Erdélyi tudományosságunk ünnepének margójára

11

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület idei (18.) konferenciáját figyelemre méltó, éppen figyelmet felkeltő szándékkal szervezte. Nemes szándékkal juttatta az erdélyi magyarság tudomására, hogy 160 éves az egyesület és azt is, hogy ez a rendezvény egyben a magyar tudomány napja Erdélyben. Mottója: Értékteremtő tudomány. A Magyar Tudományos Akadémia ajánlása rendezőelvként érvényesült a konferencia rendkívül gazdag tematikájában, fővédnöke pedig Lovász László volt, az MTA elnöke. Mindezzel azt óhajtom érzékeltetni, hogy az, ami Kolozsváron történt november 22–23-án, erkölcsi tartásával magasan föléje nőtt minden más politikai, kulturális és egyéb természetű rendezvénynek: mérlege volt a magyar, az erdélyi magyar tudományosság múltjának, jelenének és távlatának, a határok fölötti nemes kollaborációnak, a tudományt művelő emberek együtt gondolkodásának, az erdélyi magyar tudományosság meglepő diverzitásának, az erdélyi tudományosság erejének, erényének. Külön – akár politikai, diplomáciai – vívmánya a rendezvénynek, a szervezőknek, hogy előzmény nélküli gesztus, kompromisszum, alku született: a Kolozsvári Művészeti Múzeum kiadta erre az alkalomra Barabás Miklós gróf Mikó Imréről, az EME alapítójáról készített alkotását. A Sapientia TE auláját uraló magisztrális-ikonikus mű előtt lehetett/szabadott fényképeződni! Első alkalommal adták elő egy salzburgi zeneszerző alkalmi kompozícióját, amit 1856-ban dedikált gróf Mikó Imrének az EME alapításának hírére. És a harmadik csoda: kinyitották számunkra az egyetemi könyvtár Különgyűjtemények termeit, amelyeket nem láthatott több mint egy emberöltő idő alatt sem kolozsvári, sem máshonnani nemzeti és egyetemes kultúrát kereső ember. És ami ennél is több: ez alkalommal aláírták az EME és az egyetemi könyvtár együttműködési okmányát.
Anélkül, hogy túloznék, az EME 18. nem fesztív, hanem emlékeztető, alkotásra serkentő fóruma az erdélyi tudományművelés forradalmának is nevezhető, ha arra gondolok, hogy 30 éve indulhatott újra, de még inkább arra, hogy kiteljesedni látom Domokos Géza egykori (a múlt század 70-es évek) törekvését: kimozdítani az erdélyi magyar kultúrát irodalomcentrikus helyzetéből, állapotából. (Erről az alkotói méltánytalanságról nem kevés cikk jelent meg akkortájt a hazai magyar sajtóban.)
Sajnálom, hogy az erdélyi magyar sajtó szűkszavúan számolt be az eseményről, illetve ha beszámolt is, inkább a mozzanatokra összpontosított. Ezért fontosnak tartom, legalább most!, az EME tágabb struktúráját – a szakosztályokat – felsorolni, ha nem is térhetek ki a szekciók nagy számának ismertetésére: I. Bölcsészet-, nyelv és történettudományi; II. Természettudományi; III. Orvos- és gyógyszerésztudományi; IV. Közgazdaság- és társadalomtudományi; V. Műszaki tudományok; VI. Matematikai és informatikai; VII. Agrártudományi szakosztály. Talán nincs szak-, illetve tudományterület, amit ne foglalna magába. A képet teljesebbé teszik a vidéki fiókegyesületek: Aranyos-vidéki, csíki, gyergyószentmiklósi, marosvásárhelyi.
