Érzelmek feltárulkozása

469

Az elmúlt három héten az idei csíkszeredai Free Camp alkotótáborban készült műveket láthatott a közönség a Megyeháza Galériában. Finisszázs gyanánt veszi számba a művészeket és alokotásaikat Kovács Árpád művészttörténész.

Fazakas Csaba alkotása

Ha feltesszük magunkban a kérdést, hogy mi a művészet és mi a műalkotás, akkor rájövünk arra, hogy már a régi időktől fogva sikerült erre választ találni. Arisztotelész szerint a műalkotás alkotásvágyból és az érzelmek kifejezésének vágyából fakad. A modern képzőművészet szemléletmódja már egy kicsit továbbmegy ennél, és Francis Bacon a 20. század elején úgy fogalmaz, hogy a művészet sokkal inkább az érzelmek feltárulkozása, mint csupán egy tárgy rajzolt képe. Mindezen elvek nagyon jól érvényesültek a 14. Free Camp Nemzetközi Alkotótábor szervezésekor és a meghívott művészek kiválasztásakor is. Ez a tábor egy pluszértéket jelent Csíkszeredának, egy friss levegőt hozott a képzőművészeti életbe a helyi, valamint a Magyarországról és Ausztriából érkezett képzőművészeknek köszönhetően.
A Free Camp jellemzője évek óta az, hogy kötetlen a tematika, mindenki a magával hozott identitást, értékeket igyekszik felvonultatni egy új közegben. Ez az új közeg két hétig Csíkszereda, illetve a Székelyföld volt, és nagyon jó látni, ahogyan megjelenik a genius loci, vagyis a hely szelleme a különböző munkákon. A helyi ihletek, a helyi, székelyföldi benyomások nagyon jól visszaköszönnek a Magyarországról, Dunaharasztiból érkezett Lehel Endre képein, aki egyik itt készült sorozatán, az egyik „könyvében” 12 képen vonultatja fel az itteni impressziók hangulatát. Nagyon narratívak ezek a kartonra festett könyvlapocskák, melyeket nemcsak hogy helyi benyomások keltettek életre, hanem maga a technikaválasztás is a helyi adottságokra reflektál, sőt a képeken domináló barna foltok földfestékből készültek, melyhez a rögöket a Hargitán gyűjtötte.
Lehel Endre egy másik képén az Egyes-kő motívuma jelenik meg, nagyon plasztikusan, ugyancsak földfestékkel és ez a monokrom jelleg, a fehér vásznon megjelenő barna foltok ugyanakkor az ismert keresztény tanításra is reflektálnak, „Porból lettünk, porrá leszünk”.

Elekes Gyula alkotása

Ugyancsak Dunaharasztiból érkezett Mikó F. László, nála is tetten érhetők a helyi benyomások. Mikó F. László előszeretettel alkalmazza a kollázstechnikát, különböző helyi lapokból, napilapokból vágott ki részeket, például reklámokat, azokat beragasztotta és új jelentéssel ruházta fel, új narratívát teremtett. Mikó F. László képei gondolkodásra késztetnek, mindig igyekszik ráirányítani valamire a tekintetünket, felhívni valami fontosra a figyelmünket. Képein gyakran különböző motívumokat is megjelenít, ilyen például a transzcendentálisra utaló létra.
A harmadik Dunaharasztiból érkezett művész Schwarz Volker, aki 1960-ban a németországi Ulm városában született és 1990 óta él Magyarországon. Expresszív képein erős gesztusok jelennek meg, színes képei meditációra késztetnek.
Fazakas Csaba Csíkszeredában született és a táborba Ausztriából érkezett. Fazakas Csabát úgy ismertem meg, mint akit állandóan foglalkoztat valami, szeret kísérletezni, állandóan feszegeti a festészet határait, igyekszik az anyag struktúráját a végletekig vizsgálni. Ennek a kísérletező kedvnek, ennek a szerteágazó munkásságnak a hátterében van ugyanakkor egy nagyon komoly felkészültség, egy mély technikai tudás. Fazakas Csaba tudatosan merít a 20. századi avantgárd hagyományokból, ugyanakkor művészetét az emberközpontúság, az egyéni és társadalmi problémák iránti fogékonyság jellemzi leginkább. Itt látható munkáin tetten érhetők az erőteljes gesztusok és a finom faktúrák egyaránt, a sok esetben redukált színvilág alkalmazása drámaiságot kölcsönöz műveinek.
Ausztriából érkezett még Klaus-Joachim Keller, aki több műfajban is otthonosan mozog, vannak képei, szobrai, grafikái. Érdekes színes festményei vannak, könnyed figurákkal, expresszív megjelenítésben. Nagyon élethű papírszobrai vannak régi történelmi személyiségekről, fametszeteket is készít, portrékat is rajzol. A táborban a főtéri műteremablakból rajzolta le a Főteret, a fákat, a különböző épületeket, és e vázlatok alapján, egyéni stílusban, nagy színes vásznakon adja vissza képi élményeit és emlékeit.
Ugyancsak Ausztriából jött Verena Prandstätter, akinek egyik képét a Gyilkos-tó ihlette. Verena különböző objekteket készít, vegyes technikát használ, kísérletezik az anyagokkal, képei sok esetben szimbolikus töltetűek. Olyan témák foglalkoztatják, mint az egyén útkeresése, viszonyulása a társadalmi problémákhoz, vagy éppen a különböző kultúrák közötti kapcsolódások.

Botár László alkotása

Mariana Șerban marosvásárhelyi grafikus két munkát állított ki. Képei az itteni élményeit tükrözik, sikerült jól megragadni a jellemző helyi motívumokat.
Carmen Olteanu fiatal festőnő Bukarestből érkezett, nála is megjelenik az egyes-kői kirándulás képi emléke. Portrékat is készít, de ezen a tárlaton a tájképek dominálnak, ezek a tájak azonban nem a természetelvűségre reflektálnak, hanem elsősorban a lélek rezdülései jelennek meg bennük.
Elekes Gyula elismert zománcművész. Zománcművein szülőföldjének, a Székelyföld népművészetének (festett kazettás mennyezetek, székely kapuk) motívumvilágát és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel, értelmezi újra. Munkái magas fokú iparművészeti igényességet tükröznek.
Gyakran megjelennek biblikus témák munkáin, a kiállításon látható volt egy vegyes technikával készült korpusz. Elekes Gyula mindig nagy hangsúlyt fektet az értékek felmutatására és megőrzésére, mint a hit, tisztaság, egyensúly, harmónia.
Botár László a Free Camp lelkes szervezője immáron 14 éve, ugyanakkor jó pár esztendeje szervezője és lebonyolítója a Hargita Megyei Képzőművészeti Tárlatnak.
Ahogyan az általa szervezett táborokban vagy kiállításokon észrevehető a szakmai igényesség, úgy ez az igényesség művészetének is egyik fontos jellemzője. Botár László képein a néha szavakban is nehezen kifejezhető létproblémák felelevenítése ugyanúgy megjelenik, mint a férfi és nő kapcsolata, vagy épp a társadalmi viszonyok kettőssége.
A Free Camp 14. kiadásában különböző témák, technikák voltak jelen, mégis közös vonásként tetten érhetők a helyi impressziók. Mindez együttesen egy friss, lélekmelengető, kellemes és színvonalas kortárs képzőművészeti atmoszférát áraszt, melynek hangulata először Csíkszeredában volt érzékelhető.

Kovács Árpád

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.