Erdélyi magyar nyelvészek 1.: Murádin László

81

Ezzel a címmel indította útjára 2015 végén hazai magyar nyelvészekről szóló sorozatát a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságának (KAB) Nyelvtudományi Szakbizottsága. A tervek szerint a kötetek szakmai életutakat és publikációs jegyzékeket (bibliográfiákat) fognak tartalmazni. Az első ilyen munkát nemrég vehettük kezünkbe, és Murádin László kolozsvári nyelvész, nyelvművelő, tudományos főkutató tiszteletére jelent meg 85. születésnapja alkalmából a nagyváradi Europrint nyomdában. Szakmai életútját Péntek János nyelvész akadémikus, a KAB elnöke ismerteti, azt követi az ünnepelt nyelvész 1955 és 2016 között megjelent – több mint 2000 (!) – írásának bibliográfiája. Murádin László nyelvészi pályáját fejezetekre osztva mutatja be Péntek János: Az erdélyi nyelvi tájak terepmunkása; A szerkesztő; A nyelvművelő; Elismerés és köszöntés.
Néhány életrajzi adat után megtudhatjuk, hogyan és mikor került kapcsolatba Murádin László a nyelvföldrajzi kutatással, nyelvjárási atlaszok anyagának gyűjtésével, feldolgozásával. A kolozsvári Bolyai Egyetemen a névtani és nyelvföldrajzi kutatásokat Szabó T. Attila indította el a második világháború idején, majd 1948 után a tanszékre került Márton Gyula és Gálffy Mózes, aztán érkeztek a fiatalok, köztük Murádin László is. „Vele született érzéke volt arra, hogyan lehet megnyerni a falusi emberek bizalmát, »jó füle« volt, hogy meghallja a táji változatokat, és az elvárható pontossággal le is tudja jegyezni a nyelvi adatokat. Ebben kétségtelenül Ő volt és Ő maradt a legjobb az erdélyiek körében: az idősebbek is vele gyakoroltak, és mindannyian hozzá igazodtunk” – írja Péntek János. Több kisebb tájnyelvi (moldvai csángó, székely, aranyosszéki) atlasz anyagának összegyűjtése után következett A romániai magyar nyelvjárások atlaszának terve (1955). Ennek a jelentős vállalkozásnak terepmunkáját jobbára Murádin László egyedül végezte, 1966-ra fejezte be. Erről így ír a kötetben pályafutásának méltatója: „136 településen kérdezte ki, jegyezte le a kérdőív mintegy 3400 kérdését (…) a meglátogatott kutatópontok átfogják a romániai magyarság egész lakóterületét, a kérdések pedig kiterjedtek a hagyományos falusi élet teljes fogalomkörére, a szókészlet legfontosabb elemeire. Egyedülálló teljesítmény a magyar nyelvföldrajzi kutatásban: a magyar dialektológusok közül vitathatatlanul Murádin László végezte a méreteiben legnagyobb és minőségében leghitelesebb adatgyűjtést.” A mindannyiunk által jól ismert reménytelen évtizedekben nyomdai megjelenésre – sajnos – nem számíthattak sem a szakemberek, sem az egyszerű érdeklődők. Csak a rendszerváltozást követő évek hoztak kedvező fordulatot: a Magyar Nyelvtudományi Társaság és az Országos Tudományos Kutatási Alap (Budapest) jóvoltából 1995-ben megjelenhetett az I. kötet és 2010-ben az utolsó, a XI.
A szerkesztő Murádin Lászlóról egyebek mellett megtudható, hogy 1968-tól az Akadémia Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézete folyóiratának, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményeknek az örökös szerkesztőségi titkára és 2007-től a főszerkesztője is. Emellett munkatársa volt az Európai Nyelvatlasznak, tagja a román akadémiai nagyszótár etimológiai bizottságának.muradin
A kolozsvári Murádin László nyelvművelő munkásságát a Kossuth rádióból nálunk is ismert budapesti néhai Lőrincze Lajos munkásságához szokták hasonlítani népszerűség tekintetében: „Öt évtizede ő tekinthető Erdély Lőrinczéjének” (Péntek János). Erdélyi napi- és hetilapokban, folyóiratokban közölt nyelvművelő írásaiból 12 kötetet állított össze és jelentetett meg. Ebben a műfajban ő az anyanyelvi ismeretterjesztést tartotta és tartja legfontosabbnak. Nyelvművelőként két kitüntetést kapott: 2000-ben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségétől a Nyelvőrzés Díját, 2002-ben Budapesten az Anyanyelvápolók Szövetségétől a Lőrincze-díjat. Nyelvészként, tudományos kutatóként is több elismerésben részesült: Csűry Bálint-emlékérem (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1974); P. Haşdeu-díj (Román Akadémia, 1996); Mikó Imre-emléklap ( Kolozsvár, 2006); a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje (2011); a Tudomány Erdélyi Mestere (KAB, Kolozsvár, 2015).
A publikációs jegyzék témákra bontva meglehetősen sokrétű. A tudományos és ismeretterjesztő nagycsoporton belül is megtalálhatjuk egyebek közt például a nyelvjárástan, szótörténet, nyelvtörténet, névtan, kétnyelvűség, szólások kérdéskörét. A kötetet Kádár Edit kolozsvári nyelvész, egyetemi docens szerkesztette. A sorozat következő száma a tervek szerint néhai Márton Gyula kolozsvári nyelvész, egyetemi tanár szakmai életútját fogja számba venni a nyelvtudós születésének 100., halálának 40. évfordulója alkalmából.

Komoróczy György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.