Értsünk szót!

42

Rovatunk múlt heti cikkében az iskolaelnevezésekről beszéltünk. A kérdéskör folytatható, ugyanis az iskolaneveken kívül még számos olyan elnevezés, kifejezés van nálunk forgalomban az oktatással vagy a társadalmi élet más területeivel kapcsolatban, amelyek a rossz fordítások miatt eltérnek a csaknem egységes normatív változattól. Ez pedig megnehezíti a magyarok közti szóértést. Említek erre egy, a közelmúltban Koltón szem- és fültanúként tapasztalt esetet: a Teleki-kastélyban berendezett Petőfi Múzeum mellett van az iskola. Névtábláján kétnyelvű felirtat: Şcoala gimnazială Petőfi Sándor Gimnázium. Magyarországi és székelyföldi turisták érdeklődésére kiderült, hogy általános – 8 osztályos – iskoláról van szó, ugyanis a román gimnaziu szó nem azt a középiskolát jelenti, mint a magyar gimnázium. Például Székelyudvarhelyen helyes ez a felirat: Şcoala gimnazială Bethlen Gábor Általános Iskola. Nem kellene megfeledkeznünk a nyelvek közti különbözőségékről, és sokszor tévedés azt gondolnunk, hogy a román és a magyar szó alakra, külső formára is kell hasonlítson egymásra (liceu – líceum, gimnaziu – gimnázium, colegiu – kollégium stb.) Erdélyben még a magyar pedagógusok sem használják az alsó tagozat és felső tagozat kifejezést. Helyette a román mintára született I–IV. osztály (clasele I–IV.), illetve az V–VIII. osztály (clasele V–VIII.) terjedt el. Még a Székelyföldön sem ritka a tanárok közt – és a tömegtájékoztatásban is előfordul – a címzetes tanár kifejezés. A román profesor titular rossz fordításáról van szó. A román forma helyes magyar megfelelője a rendes tanár vagy egyszerűen csak tanár. Olyan diplomás általános vagy középiskolai tanárról van szó, aki versenyvizsgával nyerte el állását és végleges kinevezést kapott. Az ilyen pedagógustól szokás megkülönböztetni a képesítés nélküli helyettes tanárt vagy óraadó tanárt. A zavart minden bizonnyal a román titlu ’cím’ szó okozza. A címzetes jelentése: aki valamely hivatalnak/állásnak, méltóságnak csak a címét viseli, de az állással járó hatáskör, javadalmazás (fizetés) nem illeti meg. A felsőoktatásban vagy azzal kapcsolatban szokás a magyarban beszélni címzetes (egyetemi/főiskolai) tanárról, a közoktatásban viszont nem. Szoktunk még beszélni például címzetes püspökről, címzetes miniszteri vagy elnöki tanácsosról is. Regionális közszolgálati rádióban többször is hallottam mostanában egyetem előtti oktatásról. Magyarul ezt egyszerűen közoktatásnak nevezzük. Ugyancsak a rádióban hallottam (többször is): akik a vizsgán elestek… Aztán kiderült a mondottak alapján: azokról volt szó, akik a vizsgán megbuktak (’elégtelen osztályzatot kaptak’), nem pedig azokról, akik mondjuk megbotlottak vagy elszédültek és elterültek a földön. Még mindig a rádió: Bikinihez hasonló fürdőkosztüm volt rajta. Helyesen: fürdőruha. Noha az erdélyi magyarban román hatásra széltében-hosszában elterjedt a kosztüm szó helytelen használata (férfikosztüm, síkosztüm), az egységes irodalmi és köznyelvben két jelentése ismert: 1. Ugyanabból az anyagból készült rövid kabátból és szoknyából álló női öltözék. 2. Jelmez (a színházi életben). Nyelvünk szokása szerint tehát kosztümöt csak a nők viselnek, ők vehetnek magukra bikinihez hasonló fürdőruhát, a férfiak viszont fürdőnadrágban strandolnak, öltönyt viselnek, és mindkét nem síruhában sízik. A szó szerinti fordítás miatt csaknem teljesen kiszorította a használatból a küldőpapír a beutalót, az igazságügyi bélyeg az illetékbélyeget. Leginkább mégis azon csodálkozom, hogy közszolgálati televízió főszerkesztője néptanácsot (!) emlegetett 2015 szeptemberében egy székelyföldi rádióműsorban ( A táncosok a néptanács elől indulnak…). Számára talán fordítás közben az idő is megállt?! Két elrettentő – de valós – példával szeretném szemléltetni, mily nyelvi torzszülötteket képes létrehozni a rossz fordítás. Az egyik Felvidéken, a másik Kárpátalján született, mindkettő intézmény névtábláján díszelgett valamikor: gyermekjászol (magyarán: bölcsőde), iskolaközi tankombinát (iskolaközpont). Mi még nem tartunk itt a nyelvi elkülönülés folyamatában, mégis jó, ha gyakrabban gondolunk a költő szavaira: Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek / A nyelv ma néktek végső menedéktek. (Reményik Sándor)

Komoróczy György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.