sorompókezelőként. Harangszó, vonatfütty, gyereksírás tartotta folytonos készenlétben. Sosem volt szülési szabadságon, sosem volt szabadságon. Sokat nyelt, sokat tűrt, sokat szenvedett. Sokat dolgozott, sokat harcolt és sokat örvendett. Sokat imádkozott és sokat könyörgött. Kilencvennyolc éves volt, amikor először interjút készítettem vele. Nem panaszkodott, nem méltatlankodott a sorsa ellen. Rózsafüzérét morzsolgatta, a Mária rádiót hallgatta, és elfogadta, hogy mindennek így kellett lennie. Századik születésnapján hat élő gyermeke, 17 unokája, 24 dédunokája és 4 ükunokája köszöntötte. Özvegységének 29., életének 104. évében, 2019. január 8-án visszaadta lelkét Teremtőjének. De özv. Tamás Gergelyné nem halt meg – egész biztosan belépett a jól megérdemelt örök élet kapuján. Legyen könnyű a hant, amelyben fáradt teste pihen!

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.