szerda, november 25, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveim, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva mindazokat a köteteket, amelyeket úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt.

Száz darab egyszerű, semmiféle cicoma nélküli, szürke könyv, amelyet 75. születésnapjára kapott, majd dedikált a barátainak. Ötven oldal, hét Márton Áron-illusztráció és kilenc szöveg. De milyen szerzők és milyen, különböző időpontokban írt szövegek találkozása illő ajándékként annak az író-szerkesztő-kiadó igazgató-közéleti személyiség Domokos Gézának (1928–2007), akinek utolsó lélegzetvételéig élete volt és maradt a könyv és a közösség szolgálata. Mint ahogyan talán ma is alig találni olyan romániai magyar családot, amelynek lakásában ne lenne tartalmilag gazdag, formájában, megjelenésében szépen megmunkált irodalmi, történelmi, zenei, néprajzi vagy más témájú Kriterion-könyv. „Akkor, a hetvenes években, Romániában nem létezett sem magyar egyetem, sem magyar tudóstársaság, sem irodalmi szervezet. Egyedül a Kriterion Könyvkiadó, amelynek mindezeket pótolnia kellett, vagyis egyszerre kellett lenni egyetemnek, tudóstársaságnak és irodalmi központnak” – írja Pomogáts Béla (1934). „Bizonyosak lehetünk abban, hogy egyéni hangjának mindenkor erőteljes és őszinte közösségi fedezete van, a nevünkben és értünk szól, soha nem saját maga, hanem a köz boldogulásáért” – teszi hozzá Beke György (1927–2007). „Az alkotást, amelyet Kriterionnak nevezünk, akár a festményeket, kissé távolabbról, az időnek megfelelő pontjáról kell megítélni. Meggyőződésem, hogy ekkor derül ki igazán, (…) farkastorkú időben klarinétül szólaltatta meg íróit, költőit, a reménység magyar szellemeit” – fogalmaz még 1994-ben jellegzetes stílusában Sütő András (1927–2006). „A kiadó munkatársai, magyarok, németek, szerbek, zsidók, ukránok, törökök, tatárok érezték, tudták, hogy egy olyan intézményhez tartoznak, amely maradéktalanul felvállalja veszendő vagy fenyegetett nemzeti értékeink átmentésének az ügyét” – emlékezik vissza Dávid Gyula (1928). De hadd álljak meg itt az idézetekkel, annál is inkább, mert Domokos Géza, miután 1993-ban visszavonult a politikai pályáról, hátralevő éveit emlékköteteinek a megírására fordította. Esély címmel három kötetet írt az RMDSZ-évekről, az Igevárban a Kriterion történetét foglalta össze, az Éveim, útjaim, arcaim című könyvében saját életútjára tekintett vissza, az Apályban pedig 1988-ban vezetett naplójának módosítások nélküli kiadása. A címben jelzett emlékkönyv nem került kereskedelmi vagy könyvtári forgalomba, de a többiek igen. Érdemes fellapozni őket nem csupán nekünk, a kortársaknak, hanem még a fiataloknak is, ha egy küzdelmes kor hátterével szeretnének megismerkedni, és nem gondolják, hogy velük született meg a világ.


(Megjelent 100 számozott példányban. Ez a 17. könyv. Tipográfiai terv: Hajdú Áron, Szerkesztette: Kozma Mária, Illusztráció: Márton Árpád. A nyomdai munkálatokat a csíkszeredai Alutus Rt. végezte. Csíkszereda, 2003)

 

Kapcsolódó cikkek:

14,233RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb