Erőben és gyorsaságban kell javulni

96

Véget ért a 2015/2016-os jégkorongidény, amely sok kellemes pillanattal örvendeztette meg a Csíkszeredai Sportklub szurkolóit. A csapat elhódította a Románia-kupát, ám a MOL Liga rájátszásáról lemaradt, és a román bajnoki döntőt is elveszítette. A tanulságokról, illetve a fejlődési lehetőségekről Artur Oktyabrjovval, a csapat edzőjével beszélgettünk.

TNK_0010

– Több mint száz mérkőzés van a hátuk mögött az idény során. Melyek voltak a legnehezebben megoldható problémák?

– A legnehezebb feladat mindig az volt, amikor egy nap alatt két mérkőzést is le kellett játszani. Meg kellett találni a megfelelő összeállításokat a céljaink elérése érdekében. Ugyancsak megterhelő volt, amikor egy hét leforgása alatt öt mérkőzés szerepelt a programban. Kevés idő jutott a pihenésre, a regenerálódásra, olyan edzéseket kellett tartani, amelyek inkább a felfrissülést szolgálták. Egyben kellett tartani a fiúk fizikai állapotát. Ezekben az időszakokban viszont sikerült szép eredményeket elérnünk.

– Hogyan értékeli az elért eredményeket mind a MOL Ligában, mind a román bajnokságban?

– Amikor októberben ideérkeztem, a csapat csupán két ponttal rendelkezett a két bajnokságban, így gyakorlatilag a szezon első felében elszalasztott lehetőségeket kellett behozzuk. Újra kellett alakítani a sorokat, meg kellett találni az idegenlégiósok helyét a csapatban. Itt szeretném megköszönni a hazai játékosoknak, hogy nagyon hamar megértették, milyen játékrendszert, milyen edzésmunkát várok el mindenkitől, amihez alkalmazkodniuk kellett. Ezért keményen dolgoztak egész évben. Az előzmények ellenére a MOL Ligában közel álltunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Egy meccsre voltunk a rájátszástól.
A szezont három részre osztanám: rossz rajt sok pontveszteséggel, majd egy nagyon erős menetelés idényközben, amit egy újabb leereszkedés követett. Ez jellemző volt mind a MOL Ligára, mind a román bajnokságra.
A leereszkedést meg lehetett volna előzni a román bajnokságban, de sajnos a kritikus pillanatokban nem tudtam a csapat rendelkezésére állni, ugyanis a vízumproblémámat kellett megoldani. Mire visszatértem Csíkszeredába, kezdődött a rájátszás. Lehetetlennek bizonyult ilyen rövid idő alatt átbillenteni a holtponton a társaságot. Más típusú felkészülés kellett volna a rájátszáshoz, hiszen az a bajnokság egy új szakasza, amelyre mindig máshogyan kell készülni. Azt a ritmust, amit játszottunk, a szezon közben elveszítettük. Nem koncentráltunk eléggé, ami talán annak is köszönhető, hogy szezon közben könnyedén nyertünk Galac ellen. Akadtak olyan játékosok, akik nem vették komolyan, hogy ezt a döntőt elveszíthetjük egy nagyon motivált ellenféllel szemben. Ennek köszönhető az első három vereség, majd mire újra összeért a csapat, már késő volt. Ha el tudtuk volna vinni a hetedik mérkőzésig a párharcot, szinte biztos vagyok benne, hogy megnyerjük a bajnokságot.

– Nem járult hozzá a román bajnoki vereséghez az is, hogy a csapat elfáradt a szezon végére? Ha nem is fizikailag, de szellemileg…

– Lehet, hogy van benne valami, de a mérkőzéseink óriási hányadát a szezon közepén játszottuk, október, november, december során. Ahogy közeledtünk a szezon végéhez, a terhelés folyamatosan csökkent a meccsek számát illetően. Ekkor még jó erőben és ritmusban volt a csapat. Amint az előbb is említettem, a megfelelő koncentráltság, a motiváció hiánya ütközött ki a rájátszásra.

