Erdélyi triptichon

711

Három csíkszeredai kötődésű alkotó műveiből nyílt közös kiállítás Budapest belvárosában, a Kolta Galériában Erdélyi triptichon címen. Ádám Gyula művészfotói, Botár László festményei és Fazakas Csaba reliefjei, bár műfajban, stílusban és technikában különböznek egymástól, a tárlaton szerves egységet alkotnak. A megnyitóról Sarány István kérdéseire válaszolva szómoltak be a művészek.

A megnyitó ünnepélyes pillanata Fotó: Haris László

Találó a címül írt kijelentés, ugyanis jelzi a művészek közös gyökerét, közös indulását, ugyanakkor a triptichon utal arra, hogy három különböző, markáns arcéllel rendelkező alkotó műveit foglalták egységes keretbe, szerves egységet alkotva.
– A közös kiállítás ötlete Fazakas Csabától származik, a Free Camp alkotótáborban egy kávézás alkalmával vetette fel az ötletet – eleveníti fel a tárlat előzményeit Botár László és Ádám Gyula.
Majdnem egymás szavába vágva mesélik, hogy a hármas megmutatkozás lehetősége felvillanyozta őket, s máris azon gondolkodtak, hogy a kiállítást megrendezik Budapesten, majd következik Bécs és Csíkszereda. A pesti kiállítóhely Ádám Gyula javaslatára került képbe, ugyanis ő már bemutatkozott ott egyéni tárlattal, s jelentkezésüket készséggel fogadta a galéria vezetője, Katkó Tamás fotóművész. Eredeti programjuk menet közben módosult, ugyanis e kiállítás alkalmával meghívták őket, hogy mutassák be az anyagot a rangos Semmelweis Szalonban is. Novemberben Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában lesz látható az anyag, a bécsi kiállítás szervezés alatt áll.

Botár László festménye és Ádám Gyula fotója egymást erősíti Fotó: Botár László

A két művész hangsúlyozta, hogy ők is, akárcsak a Bécsben élő és alkotó Fazakas Csaba, csíki kötődésűek, a marosvásárhelyi művészeti iskola növendékei, s bár különböző műfajban és stílusban dolgoznak, más-más technikákat alkalmaznak, sikerült úgy összeválogatni a kiállítás anyagát, hogy minden alkotó és alkotás megtartsa egyéniségét, ugyanakkor a művek erősítsék egymást, közös üzenetet hordozzanak.
– Számomra is új megvilágításba kerültek a népéletet bemutató etnofotóim, társaim alkotásainak szomszédságában háttérbe szorult a képek által elmesélt történet, előtérbe került viszont a látvány, a festőiség – osztotta meg tapasztalatát Ádám Gyula, megjegyezve, hogy jelzések, hangulatok kerültek a falra, nem történetek.
Ádám Gyula azt is elmondta, hogy új anyaggal kellett jelentkezzen ebben a galériában, ugyanis már ismerik ott a munkáit, s az új képeknek sikerült hidat képezni Botár László akriljai és Fazakas Csaba reliefjei között.

Igényesen komponált kiállítás Fotó: Botár László

Botár László a válogatásnál a képek méretét vette figyelembe, ahhoz, hogy tömbökbe rendezhesse őket, de egyenként is éljenek, a nagyobb munkákat kis képekkel ellenpontozta. A tömbösítés lehetőségének biztosítása érdekében nem keretezte be a vásznakat. A művész hangsúlyozta, hogy a kiállítás önmagában egy műalkotás, amely végső formáját a kiállítóteremben nyeri el, egységbe kell szervezni nemcsak a kiállítandó műveket, hanem az őket befogadó teret is. Mint mondja, sok, itthon jónak tartott munkát nem állítottak ki, mert nem illett környezetébe.
Abban mindketten megegyeztek, hogy a művész alá kell vesse magát a kiállítás rendezője, kurátora akaratának, elképzelésének, ha azt akarja, hogy művei egyenként és összességükben is hassanak a nézőre.

Tartalmas beszélgetés művészekről, művekről Szücs György moderálásával Fotó: Kacsó Fugeçu

Az eseményről beszámoló művészek elmondták, hogy a tárlatnyitó is rendhagyó volt, a beköszöntő szöveg után a nézők megtekinthették a kiállított anyagot, majd Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese irányításával tartalmas beszélgetés alakult ki. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Orbán Viktor magyar kormányfő neje, Lévai Anikó is.
A sorozatnak tervezett jelen kiállítás ötlete a csíkszeredai Free Camp táborban pattant ki, kávézás közben. Ugyancsak a táborban fogalmazódott meg az ott alkotott munkáknak máshol való bemutatásának igénye is, s az elhatározást tett követte: a tábor egyik résztvevője, Verena Prandstätter osztrák művész szervezésében július végén Bécsben nyílik tárlat a Csíkszeredában született anyagból.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.