Illusztráció gyanánt és haza is beszélve közzétenném az öt éve létező csíki fiókegyesületünk tematikai irányának már a kezdetben megfogalmazott elvi alapállását, ami így szól: a magyar tudomány napja Erdélyben ünnepére és tiszteletére minden év novemberében szervezendő tudományos konferenciánknak egyetlen és időszerű tematikai súlypontja székelyföldi fogantatású legyen, „szellemi haszonélvezője” pedig a magyar nemzet: 2014 – Dózsa halálának 500. évfordulója; 2015 – Az Apor-család; Apor Károly, a jeles közgazdász, parlamenti képviselő és Apor Vilmos az első székely boldog; 2016 – A gyógyítás székelyföldi apostolai: orvosok, akik több évtizedet éltek és szolgálták egy-egy faluban a népegészségügyet, tudományos tanulmányokat közöltek, gyógymódokat és gyógyszereket találtak fel; 2017 – Szent László király erdélyi, székelyföldi kultusza; 2018 – Székelyföld a magyar hazáért. Megemlékező-tudományos konferencia az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára; 2019 – II. Rákóczi Ferenc forradalmai és a székelyek.
Kik voltak az előadók? Az alábbi személyiségek tiszteltek meg előadásaikkal: Egyed Ákos akadémikus (Kolozsvár), dr. C. Tóth Norbert (Budapest), dr. Neuman Tibor (Budapest), Nagy Benedek (Csíkszereda), dr. Horváth Zita (Miskolc), Szőcs János (Csíkszereda), dr. Tóth Péter (Miskolc) dr. Vekov Károly (Kolozsvár), dr. Tóth István (Szeged), Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), Szücs György (Budapest), dr. Biró Béla (Csíkszereda), dr. Tapodi Zsuzsanna-Mónika (Csíkszereda), Csutak Judit (Csíkszereda), dr. Tüdős S. Kinga (Bukarest), Hegyi Géza (Kolozsvár). dr. B. Garda Dezső (Gyergyószentmiklós), Balogh László (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), dr. Kiss Gábor (Budapest), dr. Apor Eszter (Budapest), dr. theol. Darvas-Kozma József (Csíkszereda), dr. Ábrám Zoltán (Marosvásárhely), dr. Asztalos László (Gyergyóremete),Cseke Gábor (Csíkszereda): Daczó Katalin (Csíkszereda), Derzsi-Élthes Éva (Csíkszereda), dr. Sztojka Tamás (Kászon), dr. Veress Albert (Csíkszereda), Virágh Attila (Csíkszentsimon), Sántha Attila (Sepsiszentgyörgy), dr. Szekeres Attila István (Sepsiszentgyörgy), dr. Jánó Mihály (Sepsiszentgyörgy), Halász Péter (Gyimesközéplok), Kozma Mária (Csíkszereda), dr. Balázs Lajos (Csíkszereda), dr. Csikány Tamás (Budapest), dr. Pál-Antal Sándor akadémikus (Marosvásárhely), dr. Süli Attila (Budapest), Nagy József (Gyergyóremete), Tamási Zsolt-József (Marosvásárhely), dr. Harangozó Imre (Újkígyós), dr. Csörsz Rumen István (Budapest), dr. Balassa Zoltán (Kassa).
Fiókegyesületünk nem tesz mást, mint lehetőséget teremt, illetve hozzájárul a tudomány és közgondolkodás kapcsolatának éltetéséhez, nemzetünk, népünk egyetemes és lokális teljesítményeinek közzétételéhez, lelki, szellemi önbizalmunk cselekvő ébrentartásához, az alkotó, gondolkodó tudósaink személyes megismeréséhez, egészséges önismeretünk és büszkeségünk gondozásához.
A hallgatóságról: talán irigyelhetők a kolozsváriak: középiskolai, egyetemi hallgatók, kultúra és történelmi múltunk iránt őszintén érdeklődő polgárok a felkínált szellemi bőség kosaráért, amivel táplálhatják magukat. Kisebb arányban, de ugyanazt a minőséget kínálja fiókegyesületünk is. Vagyis azt, amivel az volt a baj, hogy „az előző rendszerben ezekről nem beszélhettünk sem az iskolában, sem máshol”. Most pedig az, hogy „órák vannak, az ilyesmikre nem hiányozhatnak még a szakosztályok tanulói sem”, bár esztendőben egyszer.

Dr. Balázs Lajos

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek