Érdemes komolyan venni a kiégést

Beszélgetés dr. Antalka Ágota pszichológussal

1 105

A kiégés szindróma elsősorban a segítő szakmák képviselőit érinti, azokat, akiknek munkájuk során az átlagosnál nagyobb empátiára, azonosulásra van szükségük, de az üzleti világban is beszélnek már a jelenségről. Dr. Antalka Ágota pszichológus témában végzett kutatása fehér hollónak számít hazai szinten. A sepsiszentgyörgyi szakembert többek között a pedagógusok érintettségéről, a felismerés fontosságáról kérdeztük.

Dr. Antalka Ágota PhD tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, utótanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen, a Holland Windesheim Universityn végezte. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen doktorált. Kutatási területe a pszichológia és neveléstudományok. 2004-től szemináriumokat tartott a Sapientia Tudományegyetemen, majd 2007-től a Babeș-Bolyai Tudományegyetem társult oktatója. Több szakmai és tudományos társaság tagja. Eddig három saját könyve jelent meg, amiből kettő külföldön: Berlinben (Németország) és Rigában (Lettország). Legutóbbi könyve a Modern világunk népbetegsége: a kiégés címet viseli.

– Hogyan látja, mennyire jellemző a kiégési szindróma a székelyföldi pedagógusok körében?

– Erre konkrét kutatásokon alapuló válasszal szolgálhatok. Egy Kovászna megyében végzett felmérés alapján a felmérésben részt vettek kétharmada érintett a kiégésben. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiégett, hanem a tüneteket tapasztalta már magán. Ez egy folyamat, melynek több fázisa van, s nem vezet egyértelműen minden esetben a teljes kiégéshez.

– Férfiak vagy nők az érintettebbek?

– Mivel konkrétan a pedagógusokra vonatkozott a kérdés, és ebben az esetben egy elnőiesedett hivatásról beszélünk, így a nemek arányait illetően konkrét kutatási adatokról nincs tudomásom. Orvosi körökben viszont nincsenek nemekre vonatkozó kiugró különbségek, mindkét nem érintett.

– Miről, miből ismerhető fel ez az állapot?

– Megvannak a konkrét tüneti jellemzők, melyek testi, magatartási, érzelmi és mentális területen figyelhetők meg. Testi tünetekként jelentkezhet alvászavar, testsúlyváltozás, pszichoszomatikus tünetek, kipihenhetetlen fáradtság érzése stb. Magatartási tünetként említeném az ingerlékenységet, cinizmust, védekezést. Érzelmi tünetek lehetnek a krónikus szorongás, depresszív reakciók, érzelmi távolságtartás az emberektől, másodlagos alexithymia (érzelmek kifejezésének zavara – a szerk. megj.), nikotin-, alkohol, drogfüggőség stb. Mentális tünetekként pedig megfigyelhető a teljesítőképesség csökkenése, az indokolatlan szakmai elégedetlenség érzése stb. Gyakori, hogy a család, a szűk környezet felfigyel a tünetekre és jelzi az érintettnek, az meg tagadással válaszol. Sajnos a diagnosztizálást nehezíti, hogy egyik tipikus tüneti jellemzője a kiégés szindrómának a tagadás az érintettek részéről.

– Mi áll a tünetegyüttes mögött?

– Az okok sokrétűek és egyénenként változnak. Hiszen ahány ember, annyiféle a teherbíró képesség, a stresszbíró képesség is. Az okok adódhatnak tartós fáradtságból, szerepkonfliktusokból, elvárásokból, a stressz hatására, az én jólétének felborulásából, szervezeti és interperszonális kapcsolati konfliktusokból, és így tovább. Saját kutatási tapasztalataimból arra a következtetésre jutottam, hogy szakmai kiégésről nem beszélhetünk magánéleti érintettség nélkül. Ezért tartom fenn, hogy ahány érintett, annyiféle ok is van.

– Itt mifelénk mintha még tagadnánk a kiégés súlyát, sokan szégyellik bevallani, és gyakran úgy teszünk, mintha nem is létezne. Ön hogyan látja ezt?

– Míg a nyugati társadalomban lassan szégyen lesz, ha valakinek nincs saját pszichológusa, addig nálunk még mindig tabu téma, hogy bárkinek lehetnek időnként pszichés problémái. Sokak számára a pszichológus fogalma is keveredik a pszichiáterével. A székely társadalomban amúgy is jellemző a zártság, a problémákat nem visszük ki, otthon meg nem beszélünk róla. Azt hiszem, komoly kommunikációs nehézségeink vannak, s nemcsak ezen a területen, és meglátásom szerint az elterjedő digitális világ ezt még jobban megnehezíti. Nagy a verseny, a megélhetésért való küzdelem, s mindez nem favorizálja a felvállalást. Míg az érintettség felvállalása valóban probléma, a szindrómáról való érdeklődés viszont növekvőben van, úgy látom, hogy egyre több területen kezdtek róla beszélni.

– Beszélhetünk-e a kiégés esetében megelőzésről? Avagy hogyan teheti védetté magát az egyszeri pedagógus a burnouttal szemben?

– A megelőzésben a legfontosabb a helyes önismeret és a megfelelő pihenési és támogató rendszer lenne.

– Hogyan hat a kiégés magára a tanár-vezetőség-kollégák-gyerekek-szülők rendszerére?

– Ha valaki kiégett, az hatással van mindenkire a szűkebb és tágabb környezetében. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat és sok mindentől függhet. Ahány személyiség, annyiféle esetről beszélhetünk.

– Melyek a kockázatai a nem felismert, kezeletlen kiégési szindrómának?

– Sajnos, szélsőséges esetekben depresszióhoz vagy öngyilkossághoz is vezethet a kiégés.

– Milyen lehetőségei vannak a kezelésnek? Mit javasol az érintetteknek?

– Amennyiben az érintettség bizonyítható, és 3-6 hónap után is fennáll vagy súlyosbodik, mindenképp szakember segítségének igénybevétele javasolt. Olyan pszichológusra gondolok, aki ezen a területen képzett, s tapasztalattal rendelkezik a kiégés kezelésében.

– Mondják, hogy érdemes lenne 6-7 évenként váltani, vagy akár egy pihenő évet beiktatni. Tudjuk, hogy ez itt mifelénk – egyelőre – nehezen képzelhető el.

– Valóban a 7 évenkénti váltást javasolják szinte minden humán szférában, azonban mivel ez nálunk nagyon kevés esetben kivitelezhető, ezért pszichénk egészségének megőrzése érdekében a megfelelő pihenési rendszert, a lendületet adó továbbképzéseket, a kollegiális kapcsolatok minőségi kiépítését, az önismereti lépéseket tartom a legfontosabbaknak.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek