Érdekek vagy észérvek?

183

A minap elégedetlenségének adott hangot az RMDSZ egyik honatyája annak okán, hogy szerinte az ellenzék és az államfő gáncsoskodik akkor, amikor úgymond aktuálpolitikai megfontolásból útjába áll stratégiai törvényeknek. Ám amikor a tárgyra tér, arra utal, hogy az Alkotmánybíróság július 18-án, szerdán minősítette alkotmányellenesnek a tankönyvtörvényt.
Ezek szerint végső soron nem az ellenzéken és az államelnökön múlott ennek a törvénynek a sorsa, hanem alkotmányellenesnek találta azt a taláros testület, s azt a szóban forgó napon nyilvánosságra hozott sajtóközleményében részben meg is indokolta. (Amúgy az Alkotmánybíróság szóban forgó döntése még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, tehát nincs rálátásunk a részleges megindokolásra sem.)
Az viszont más dolog, hogy az aggályokat nem a testület tagjai fogalmazták meg, de azokat viszont az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta, és ez esetben ez a lényeg. Ha viszont egyetértenénk a honatyával, akkor azt is mondhatnánk, hogy nemcsak az ellenzék és az államfő gáncsoskodik, hanem az a döntéshozatali jogkörrel felruházott testület is, amelynek jelenlegi összetétele a kormánykoalíciónak kedvez.
Az igaz, hogy Klaus Johannis államelnök visszaküldte a parlamentnek újratárgyalásra a tanügyi, a 2011/1-es törvényt újólag módosító törvényt is, arra való hivatkozással, hogy annak szövege nem eléggé világos és egyértelmű. Nem bocsátkoznánk részletekbe, mint ahogy azt sem állítjuk, hogy nem lenne oka az elégedetlenségre annak a honatyának. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Alkotmánybíróság igen sok esetben helyet adott az államelnöki aggályoknak.
Aki tanulmányozza az államelnöki aggályokat tartalmazó beadványokat, meggyőződhet arról, hogy a nyelvhelyesség, a megfogalmazás szabatossága és korrektsége tekintetében nem egyszer felülmúlja egyik vagy másik kifogásolt törvény megszövegezésének színvonalát. Igen, mert sajnos félreértésekre, félreértelmezésekre okot ad(hat)nak egyes törvényes előírások, azok szövege hevenyészett, pontatlan és nyelvhelyességi, mondatszerkesztési szempontból is kívánnivalót hagy maga után, és sokszor „hiánycikk” a körültekintés és az előrelátás is. Még egy dologra utalnánk: az alaki hiba bármilyen okirat (jegyzőkönyv, átirat, határozat stb.) esetében abszolút semmisséget von maga után. Ennyit a formai hiátusokról.
Amúgy, hogy a törvények esetenkénti hevenyészett és elhamarkodott megfogalmazása problémát jelenthet, elismerte maga a képviselőház elnöke is, aki a minap bejelentette, hogy az államelnök által még egyelőre ki nem hirdetett off-shore törvény (a tengeri földgázkitermelésre vonatkozó törvény) kapcsán a kormánynak sürgősségi kormányrendeletet kell majd elfogadnia a szóban forgó törvény egyes előírásainak „tisztázása végett”. Dragnea megpróbálkozott megmagyarázni, hogy miért is szükséges a tisztázó jellegű sürgősségi kormányrendelet. Ez az ő dolga, mi viszont azt mondanánk, hogy azért, mert „elfusizták” a törvényt. (Azt, amelyet egyébként az RMDSZ-es honatyák is megszavaztak.)
Elégedetlenkedni bárkinek szíve joga, még annak is, aki olyan törvényt szavazott meg, amely utólag esetleg fennakad az Alkotmánybíróság „hálóján”. Ugyanakkor azonban nem adott érdek (például pártérdek, kisebb vagy nagyobb közösségi érdek) mentén kell „elégedetlenkedni”, rosszallni valakiknek a viszonyulását, hanem szakmai, jogtechnikai észérvek mentén.
Apropó: a Krónika napilapban a minap figyelemfelkeltőnek is nevezhető interjú jelent meg a Nem az én nevemben! csoport egyik tagjával, Makkai Bence reklámgrafikussal. Abból az derül ki, hogy ez a csoport is „elégedetlenkedik” mégpedig azzal a móddal, ahogyan az RMDSZ képviseli a romániai magyarokat, szerintük jobbára „minimálisan”. Egyébként a Nem az én nevemben! csoport laza, önszerveződő csapat, értesüléseink szerint jobbára Kolozsváron élő és dolgozó személyekből tevődött össze, de többen is csatlakoztak ahhoz Erdély különböző helységeiből. Az interneten közölt felhívásukban többek között az is olvasható, hogy az RMDSZ a káros projektek támogatásakor ne takarózzon azzal, hogy azokat a magyar közösség érdekeiben teszi. Feltesznek egy költői kérdést is: „mit érek majd azzal, ha a törvényszéken magyarul beszélhetek, de nem lesznek olyan törvények és olyan büntetések, amelyek a bűnözőket távol tartják majd tőlem és szeretteimtől?”

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.