Érték

37

A hétvége kulturális eseményei megerősítették meggyőződésemet, miszerint ezt a térséget, lakóit a kultúra terén lehet megerősíteni, versenyképessé tenni, ehhez viszont széles körű összefogásra van szükség. Ezt sugallta a Mikó-várban szombaton nyílt Csontváry-képek Erdélyben című kiállítás, ezt hangsúlyozták a megnyitó szónokai, s ezt az üzenetet közvetítette a hétvégén zajlott Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár is.
A Csontváry-kiállítás megnyitóján Gyarmati Zsolt múzeumigazgató örömmel újságolta, hogy az eseményen jelen volt Székelyföld valamennyi múzeumának vezetője, kiemelve, hogy jelenlétük példázza az eredményes együttműködést, az egymásnak átadott vagy közösen megvalósított kiállításokat, az eredményességet, sokszínűséget és változatosságot szavatoló munkamegosztást. S a kicsi székelyföldi múzeumok képviselői mellett ott ültek a legnagyobb és legjelentősebb magyar közgyűjtemények vezetői, jelentős munkatársai, akik személyes szakmai és baráti kapcsolatokat ápolnak az itteni kulturális intézmények vezetőivel, s e kapcsolatok a közös rendezvényekben vagy kincseik kölcsönös megmutatásában csúcsosodnak ki.
A versenyképesség szükségességét sugallta remek fellépésével a Codex Együttes is: folyamatos színpadi, koncerttermi jelenlétük, repertoárjuk, előadási stílusuk, a tudás nyújtotta magabiztosságuk bizonyítja, hogy kitartó, szívós munkával eredményt lehet elérni, zenészeinket sikerül bekapcsolni a nemzetközi kulturális körforgásba.
Az első Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár a maga szervezési esetlenségeivel és esetlegességeivel együtt rendkívül hasznos kezdeményezés, ugyanis ha a szervezők, szereplők levonják a megfelelő következtetéseket, a következőkben a térség meghatározó könyves rendezvényévé nőheti ki magát. Hogy szükség van rá, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a régióban egyre több könyvkiadó működik, évről évre gyarapodó és színesedő könyvterméssel, s kiadványaik tematikája, tartalma, minősége nem marad el a hasonló magyarországi műhelyekből kikerült termékekkel. S az sem elhanyagolható, hogy itt működik a hagyományos intézményi kereteket régen túlnőtt Hargita megyei könyvtár, amely a térség egyik meghatározó kulturális intézményévé vált következetes, kitartó munkájával.
A könyvvásáron Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nagyapjának, báró Kemény Jánosnak a Pallas-Akadémia Könyvkiadó által gondozott életműsorozatában megjelent kötetek kapcsán, ürügyén a jeles előd méltatlanul elfeledett színházi tevékenységéről beszélt. Arról, hogy hittel és meggyőződéssel vallotta: a színház a kisebbségi magyar közösség szempontjából óriási jelentőséggel bír kultúraközvetítő és közösségmegtartó ereje által, s mint olyan, megérdemel minden szellemi és anyagi ráfordítást. Őmaga az örökölt 40 ezer hektár erdejéből 36 ezer hektár erdő fájának az árát a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi színházra költötte, illetve az irodalom és a művészetek, a tudományos kutatás javára, az alkotó emberek munka- és életfeltételeinek megteremtésére fordította. S tette ezt nem azért, hogy önmaga bőkezűségének tükrében csodálhassa magát, hanem annak tudatában, hogy a versenyképes kulturális teljesítmény különböztethet meg minket környezetünktől, ezzel vívhatjuk ki környezetünk elismerését és tiszteletét.
Tehát ne sajnáljuk a pénzt az iskolákra, egyházakra, művelődési intézményekre, mert ezek biztosítják hosszú távon fennmaradásunkat, jelenlétünket ebben az Isten áldotta és Isten verte térségben.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.