– Ha újra lehetne kezdeni a szezont, mit csinálna másképp?

– Nem nagyon változtatnék semmin, ami a játékfilozófiát illeti. Egy különleges tapasztalat volt számomra, illetve a játékosok számára is ez az idény, amiből csak tanulni lehet. Tanulság, hogy megfelelő koncentráltság és felkészülés nélkül nem lehet a céljaidat elérni. Tanulság, hogy egész szezonban nagyon keményen kell dolgozni, fel kell legyél készülve a kritikus pillanatokra, illetve a szezon végére, amely a legfontosabb.

– Hol fejlesztené a csapatot a következő idényre, amennyiben Ön marad az edző?

– Egyelőre még nem kaptam ajánlatot a menedzsmenttől, hogy a következő idényben is én lehessek a csapat vezetőedzője. Ahhoz, hogy sikeres idényt fusson a társaság, ahhoz egy nagyon komoly nyári felkészülés kell. Erőben és gyorsaságban is fejlődni kell, illetve professzionálisabb hozzáállás kell. Értem utóbbit arra, hogy hogyan készülünk az edzésre, az edzés utáni levezetésre, a mérkőzésekre, hogyan regenerálódunk a meccsek után. Ezek apró dolgok, de egyben nagyon fontosak, amely egy játékos teljesítményét nagyon meg tudja dobni. Nem azt mondom ezzel, hogy nem volt megfelelő a srácok hozzáállása, de még jobban oda kell figyelni ezekre.

– A szurkolók egész évben kitartottak a csapat mellett és egy pluszt adtak. Hogyan élte meg ezt a kispadról?

– Nagyszerű hangulatot teremtettek minden mérkőzésen, és ebből is látszik, hogy Csíkszereda egy igazi hokiváros. Állandó volt az érdeklődés, hogy milyen a hangulat a csapaton belül és azon kívül, mi van a fiúkkal. Bejártak az emberek edzésekre, nézelődtek, kíváncsiskodtak. Állandó jelleggel érezhető volt a törődés és az érdeklődés. Ez nagyon jó érzés. A meccseken együtt éltek a csapattal, ami felemelő. Nagyszerű pillanatokat éltünk meg.

– Amikor hazautazik Prágába, mit fog elmondani Csíkszeredáról, az itteni emberekről, a hokiról?

– Őszintén megmondom, eddig soha nem jártam Erdélyben. Nagyon keveset tudtam az ország ezen régiójáról. Most már nagyon sokat tanultam az itteni emberekről, a kultúráról, ami lenyűgöző volt számomra. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Nagyszerű hely arra, ha valaki itt akarja kamatoztatni tudását a jégkorongban. Az itteni tapasztalataim azt is alátámasztják, hogy az ember állandó jelleggel tanul és tovább fejleszti látókörét. Remélem, folytatni tudom a munkám, mert minden adott arra – játékosok, menedzsment –, hogy a csapat tovább tudjon fejlődni. Összességében viszont nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtam itt.

– Ön lett a romániai válogatott vezetőedzője. Hogyan készül az újabb kihívásra?

– Ez újabb kihívás számomra. Azonnal munkába is álltam. Az idő szűk a világbajnoki felkészülésre. Elmondhatom, hogy a válogatottban is ugyanazt a típusú csapatot szeretném a jégen látni, mint amelyet itt, Csíkszeredában felépítettünk. Egy gyorsan korcsolyázó, hatalmas karakterrel rendelkező csapatot. Remélem, sikerül ezt elérni, illetve a célunkat is elérjük, azaz bent tudunk maradni ebben az értékcsoportban, mint friss feljutók. Elkezdtük a csapat kialakítását, de le kell üljek a játékosokkal, el kell beszélgessek velük, hogy mit akarok, hogy ők mit akarnak. Meg kell értsük egymást, mert csak így lehetünk sikeresek.

Darvas Attila

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.